Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

Lázár György miniszterelnök kíséretével az épülő északpesti szennyvíztisztító építkezésén értelmében behatóbban foglalkoznak az ipari vízgazdálkodás kérdéseivel, így a víztakarékos és kímélő technoló­giák alkalmazásával is, hiszen az ipar­­vállalatok igénylik mai vízhasználataink 55—60%-át, és az élővizek szennyezé­sében is közel hasonló arányt képvi­selnek. Az árvízvédelmi tevékenység aíapelve­­ként említette, hogy ne nyugtalanítsuk a közvéleményt, a védekező munka ne vonjon el indokolatlanul erőket a ter­melőmunkából, sőt a jól képzett és felszerelt árvízvédők is — árvízbéke időben — hasznosan dolgozzanak. Megemlítette ugyanakkor: nem indokolt az a nyugalom, ami az ez évi árvíz ide­jén volt tapasztalható a lakosság és egyes helyi szervek részéről. A települések vízgazdálkodásának is­mertetése fontos helyet foglalt el Dr. Gergely István beszámolójában, mert csak politikai értékrenddel mér­hető jelentőséget ad e feladatoknak, hogy az otthon- és munkahelyi kultúra, a településfejlesztés, a lakásépítési és egyéb nagy társadalmi programok ele­mi infrastrukturális tényezői. Közüzemi vízművekre támaszkodik a termelő és szolgáltató ipar jelentős része, ugyan­csak közcsatornahálózatba engedik szennyvizük zömét is. A közintézményi és ellátóhálózat — a kereskedelem, a szállítás — igényli a vízszolgáltatást és termeli a szennyvizet. A települések éle­tének szerves és órákra sem elenged­hető része a víz. Pártunk életszínvonal­politikájának becsülendő eredménye, A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központban modellkísérlet megtekintése hogy a korábban alig számottevő — vízszolgáltatás alig negyed század alatt tömeges ellátássá fejlődött. Ve­zetékes vízellátásban részesül a lakos­ság 72%-a. A csatornázott területen élők aránya is 40%. A társulati prog­ram nyomán — a helyi és lakossági erőforrások koncentrálásával — ma már 1200 községben van vezetékes víz­ellátás. A kommunális vízellátás terén szinte „utolértük" magunkat: az ellátás — nemzetközi összehasonlításban — gazdasági fejlettségünkkel arányban álló — hangsúlyozta Dr. Gergely István államtitkár, majd hozzátette: Sajnos, ez az önmagában kedvező megállapítás csak a főarányokra igaz. Ma még T800 községben — jórészt az aprófalvakban — nincs vezetékes víz­ellátás, köztük 900 közegészségügyileg veszélyeztetett. Ezek közül mintegy 150 település vízellátása azonnali intézke­dést követel. A területi ellentmondások is feszítőek. A tervidőszak végére ugyanis Bács-Kiskun, Borsod, Nógrád és Szabolcs megye ellátottsági aránya még 60% alatt marad, szemben például Hajdú-Bihar, Szolnok és Veszprém me­gye 90% fölötti ellátottságával. Csator­názásban és szennyvíztisztításban is jo­gosak a nagyobb igények. A vízkészletek minősége szempontjából égetően fon­tos, hogy a vízellátás és csatornázás közti „olló" nyílását megakadályozzuk, majd egyensúlyt hozzunk létre. A köz­csatornahálózaton elvezetett szennyvíz­nek is csupán 30%-a kerül vissza tisz­títva az élővizekbe. E téren is fokoza­tosan előbbre kell lépni, előtérbe ál­lítva a koncentráltan szennyező nagy­városokat, azokat a területeket, ahol a vízminőség már erősen leromlott és a nagy üdülőterületeket, elsősorban a Ba­latont. „Tevékenységünk során — úgy íté­lem — kedvező összhangban, jó együtt­működésben, a helyi pártbizottságokkal és a tanácsokkal közösen munkálko­dunk. Tartalmas, jó a kapcsolat a fő­városi pártbizottsággal és a tanácsok­kal, csakúgy, mint a vízgazdálkodásban illetékes szervekkel. Az V. ötéves terv­ben tervezett 10 milliárd forintnyi fővá­rosi vízügyi fejlesztést, küszködve a fő­városi nehézségekkel, példás rendben, szervezetten végzik. Úgy vélem, minden minősítésnél többet mond, hogy az idei májusi kánikulában több hétig, minden­nap rekordot döntve — gazdasági és politikai, közhangulati károsodások nél­kül elégítették ki a vízigényeket” — mondta tájékoztatójában az OVH el­nöke. Befejezésül felvázolta a vízügy nem­zetközi kapcsolatainak helyzetét és a vízügyi export lehetőségeit. „Gazdálkodó, irányító, fejlesztő és szolgáltató feladataink nehezek, lehe­tőségeink korlátozottak. Igyekszünk anyagi és emberi lehetőségeinkkel jól sáfárkodni, hogy feladatainkat megold­juk. Ehhez — a tudományt, a műszaki haladást és a munkafegyelmet is segít­ségül hívjuk. Jó feltétel a vízügyi dolgo­zók szorgalmas és jól képzett derék­hada. Olyan 100 ezer fős gárda, ame­lyet a nagy próbatételek, az árvizek, az aszályok és a munkájukban való egy­másrautaltság kovácsolt össze. Igyek­szünk feladatainkkal szinte naponta együtt nőni, maradéktalanul teljesíteni 2

Next

/
Thumbnails
Contents