Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
A pályázatokat — a főhatóság véleményével ellátva — az Országos Energiagazdálkodási Hatósághoz kell benyújtani. KARBANTARTAS A nem megfelelően karbantartott gépek és berendezések hatásfoka romlik, emiatt veszteségek keletkeznek. Jelentős mennyiségű szénhidrogént fogyasztanak az olaj- és gáztüzelésű kazánok. Kedvezőtlen körülmények között egy fűtési idényben is több százalékot romolhat a kazán hatásfoka a rosszul beállított égő, a szennyezett tüzelőanyag, vagy az előkészítetlen tápvíz miatt. Ezért előnyös szakvállalatokkal szerződést kötni az égők és automatikák karbantartására, a tűztér vegyszeres tisztítására. Különös gondot kell fordítani a tápvíz megfelelő előkészítésére, mivel az elvízkövesedett falazat csökkenti a hatásfokot, a savazás vagy mechanikai tisztítás pedig — amellett, hogy költséges — megrövidíti a kazán élettartamát. A vízellátó hálózatok veszteségeinek csökkentése rendszeres karbantartással, megbízható szerelvényezéssel, a vízzel való takarékosság és a szolgáltatás megbízhatósági színvonalának növelésével mérsékli a szivattyúzáshoz felhasznált villamos energia mennyiségét is. Bár a célravezető megoldások általában jelentős beruházási összegeket igényelnek, a több irányú megtérülés következtében rövid idő alatt kedvező eredményeket érhetünk el. SZERVEZÉS Az építéskivitelezés gondos megszervezésével sok veszteségforrás kiküszöbölhető. Igen fontos a beruházások megvalósítási időtartamának helyes megtervezése. Jól bevált, a vízépítés területén is alkalmazott módszer a hálótervezésre alapozott határidő és erőforrás ütemezése. Az ütemtervek segítséget nyújtanak a vezetés számára a munka kifogástalan megszervezéséhez. A Vízgazdálkodási intézetben kifejlesztés alatt álló vízépítőipari számítógépes termelésirányítási rendszer a fenti célt hivatott megvalósítani, üzemszerű alkalmazásától energiamegtakarítás is várható, mert — a kivitelezés átfutási idejének rövidülése következtében csökken a fűtés, a világítás, a gépek és berendezések helyszínen tartásának energiaigénye; — a termelőberendezések jobb kihasználása, az üresjáratok mérséklése kedvezőbb fajlagos energiafelhasználást eredményez; — csökken a szállítási útvonalak hossza, ezzel az üzemanyagigény. További megtakarítás várható a munkarendek és az üzemeltetési menetrendek felülvizsgálatától. Az alacsony kihasználtságú munkahelyeken célszerű átcsoportosítást, összevonást végrehajtani. A villamos üzemű fogyasztói helyek menetrendjét, elsősorban a szivattyútelepek esetében úgy kell megszerkeszteni, hogy a csúcsidei igénybevétel minimális legyen. A karbantartást, javítást, vagy az öntözőberendezések áttelepítését naponta a csúcsidőszakban (III—IX. hónapokban 18.00—21.00 óra; X—II. hónapokban 16.30—21.00 óra) kell elvégezni. AZ ENERGETIKUSI SZERVEZET A 27/1976. (V. É. 17.) OVH sz. utasítás — irányelvként — az energetikusi szervezetet célszerűen a műszaki igazgatóhelyettes irányítása alá rendeli. Ez lehetőséget nyújt az energiagazdálkodás sokrétű feladatainak maradéktalan elvégzéséhez. A szervezett munka egyik feltétele a megfelelően kiépített és hatékonyan működő információrendszer. Az energiagazdálkodással kapcsolatos információbázisnak szervesen kell kapcsolódnia a gazdasági szervezet integrált információrendszeréhez, és elsősorban a következő területeket kell felölelnie; — az energiahordozókat fogadó, tároló, elosztó, átalakító és felhasználó létesítmények, valamint az ezekhez tartozó műszaki berendezések adatai; — az energiagazdálkodással kapcsolatos rendeletek, szabályzatok, előírások nyilvántartása; — az energiatakarékossági intézkedési tervek és végrehajtásuk ellenőrzésének eredményei; — a hatósági vizsgálatok jegyzőkönyvei, belső és külső szakvélemények; — energiahordozó — elsősorban üzemanyag — fogyasztási normák; — felhasználási adatok, számlák; — energiamérlegek; — beszámolók, értékelések, jelentések adatai. Javítani kívánjuk az adatkezelést és a döntéselőkészítési célú információfeldolgozást. A FOKA számítógépes üzemanyag-elszámolási rendszere, a DmRVV vil la mosenergia-fel haszná lás összesítését végző, és a megfelelő árszabás alkalmazásának kiválasztását elősegítő programja a tapasztalatok szerint széles körben alkalmazható, ezért az energetikusi munka hatékonyságának növelése érdekében — megfelelő keretek között — a programok továbbfejlesztésével foglalkozunk. Szlovencsák István MORÉK LÚSZLÓ Megint veszteség érte a vízépítőmérnök-gárdát, amelyik Kvassay Jenő szellemi indításával az első világháború után Sajó Elemér vezetésével indította el az egységes vízgazdálkodás útján a magyar vízügyet. A 82 éves Marek László oki. mérnök, hosszú és hasznos életpályáján megszakítatlanul kötődött a magyar vízügyi szolgálathoz. Aradi érettségije, a katonai, s a harctéri szolgálat után végzett a budapesti Műegyetem általános mérnöki szakán. 1925-ben a Budapesti Országos Kikötöépítési Kormánybiztosságnál lépett szolgálatba. A Kvassay-elgondolást követve: 1926-36 között a Nyíregyházi Folyammérnöki Hivatalnál ismerte meg a folyamszabályozás és árvízvédelem minden területét. Mérnök és építésvezető. 1936-40 között a Budapesti Kultúrmérnöki Hivatalnál Hont, Nógrád, Pest megyékben építésvezető mérnökként a területi vízrendezés kérdéseivel foglalkozott. 1940-46-ban újra a folyamszabályozásnál, az árvízvédelemben hasznosította tudását a Sátoraljaújhelyi Folyammérnöki Hivatal vezetőjeként. Miniszteri megbízottként ellenőrizte több ármentesitő társulat működését. Részt vett a Duna 1940. évi árvízvédekezésben, majd az 1940-42. évi súlyos belvízkárok elhárításában. 1944-ben a kiürítési utasítás ellenére szakszerűen a Bodrogba süllyesztette s megmentette az elhurcolástól a tiszai hajóparkot. 1945-ben sikerült kiemelni és újra szolgálatba állítani a vízi járműveket. 1946—48-ban az Országos öntözési Hivatalnál az elnöki osztály vezetését vette át miniszteri osztálytanácsosként. 1948-60 között - az államosítás után - az Országos Vízügyi Hivatalban a folyammérnöki osztályon, az Országos Vízügyi Főigazgatóságon dolgozott és a később alakult Országos Vízügyi Hivatalból vízrendezési osztályvezetőhelyettesként vonult nyugdíjba 1960. december 31-én. 1961 után — nyugdíjasként — az OVH társulati osztály tanácsadója lett. A vízgazdálkodás kétszeresen kitüntetett dolgozója, 1958-ban a Munka Érdemrend kitüntetésben részesült. Szolgálata alatt kitűzött elve volt: ,,maradandót tervezni és építeni csak a vízfolyások természetének megismerésével, a helyi környezet figyelembevételével lehet és szabad”. így készítette el a Felső-Tisza több szakaszának szabályozását, a Galga és Ipoly rendezési tervét. Tanult és példájával tanította a fiatalabb munkatársait. A magyar vízimérnöki gárda szeretett és becsült tagjától búcsúzunk, de nem feledjük. Ziegler Károly 34
