Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

ügyi Értesítő 1975. évi 12. számában) szabályozta. Eszerint:

a) az újonnan megvalósuló tározók vízjogi engedélyezése során a halászati hasznosítás lehetőségéről és vízgazdálkodási feltételeiről a vízügyi hatóság dönt. A vízügyi hatóság az engedélyezési eljárásba köteles bevonni a területileg illetékes megyei tanács illetékes szakigazgatási szervét és annak szakhatósági állásfoglalását a vízjogi engedélyezésben figyelembe kell venni;

b) a szakigazgatási szerv a halászati használatba adási okmány kiadására vonatkozó javaslatát, a vízjogi engedély csatolásával köteles a halászati hatósághoz előterjeszteni. A halászati hatóság a használatba adási okmány kiadására vonatkozó döntésben a vízjogi engedélynek a halászat lehetőségére és a vízgazdálkodás feltételeire vonatkozó előírásait érvényesíti.

IDŐKÖZBEN az Elnöki Tanács és a MÉM törvényerejű rendeletben szabályozta újra a halászat kérdéseit. Az 1977. évi 30. számú törvényerejű rendelet kimondja, hogy a mesterséges vizeken a halászat jogát csak a vízi létesítmények elődleges rendeltetésével összhangban lehet gyakorolni. A végrehajtási rendelet 13. §-a úgy rendelkezik, hogy „a vízügyi szervek kezelésében levő vizeken a halászatra jogosult tűrni köteles a vízi munkák elvégzését és az emiatt szükséges korlátozásokat”.

Az ismertetett döntés tehát időállónak bizonyult: az új jogi szabályozás kifejezetten megerősítette a rendelkezés jogszerűségét; ily módon vált lehetségessé a vízügyi és halászati érdekek összhangjának megteremtése mind a kodifikáció, mind a jogalkalmazás szintjén.

Dr. Egerszegi Gyula

Határvízi

együttműködési

tárgyalás

Az Országos Vízügyi Hivatal, valamint a Csehszlovák Erdészeti és Vízgazdálkodási Minisztérium közötti szoros együttműködésen belül a vízrendszereknek megfelelően albizottságok működnek. A Tisza és a mellékágai közös albizottsága — amelyben az Országos Vízügyi Hivatal, az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság, valamint a Csehszlovák Erdészeti és Vízgazdálkodási Minisztérium és a Bodrog—Hernád vízgyűjtő terület kassai igazgatósága működik együtt — Trebisovban ülésezett. A tárgyalásokon a Ronyva és a Bódva menti felszín alatti vízkészletek szétosztásáról, a szlovák vízgyűjtő területén épült víztározóknak a magyar vízgazdálkodásra gyakorolt hatásáról, a távlati vízgazdálkodási tervek összehangolásáról tanácskoztak. A Ronyva, a Hernád és a Bodrog közi belvízrendszer határszakaszának rendezése, valamint az ár- és belvízvédelmi együttműködést is megbeszélték. Külön albizottság foglalkozik a vízminőségi kérdésekkel.

Az EGB a környezetvédelemről

Hetedszer ült össze 1979 februárjában az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó kormányfőtanácsosi testületé. Az ülésen egyéb napirendi kérdések sorában számos vita folyt a nagy távolságokra kiható levegőszennyeződésekről, mellyel kapcsolatban még mindig nem alakult ki a kormányok végleges álláspontja: mit is vállalnak a légszennyeződés folyamatos csökkentése érdekében. Eldöntetlen maradt az is, hogy milyen további tevékenységre van szükség a hulladékmentes technológiákkal kapcsolatban összeállított deklarációtervezetnél.

Az ülés legfontosabb napirendi pontja az EGB XXXIII. ülésszakának határozata alapján összehívandó magas szintű környezetvédelmi konferencia előkészítése volt. Ennek jó szervezése érdekében már 1978-ban három speciális előkészítő ülést rendezett a kormányfőtanácsosi testület, de szép számmal üléseztek a szakértői munkacsoportok is.

A fent említett két kérdéscsoporton kívül a magas szintű konferencia egyik legfontosabb napirendi pontja a vízkészletek ésszerű hasznosítása és a szennyeződésük elleni védelem lesz. A szocialista országok képviselői újfent rámutattak a nemzetközi vizek elszennyeződésének megakadályozásával kapcsolatos szélesebb körű együttműködés kialakításának szükségességére. A kormányfőtanácsosi testület

VII. ülése a 4. napirendi pont keretében a fenti kérdéssel kapcsolatban megvizsgálta az EGB Vízügyi Bizottságának tájékoztatóját, amelyből jól áttekinthető az a jelentős munka, amelyet a Bizottság az eltelt negyedszázad alatt e téren végzett. Az urbanizáció, az intenzív iparosítás voltak elsősorban az okai, hogy az európai régióban a vízminőség romlására jobban odafigyeltek, mint a vízellátás, vagy a vízhiány okozta károk kérdéseire. A legtöbb rendezvény a vízminőséggel, vízminőség-védelemmel volt kapcsolatos. 1961-ben Európa vizeinek szennyeződéséről konferenciát, a Rajna szennyeződéséről 1962-ben szemináriumot rendezett az EGB Vízügyi Bizottsága. 1966-ban az EGB deklarációt fogadott el a vizek szenynyeződés elleni védelmével kapcsolatos politikáról. A Vízügyi Bizottság 1968-ban, újjászervezése után feladatul kapta az ésszerű vízkészlet-hasznosítás és szennyeződés elleni védelem nagy kérdéscsoportokba tartozó problémáinak vizsgálatát.

Az utóbbi évek egyik legjelentősebb eseménye volt az ENSZ 1977. évi argentínai világkonferenciája. Ezen a konferencián az EGB regionális beszámolóján kívül a hosszú idejű tervezéssel, az árvízvédelemmel, a gazdasági ösztönzés módszereivel foglalkozó tanulmányokat terjesztették elő. A Bizottság legutóbbi (X) ülésszakán többek között szó volt az 1966. évi vízszennyeződés-védelmi deklaráció felújításáról is. Ezen az anyagon más országok képviselőivel karöltve magyar szakemberek is dolgoznak. A vízmennyiség-vízminőség kérdéseivel foglalkozó munkacsoport VII. ülése (1979. május) vizsgálja majd meg e dokumentum átdolgozott változatát.

A világkonferencia is aláhúzta: szükséges a vízkészletek ésszerű hasznosításának a jelenlegi megváltozott, bonyolultabb körülmények közötti vizsgálata. A bonyolult körülményeket a korszerű megoldások realizálási költségeinek növekedése, a víznyerőhelyek számának csökkenése, s nem utolsósorban a szennyeződés korlátozó hatása okozza. Az EGB Vízügyi Bizottsága a jelenkori problémák vizsgálatával kapcsolatosan 1979 szeptemberében Lipcsében (NDK) szemináriumot szervez a vendéglátó német szervekkel együtt. Ezen a szemináriumon sok kérdés, többek között a normák, gazdasági ösztönzők, adminisztratív ellenőrzési rendszerek, észszerűbb és korszerűbb hasznosítási technológiák stb. kérdései kerülnek napirendre. A világkonferencia javaslatai alapján az EGB Vízügyi Bizottsága a jövőben nagy figyelmet szentel az ivóvízellátás fejlesztésének kérdéseire, különös tekintettel az ivóvíz-ellátási és közegészségügyi dekádra, amely a világkonferencia határozata alapján 1980-ban kezdődik.

Az EGB Vízügyi Bizottsága fokozott figyelemmel kíséri más nemzetközi vízügyi kérdésekkel foglalkozó szervezetek tevékenységét is. Ehhez jó segítséget adnak az EGB és UNEP titkárságai által évente szervezett — Európa vízgazdálkodási problémáival foglalkozó — titkárság közti értekezletek. А XIX. ilyen titkárság közti értekezletnek az összehívására 1979 májusában, Genfben kerül sor.

Az EGB Vízügyi Bizottságának ötéves munkaterve (1979—1983) olyan nagy kérdéscsoportokat foglal magába, mint: vízgazdálkodás hosszú távú tervezése, a vízkészlet-gazdálkodás ökológiai és közgazdasági problémái, valamint egyéb fontos kérdések és vizsgálatok (rendszerelemzés alkalmazása a vízgazdálkodásban, forgatásos vízellátás stb.). A fenti főcsoportokban összefogott munka segítségével az EGB Vízügyi Bizottságának az a célkitűzése, hogy a továbbiakban is:

— koordinálja az EGB tagországok együttműködését a vízkészletek ésszerű hasznosítása és védelme terén,

— koncentrálja tevékenységét a vízkészletek komplex hasznosításában megvalósítandó politikában (tanulmányozva e problémák műszaki és közgazdasági sajátosságait), és szorosan együttműködve más EGB szervekkel és nemzetközi szervezetekkel:

— szervezze a tapasztalat- és tájékoztatócserét mindazokban a kérdésekben, amelyek a kormányok vízkészlet-hasznosítási politikájában érdeklődésre tarthatnak számot,

— időszakosan felülvizsgálja az európai vízügyi helyzetet,

— segítséget nyújtson felkérés esetén az EGB tagországoknak konkrét vízügyi problémák megoldásához,

— szemmel kísérje az ENSZ szakosított szervei és a nemzetközi szervezetek által végzett hasonló irányú munkát, komoly erőfeszítést téve a nemzetközi együttműködés koordinálására és a párhuzamosságok kiküszöbölésére.

28