Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
MEZŐKÖVESDI HŐFORDŐ II regi „Zsorí” rcdik és ez utóbbi sokkal többrétűbb és hatékonyabb. A leírtak alapján megállapítható, hogy a hínárt a Balatonból kiirtani nem lehet, visszaszorítása csak lokálisan, ideig-óráig, nagy erőfeszítéssel lehetséges. A fenékig be nem fagyott tó fenekén zöldellő sarjadzó darabjai, mint vízi rét telel ki. A süllőhínár több nyári életű, mármint a szára, míg a szilvalevelű hínár szára, de csak a szára, elpusztul. A partközeli víz fenékig fogyása nyilván az odaverődött egyedeket megtizedeli. Ez a környezeti hatás is befolyással van nyilván bizonyos fokig a periodicitásra. Bár nálunk 2,5 m-es vízig található, a Wörthi tóban 5,0 m-es vízben is megél. Ez viszont azt jelenti, elvileg az egész Balatonon elterjedhet alkalmazkodó képességével. Ezt talán figyelmeztetésnek vehetjük a jövőre. A kolokán (Stratiotes abides) elszaporodásának létfeltétele sokkal szűkebb, mint az előző két fajé, mivel nem csak a hullámzást, hanem az áramlásokat sem viseli el. Ezért csak olyan nádasok vagy művek védelmében levő holttereken marad meg, ahol számottevő áramlás sincs. Az áramlási holttér határát 1975-ben a Fűzfői-öbölben is a kolokánmező kontúrja határozta meg (5. ábra). Hogy a termőhelyek szaporodtak (Tóth) az egyértelműen következik a nádasállomány előretöréséből, amit kimutattam, s ez ugyanis természetesen nem egyenes, hanem zegzugos vonalba történt, amit tovább szabdaltak a mesterséges nyiladékok. Ezek a nádasfokok, kis öblöcskék mind alkalmasak a kolokán megtelepedésére, a nád védelme alatt meghúzódó növénytársulással együtt. (Táblázat) Egyszikű növény, kétlaki virágja egyenként nő szemben a hínárfélék füzéres virágaival. A talajhoz nem kötődő vízigyökérrel rendelkezik, ami egy hengeres tárack és a vízben csüng (natans). Ivartalanul szaporodik, döntően a tarackon levő rügyből. Szúrós levelei rózsa formájúak, tőről erednek, és hasonlítanak az Agave Amerikana közismert dísznövényhez, levelei nem olyan húsosak és tüskéi bár sűrűbbek, nem olyan kemény. „Vízcsatornákban és nádasfoltokban töméntelenül nőtt", irja Borbás. Mivel csak álló, pangó vízben, áramlási holtterekben tud megmaradni, egyértelműen mocsári jellegre utal. Telelő rügyet sarjaszt, amire következő évben új növényt hoz létre. Magja kövéres korhadó, föl nem nyíló, hanem szétesik és szabadon engedi a magokat. Az üdülés szempontjából egyelőre még a kolokán nem jelent veszélyt a kiépített strandokon, ahol nagyobbrészt biztosítva van bizonyos — ha nem mindig kielégítő — áramlás, amit a fürdőzők mozgása is segít. A másik két gyökerező faj viszont mindinkább kellemetlen, s a nádasok megtelepedése a déli part mentén is, mind nagyobb életteret biztosít számukra. Ligeti László (folytatjuk) Borsod és Heves megye határán, a 3-as főút mellett szépen parkírozott nagy területen fekszik Borsod megye legjelentősebb strand- és gyógyfürdője, a Mezőkövesdi Hőfürdő, közismert régi nevén „a Zsóri". Kiváló gyógyhatású forró víz tör fel itt a bükki mélykarszt triász rétegeiből: kén és lítium tartalmú, nagyon jó hatású, alkálihidrogénkarbonátos, szénsavas hévíz. KŐOLAJ HELYETT... Az ország több híres gyógyfürdője annak köszönheti létrejöttét, hogy a szakemberek — például a Vas megyei Bük fürdő vagy a Karcag melletti Berek fürdő stb.esetében — olaj után kutattak és kőolaj helyet forró víz tört fel a föld mélyéből. Ez történt Mezőkövesden is. A magyarországi kőolajlelőhelyek feltárására már az 1930-as években jelentős kezdeményezések történtek. Megindultak a kutatások az Alföld peremterületein is. Mezőkövesd határában, a várostól nyugatra, a Budapest—Miskolc közötti műút mellett előzetes gravitációs, mágneses és szeizmikus mérések alapján 1938-ban kezdték meg a fúrást — kőolajat remélve. Aztán ... 850 m mélységből 70—72 fokos bővizű meleg forrás tört fel percenként 5 ezer liter vízhozammal. A fúrást termálkútnak képezték ki. A víz vegyelemzését és gyógyhatásainak vizsgálatát a fürdő akkori tulajdonosa még 1939-ben elkészíttette, sőt, a vendégek tájékoztatására a vizsgálat eredményét a fürdő területén is kifüggesztette. A „Zsóri” azonban nehezen fejlődött: kezdetben csak egy nyitott úszómedencéje volt, később még két kisebb nyitott termálmedence épült. A háború előtt és alatt egyszerű „parasztfürdő" volt, ahova elsősorban a két szomszédos megye, Borsod és Heves lakossága, a környező falvak népe járt gyógyulást keresni ki gyalog, ki vonattal, ki szekéren. Még évékkel a felszabadulás után is csak helyi jelentőségű és elavult kis fürdő volt. A kellő anyagiak és gondozás hiányában gyakran előfordult, hogy a nyári hónapokban nem volt víz, és megtörtént az is, nemegyszer, hogy a fürdőt meg sem tudták nyitni. A RÉGI TULAJDONOS NEM ISMERNE RÁ A „Zsóri” életében akkor következett be nagy változás, amikor — 1964-ben — a felügyeletet és irányítást a Borsod megyei Vízművek vette át. Erre az időre a kút állaga már nagyon leromlott. A vizsgálatok megállapították, hogy valószínűleg csőkorrózió miatt 480 m mélység körül felső-pannon rétegvíz lépett a csőközbe. A kút vízhozama is mind bizonytalanabbá vált, percenként 400— 1200 liter között ingadozott. A Borsod megyei Vízművek azonban a „Zsórit” megyei jelentőségű gyógyfürdővé kívánta fejleszteni közművesített fürdőteleppel, víkendteleppel, modern kiszolgáló egységekkel. A nagyszabású tervekhez megfelelő mennyiségű vízre is szükség volt. Ezért, továbbá a vízhozam, vízhőfok és a nyugalmi vízszint említett csökkenése és a növekvő vízigény kielégítésére a vízmű igazgatósága 1964-ben új kút fúrását határozta el (Zsóri 2-es termál kút). Néhány év alatt — 1969-ig — még két 23
