Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
A Marly-vízmü. Egykorú metszetről Papin nagynyomású gözszivattyújának modellje a párizsi tudomány- és technika történeti múzeumban lékről a mozgást forgattyúval veszi át, és csuklókkal összekapcsolt rudak, bakok stb. segítségével történik az erőátvitel. A rudak mozgása ily módon kilométernyi távolságra átvihető; mindaddig, amíg az elektromos erőátvitelt meg nem oldották, egyes helyeken még a XIX. század második felében is bányákban, zúzóművekben, aknaszállító berendezésekben, mozgólétráknál stb. világszerte használták. Az erőátviteli és szivattyúberendezés kb. 1 km hosszúságú területet foglalt el; a rudazatok, kerekek fából, a csuklók, forgattyúk vasból, a szivattyúhengerek bronzból készültek. A bonyolult szerkezet sok energiát emésztett, dübörgése messze hallatszott. Ezt a nagy művet a király halála után elhanyagolták; 1807-ben egy 60 lóerős gőzszivattyú beállítása az egész óriási létesítményt feleslegessé tette. Egy részét 1853—54-ben felújították. 4 tisztán pompakedvelést szolgáló művet hasonlítsuk össze egy orosz mester, Kozma Dimitrijevics Frolov (1726—1800) bányaműszaki alkotásaival. Az Altájban levő ezüstbányák gépeinek meghajtására Frolov 1783—1789 között egy 17,5 méter magas duzzasztógáttal erővíztavat létesített, melynek vize 443 méter hosszú lejtős aknán át fűrészüzem felül csapott vízikerekét forgatta, ahonnét a „csapóvíz" ércszállító serlegfelvonót hajtó vízikerékre ömlött, ami hatalmas forgattyúval a kemény sziklába vágott tárókban mozgó rudasművet működtette, és szivattyúkhoz csatlakozott, amelyek a felfakadó bányavizet a napszintre emelték. Befejezésül még Papinról néhány szót. Papin 1687-ben a hesseni Landgraf meghívására Marburgba költözött, ahol az egyetemen matematikát adott elő és 1695-ben elvállalta az uralkodói kastélykert szökőkútjainak berendezését. Gőzgépet tervezett, gőzszivattyújának rajza, leírása megmaradt, sőt a gép munkahengere is, ami jelenleg a kasseli Staatliche Kunstsammlungen-ben látható. A következőképpen működött. Széles munkahengerbe vezetett, vízen úszó korong fölé 3 atmoszféra nyomású gőzt vezettek, ami az úszót leszorítva a vizet a szélkazánon át magasan elhelyezett tartályba nyomta, ahonnét csöveken át a szökőkutak lövőkéihez áramlott. Az érdekes berendezés egy ideig működött, de a nagy nyomást a rézcsövek nem bírták, felhasadtak. Minthogy Papint az udvari intrika egyre nehezebb helyzetbe hozta — francia voltát emlegették — elhagyta az udvart. Gépének leírása egy Frankfurtban 1707-ben megjelent latin nyelvű munkában olvasható és adatokat találunk róla Papin és Leibniz francia nyelvű levelezésében is. A történet itt nem ért véget, sőt a kalorikus gépek históriája még csak most kezdődött. De érdemes megjegyezni, hogy az energia mint probléma, a bányászat és hajózás mellett, a szökőkutakkal kapcsolatosan merült fel először. Dr. Horváth Árpád Környezet- és Természetvédelmi Bizottság alakult Miskolcon A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, a Minisztertanács 1035/1977. sz. határozata végrehajtásaképpen létrehozta a Megyei Környezet- és Természetvédelmi Bizottságot. A bizottság környezet- és természetvédelmi kérdésekben az MTVB tanácsadó, véleményező és ellenőrző szerve. Tagjai: környezet- és természetvédelemmel foglalkozó szakemberek, illetve ezen témákkal foglalkozó társadalmi szervezetek képviselői. A bizottság elnöki tisztét Dr. Pusztai Béla, a BAZ Megyei Tanács általános elnökhelyettese, társelnöki tisztét Rózsa Kálmán, Miskolc megyei város tanácselnöke tölti be. A végrehajtó bizottság egyúttal intézkedett a mellette működő környezet- és természetvédelemmel foglalkozó egyéb bizottságok megszüntetéséről. S. F. 13
