Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
mokban és sárban fekszik: akkor biz egy kicsivel megint könnyülne rajtam az agyag súlya I” Egy másik szabadvers: Vörösmarty tollára való. Am a verset tett is követi. Hányszor elmondja, hányszor ismétli a cenki gróf: politikus nincs cselekvés nélkül! Agitációs, szervező körutak eredményeképp Széchenyi létrehozza a Tiszavölgyi Társulatot. Ez különösen fontos. Országos koncepció csak akkor érvényesülhet, ha megszűnik a provinciális széthúzás, ha az elszigetelt helyi szabályozási munkák káros hatását belátják, ha a szétforgácsolt erők egyesülnek. Metternichhel, a bécsi udvarral is tárgyalt annak idején. Megbántva, sárral megdobálva. („Istenem, mit nem tesz az ember, hogy hazájának használhasson !") Akkor miért ne nézne szembe a pénzüket sajnáló széthúzó, gyanakvó, zsíros vármegyékkel? Odahagyva a kaszinót, a fővárost, útra kel a Tisza völgyében. A magvető Az Alföldön esik. Sártenger, ameddig a szem ellát. Az Al-Dunán malária fektette a bárka padlójára. Itt milyen betegség veri le a lábáról? „Dühöngve esik" — tanúskodik a Napló. „Zilált táj, toprongyos nép, hanyatlás — elrothadt urak!” 1846-ot írunk. A nagy síkon gyalogló vándor, Petőfi Sándor sem kiálthatna föl különb indulattal. Itt van a megváltásra várakozó föld, a jövendő országos virágoskert, itt vannak a pusztulásra ítélt magyarok. Széchenyi nem köntörfalaz. Nem ő jósolta? Virágozni fog ez az ország . . . vagy minden elveszik, visszavonhatatlanul? Keményen, szikrázva szól. Bemegy a csongrádi társasági ülésre. — Ha szabályozni akartok — mondja —- bele kell nyúlnotok a pénzeszsákba ! A díszebéden a pohárköszöntőre így válaszol: — Éljen minden jó hazafi! Csak egy speciensnek ne adjon sikert. Az ámítóknak. A rossz magot hintőknek. Kása Csaba (Következik: „Két hatalom versenge") AZ ELHAGYOTT KAVICSBÁNYATAVAK hasznosítása, vízvédelme országosan is gondot jelent. Borsodban elhatározták, a miskolci agglomerációban található kavicsbányatavakra vízvédelmi és környezetvédelmi fejlesztési tervet készítenek. A KEVITERV-nél készülő tervek a mályi, a nyékládházi és a csorbatelepi tavak környékének településfejlesztésével foglalkoznak, javaslatot adnak a víz- és környezetvédelmi feladatok megoldására, arra, hogy a tavak a vízparti üdülés, a vízi sportok, a horgászás céljaira megfeleljenek. ról, tudjuk-e, hogy Széchenyi 1845-ben, a Jelenkorban, két nagy írásban is kiállt e csatorna megépítése mellett? „Nem átallom ezennel teljes meggyőződésem szerint kimondani, hogy ... a tervezett duna—tiszai csatorna-vállalat... minél előbbi életbeléptetése olly ügy, melly fölött alig áll nagyobb pártoltatást és sürgetőbb elsőséget érdemlő bármi egyéb." Aztán egy újabb vallomással folytatja: „Keblemet pedig semmi nem tágítaná annyira, mint ha mind azon jó magyar képek, mellyek Duna—Tisza közt láthatók, egy új életet árasztó derék vízcsatorna mellett legnagyobb kéjjel éldelhetnék százszorta javított vidékünk minden előnyeit. És akkor, ha majd Tokajául is, Maros-Újvárrul is látnék érkezni Pestre hajót, és Szolnokra és Szegedre hajón indulván, kies kertek és csinos házak közt vinne át az út, hol a magyarságnak van legeredetibb bölcseje, melly azonban ma jobbadán hoA szolnoki sókikötö a múlt század elején Múlt századi ártér a Tisza mentén Tutajkikötő a Zagyva torkolatában a XIX. században 17
