Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
részesült először jelentőségének és szerepének megfelelő megbecsülésben és támogatásban. Sőt, az „energiagazdálkodás" abban az időben még nemzetközi viszonylatban is újszerű fogalmával együtt a „vízgazdálkodás” fogalma is a Tanácsköztársaság gazdaságpolitikai koncepciójában kapott először helyet: a Tanácsköztársaság idején megvalósított egységes vízügyi igazgatás akkor vált — nevében is — a vízgazdálkodás irányító szervévé." A Tanácsköztársaság vízügyi programja a népgazdaság fejlesztésében rendkívül nagy szerepet szánt a komplex vízhasznosítást szolgáló vízépítési nagylétesítmények építésének. Ezek ugyanis nemcsak a népgazdaság különböző ágai — az ipar, mezőgazdaság és a közlekedés — fejlesztését segítették volna, hanem az adott helyzetben csaknem az egyetlen lehetőséget jelentették a tömegek produktív foglalkoztatására. A vízügyi program keretében határozták el a pesti (csepeli) kereskedelmi és ipari kikötők építésének folytatását is, melyet a háború miatt abbahagytak. Különös hangsúlyt kapott a komplex vízhasznosítás keretein belül vízerőhasznosításunk fejlesztése, mivel a Tanácskormány gazdasági programja döntő szerepet szánt az ország gazdasági újjászervezésében az energiagazdálkodás reformjának. így került sor ebben az időben a soroksári Dunaágon tervezett erőmű építésére, továbbá a szentendrei Duna-ág erőművének tervezésére és a mosoni Duna-ágban előirányzott erőművekkel kapcsolatos konkrét tárgyalásokra. A tervben szerepelt £ még néhány más, kisebb erőmű megépítése is, mint pl. a siófoki, a Rábán a rumi stb. Jelentős helyet foglalt el a vízügyi programon belül a Duna—Tisza-csatorna évszázados tervének megvalósítása is. Ennek kivitelezésére a Bogdánfyféle mélybevágású csatorna tervét fogadták el, mely figyelembe vette a Tisza-völgy öntözési lehetőségeinek hasznosítását, a Duna-völgy Pest megyei részének lecsapolását, valamint a vízerőhasznosítási adottságok kihasználását is. Bogdánfy a Tanácsköztársaság idején erejének és tehetségének latba vetésével szolgálta a reá bízott vízügyeket. Az idegen megszállás és blokád nehéz körülményei között is sikerült biztosítani a Vízügyi Szolgálat munkája számára szükséges feltételeket. Munkáját mindvégig összefüggésbe hozta a fő céllal, Magyarország felvirágoztatásával. Jövőbe mutató elgondolásaival, világos célkitűzéseivel, határozott, következetes intézkedéseivel kivívta a Tanácskormány legteljesebb bizalmát és megbecsülését. A Tanácsköztársaság bukása után haladó gondolkodása miatt, ereje teljében, 57 éves korában nyugdíjazták, megfosztották rendkívüli tanári címétől, kizárták a Magyar Mérnök és Építész Egyletből és ezen túlmenően még számos igazságtalanságot követtek el vele szemben. Személye mellőzésének természetesen elsősorban a magyar műszaki világ vallotta kárát, mivel félreállításával nem állt módjában folytatni azt a munkát, amellyel tovább is termékenyen hozzájárult volna a vízügyek tudományos és gyakorlati fejlődéséhez. Az igaz üggyel való elkötelezettségét, szilárd jellemét mutatja, hogy amikor a Tanácsköztársaság bukása után őt is vád alá helyezték, a tárgyalás során a hozzá intézett azon kérdésre, hogy „Meggyőződésből tette, amit tett?" — azt a választ adta, hogy igen. A kikötőben, behajózásra várva Szilárd meggyőződését igazolják a szóban forgó bírósági tárgyalás alkalmából hozzá intézett egyéb kérdésekre adott válaszai is. Idézzük ezeket. „Nem bánta meg utólag sem, hogy olyan ambiciózus volt?" —• Nem! „Tudta, hogy az AMOSZ szocialistakommunista egyesülés?" — Sejtettem! „Az AMOSZ megalakulása után azonnal megválasztották alelnöknek?" — Igen! „Választással vagy egyhangúlag?" — Közfelkiáltással! „Meggyőződésből vitte az alelnöki tennivalókat?” — Feltétlenül! Az ellene emelt vád alapja az volt, hogy ténykedései túlságosan baloldaliak, népi szellemmel áthatottak voltak. Ami akkor vád volt Bogdánfy ellen, az ma fényes bizonyíték a nagyszerű ember, a kiváló mérnök, a nagyrabecsült tudós, a haladás ügyét szolgáló politikus mellett, akinek bátor, előremutató elgondolásai csak a felszabadulást követően válhattak valóra. Az idő fényesen igazolta őt. Sajnos álmai beteljesedésének még a hajnalát sem érhette meg, mivel hasznos élete 1944. március 17-én véget ért. Dr. László Ferenc 11 Át az óceánon
