Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
г Sebes-Körös részlete — 1885. (Országos Vízügyi Levéltár) lyói közül a Bodrog- és Körös-felmérés térképei teljesek. Az abszolutizmus korának térképanyagában (S 101) főként a Tisza és a Sió szabályozására vonatkozó térképeket helyezték el, az 1850-es évekből. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium térképanyaga (S 116, 1867—1889) a XIX. század második felében végrehajtott jelentősebb vízszabályozások dokumentumait őrzi, elsősorban a Tisza alsó szakaszával és a Felső-Dunával kapcsolatban. Folytatása a Földművelésügyi Minisztérium térképtára (S 118), ahol a Vízrajzi Osztály medernyilvántartásai, vízrajzi adatai a legfontosabbak. A megyei, városi vagy földesúri szolgálatban álló mérnökök térképei a területi levéltárakba kerültek. Az anyag változatos, de kevésbé gazdag, mint az Országos Levéltár gyűjteménye. A vízügyi térképanyag ismerete a megyei levéltárak esetében különösen fontos, mert az egyes vízrendszerek területe több megyére terjed ki, és a vízügyi szervek illetékességi köre sem esett egybe a közigazgatási határokkal. Ez az összetartozó anyag szétszóródását eredményezte. (Pl. a Somogy Megyei Levéltárban találunk Fekete-víz, Zala, Sárköz térképeket, sőt Lajtát is.) A megyei levéltárak legértékesebb térképei a kisebb folyókra és tavakra, helyi mocsarakra vonatkoznak. (Pl. a Sopron megyei anyagban Heqedüs János XVIII. század végi Fertő—Rába—Rápca térképei, a Tolna Megyei Levéltárban a Sárvíz 1770-es években végrehajtott szabályozásának tervei, a Moson megyei gyűjteményben Laáb Gáspár Fertő-térképei a legfontosabbak.) A városi levéltárak térképtáraiban csak a rakpartépítésekre, városon belüli mocsarak lecsapolására, csatornahálózat létesítésére vonatkozó térképek érdekesek számunkra. eg kell említeni végül az Országos Vízügyi Levéltár térképgyűjteményét is. A Levéltár térképeinek zömét a tervezési dokumentációkban és egyéb, | szervesen összetartozó irategyüttesekben helyezték el, az iratoktól történő szét- [ választása nem is volna célszerű. A körülbelül 800 db-ból álló „történeti térképanyag” azonban nem köthető szorosan az egyes levéltári fondokhoz, és a több célú felhasználás érdekében ezeket a térképeket korábbi őrzőhelyükön — az Országos Vízépítési Igazgatóságon és a Vízrajzi Intézetben is — külön kezelték. E gyűjtemény legrégibb darabja 1822- ből való (a Gaja szintezése), de érdekesek az 1827-ben keletkezett Bős—As- I vány—Hédervár közti Duna-szakaszt ábrázoló térképek, és 1856-ból a Tisza át- j nézeti térképei is. Az irtokkal együtt kezelt térképek között a Duna szabályo- f zásáról, a társulatok ártereiről találhatunk igen sok anyagot, és fontosak az öntözési helyszínrajzok is, s a vízerő- : hasznosítással kapcsolatos térképek. A nem irattári eredetű vízügyi térkéрек, a litografált vagy más módon sokszorosított példányok sajnos nem a levéltárakba, hanem a könyvkereskedők, magángyűjtők birtokába vagy egyéb közgyűjteményekbe (könyvtárak, múzeumok) kerültek. Itt is találhatunk vízügyi szempontból érdekes anyagot. Elsősorban az Országos Széchenyi Könyvtár és az Akadémia Kézirattárának anyagát kell említeni, ahol Mikoviny Sámuel és tanítványainak több értékes térképét őrzik a XVIII. századból. Tekintettel a vízügyi térképek mennyi- ! ségére, az anyagot több példányos cédulakatalógus formájában tárolják, és így a változások is könnyen át- ! vezethetők. Az őrzőhelyekhez igazodó alapkatalóguson kívül időrendi, szerzők és vízfolyások szerinti katalógusrendszert alakítanak ki. Bízunk abban, hogy az összeállított térképkatalógus nemcsak a levéltári munkát segíti majd, hanem a kartográfiai kutatásokat és a vízügyi műszaki tervezést is. Dóka Klára IHIIIR E К Magyar—osztrák együttműködés VIZSGÁLATSOROZAT A FERTŐ TAVON Az eddigi jó együttműködésre alapozva tovább folytatják a magyar—osztrák vízminőségi vizsgálatokat a határmenti vizeken — ebben állapodtak meg a magyar—osztrák vízügyi tárgyalásokon, Győrött. A Fertő-tavon májusban és augusztusban — a fürdőszezon kezdetén és végén — tartanak vízminőségi ellenőrzéseket. Ezeket a tó osztrák és magyar szakaszán egyaránt elvégzik. A határmenti folyókon az őszi időszakban két alkalommal tartanak hasonló vízminőségi ellenőrzéseket. A tárgyalásokon a magyar fél javaslatot tett, hogy az Ausztriában eredő folyók rendkívüli szennyeződéseiről az osztrák fél tájékoztassa a magyar vízügyi szerveket. Erre azért van szükség, hogy a magyar hatóságok idejében fel tudjanak készülni az elhárításra. A magyar javaslatot megértéssel fogadták, s a rövidesen sorra kerülő magyar—osztrák vízügyi tárgyalásokon döntenek róla véglegesen. A tárgyalásokon megállapodtak abban, hogy az Ikva folyón és a Hansági Főcsatornán rendkívüli vízminőségi ellenőrzéseket tartanak. Előkészületben van ugyanis egy fontos magyar vízügyi beruházás, amely megoldja az Ikva folyó árvizeinek biztonságos elvezetését és a Hanság nyugati felének belvízrendezését. A beruházás kedvező hatást gyakorol majd osztrák belvízveszélyes területekre is. Budapest KÖRNYEZETVÉDELMI FOTÓKIÁLLÍTÁS A Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai bemutatótermében kiállítás nyílt a Hazafias Népfront környezetvédelmi fotópályázatának anyagából. A tárlat csaknem 80 felvételét több mint 800 pályamunkából válogatták ki. A legjobban sikerült, drámai hatású képek mellett éles kontrasztként sorakoznak olyanok is, amelyek a háborítatlan természet szépségét villantják fel. Figyelmeztetés ez is: a veszély — bár felismertük és teszünk is ellene — még nem szűnt meg. A kiállítást Hajdú György, a Hazafias Népfront országos környezetvédelmi bizottságának alelnöke nyitotta meg. Ezután az ország számos városában is bemutatják. TÉLEN IS ÉPÜL A VASKAPU II. Télen sem szünetel a munka a Vaskapu II. hidroenergetikai és hajózási rendszer színhelyén. A román—jugoszláv együttműködésben épülő műnél a dolgozók három hónappal a határidő előtt megkezdték a Duna bal oldali ágát elzáró gát építését. 33
