Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
A biztonságos vasbeton támfalat a híres kubikosbrigád építette hat hónapig, aztán 1970-ben a tiszai árvíznél dolgoztunk. 1974 tavaszán bontottuk a régi és nyomban építettük az új támfalat itt Szegeden. Tavalyelőtt kormánykitüntetést kaptunk azért, amiért november 7-re befejeztük a hídon felüli szakasz partvédelmi munkáit. Kaptunk kitüntetést a Szovjet Szakszervezetek Tanácsától is .. . Aztán, ha társadalmi munkában segítséget kérnek tőlünk, megyünk, megcsináljuk. Tavaly 420 órát dolgoztunk így. — Miért ragaszkodnak a „vízügyhöz"? Meghökkentő lehet a kérdés, mert a brigádvezető és társai csak összenéznek és szinte egyszerre mondják: Az algyői kubikosok szocialista brigádja készítette az árvízi emlékmű talapzatát is Az újszegedi parton februárban még víz alatt állt a strand környéke — Mert elégedettek vagyunk, szeretjük ezt a munkát, jó a főnökség, megtaláljuk a számításunkat... — Én huszonöt éves munkás vagyok — magyarázza „hűségének" okát Süli István, egy ötven év körüli ember. — Nekem — így mondja „neköm" — jó volt ez a huszonöt esztendő, volt benne jó is, rossz is. Mégis, nekünk a szegedi vízügy a második otthonunk. Úgy jövök ide én is minden reggel, mintha haza jönnék, és úgy dolgozom, mintha otthon magamnak csinálnám a munkát. Azt mondják, az idén még aranygyűrűt is kapok a huszonöt év után . . . — Saját háza van-e? — Hogyne lenne! Szép, új, a brigád segített felépíteni. A brigádban mindenkinek van saját háza . .. — Én is felépítettem három házat, egyet magunknak, kettőt a gyerekeknek — kapcsolódik a beszélgetésbe Belovai István, egy négycsaládos kubikos. — Nincs itt panasz egy szó se. Igaz, dolgozunk sokat, az asszony is a téeszben, de megvan mindenünk, öt-hat háztáji sertés is kerül minden évben. Én se sajnálom, hogy letöltöttem itt a kétszer tíz évet... — Milyen munkán dolgoznak most? — Az alapzatot készítjük az emlékműhöz. Itt áll majd a parton a nagy szegedi árvíz emlékére. Belovai István, Belovai Mihály, Bus János, Bus József, Czirok István, Czirok Mihály, Süli István, Gera István, Szabó Béla, a brigádvezető Suti Pál, a munkavezető Süli Ferenc. Nevük megérdemli a tiszteletet, mert két kezük munkája benne van abban a partvédő támfalban is, amely mögül a szegediek ma már nyugodtan nézegethetik a Tisza áradó, emelkedő hullámait. A part menti Várkert fái alatt és az egész városban játszhatnak vidáman a gyerekek, a szegedi Tiszától nincs mit félniök. Erős partot építettek az algyői kubikosok. Kép és szöveg: Alföldi Erzsébet 31
