Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
Együttműködés: GYAKORLATBAN Több éve dolgoznak együtt magyar és szovjet szakemberek az öntözés automatizálásának fejlesztésén. A téma, amelynek teljes címe „Automatikus rendszerek kidolgozása a vízkészletek elosztását és hasznosítását biztosító öntözőrendszerök technológiai folyamatainak irányítására”, lényegében két fő részből áll: az automatizálás és távműködtetés eszközeinek kutatásából, valamint a háromszintes (helyi automatizációt, távirányítást és elektronikus számítógépet alkalmazó) automatizált rendszerek kidolgozásából és kísérleti bevezetéséből. A növények vízellátása szerint az öntözési módszereket két csoportba oszthatjuk. Van amikor gravitációs úton, nyílt csatornákban kerül a víz az öntözendő kultúrához, van amikor zárt vezetékeken keresztül történik a vízpótlás. Az együttműködő magyar és szovjet fél megyezett, hogy a nyíltcsatornás öntözőrendszerrel kapcsolatos teendőket a szovjet fél dolgozza ki, míg a zártvezetékes öntözőrendszer távműködtető és automatizáló eszközeit a magyar fél kísérletezi ki. Az eredményekről kölcsönösen tájékoztatják egymást, illetve szükség szerint szakmai tanácsot, segítséget nyújtanak egymásnak. A nyíltcsatornás öntözővíz-szolgáltató rendszerek automatizálásának és távirányításának megoldására az együttműködés keretében a szovjet kutatók kifejlesztették a TIM—72 elnevezésű távirányító rendszert, amely egy diszpécserpultból és a vízállások, illetve zsiliphelyzetek mérésére alkalmas kódtárcsás érzékelőkből, valamint távtáplált jeladókból áll. E rendszerből és továbbfejlesztett változataiból már több tucat üzemel a Szovjetunióban. Közülük a legújabbat, egyúttal a legkorszerűbbet építik be a Keleti-főcsatorna К. IV. jelű kísérleti öntözőfürtjébe. E rendszernél a diszpécserpultot már számítógép helyettesíti. Az automatizálás és távműködtetés eszközeit úgy alakítják ki, hogy azokat az irányító berendezés, a diszpécserpult létesítése nélkül, más rendszerekben is önállóan lehessen alkalmazni. Az irányítás pedig emberi beavatkozással vagy anélkül történhet, számítógép felügyelete mellett. A munka jellegzetessége, hogy a zsilipmozgató berendezések kialakítása az együttműködő országok saját feladata; hasonlóképpen saját feladat a vízhoK. IV. fürtföcsatorna vízkivételi müve zamadagoló hidraulikus automatikák beton- és vasszerkezetének kialakítása. Ennek megfelelően tevékeny tervező és építő-szerelő munkát végeznek a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei, hogy 1980-ban fogadni tudják a Szovjetunióban kifejlesztett berendezéseket. A csőzsilipes vízkivételi műtárgyak vízhozamadagolási rendszerét vízszintkülönbségről történő automatizálási lehetőséget biztosító rendszerré alakítják át. A csőzsilipek zsiliptábláit távműködtetésre, illetve a helyi automatizálásra alkalmas mozgató berendezéssel szerelik fel. Folyamatban van a palástos vízhozamadagolók távműködtethető táblamozgató berendezéseinek kialakítása is. A táblamozgató berendezések elektrohidraulikus elven működnek majd. A fentieken kívül a földművek rekonstrukciójának keretében a csatornák gépi karbantartását is lehetővé teszik. Az automatizálásra felkészüléshez tartozik még az energiaellátás biztosítása. Ez két részből áll. Egyrészt ki kell építeni az országos energiahálózathoz csatlakozó középfeszültségű energiaellátó rendszer transzformátorállomásait, másrészt kisfeszültségű vezetékrendszer segítségével biztosítani kell az egyes műtárgyak berendezéseinek energiaellátását. Szükség van még a hírközlési hálózat megteremtésére, amely biztosítja az automatikus távirányító rendszer elemeinek, a helyi érzékelők és a központi irányító egység kapcsolatát. Eddig 26
