Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-04-01 / 2. szám
bódéval ellátott tehergépkocsi. A szállítási távolság a következőképpen alakul: A szállított dolgozók 61,3%-át 1—40 km 22,2%-át 40—60 km 1'6,3%-át 60 km-en felüli távolságra szállítják naponta oda-vissza. Egyes szerveknél a dolgozók 30—35%-át rendszeresen 60 km-nél távolabbra szállítják, ami a munkaidőn túl 3 órát vagy annál is több időt vesz igénybe a dolgozók szabad idejéből. A munkásszállítás megoldása, illetve a megoldásra törekvés vállalatonként eltérő, örvendetes, hogy az új járművek beszerzését szorgalmazzák. A kulturált személyszállítási program megvalósítása vontatottan halad. A nem telepített munkahelyeknek a rossz útviszonyokra alkalmas és a munkaszervezetek nagyságának is megfelelő járműre lenne szükségük. Ezekhez a járművekhez azonban nagy utánjárás után is csak korlátozott mértékben lehet hozzájutni. A munkásszállítás iránti igény a dolgozók részéről az elkövetkező időszakban tovább növekszik. A vízügyi szervek előtt álló feladat tehát kettős. Egyrészt biztosítani kell az igények kielégítését, másrészt a kulturált körülmények között történő szállítás érdekében el kell érni, hogy az V. ötéves terv végére munkásszállítás már csak a kifejezetten ilyen célra gyártott járműveken történjen. A beszerzési lehetőségek a tervidőszak második felében várhatóan kedvezőbbek lesznek. Kevesen kapnak meleg ételt A vízügyi szerveknél ma 24 ezer fizikai dolgozó részesül üzemi étkeztetésben, hideg-meleg élelem ellátásban. A fizikai létszám közel 40%-a. A változó, szabadtéri munkahelyeken dolgozók esetében ennél kisebb az arány. E számok nem megnyugtatóak. Különösen nem, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a meleg élelemmel való ellátásra vonatkozó adatok még kedvezőtlenebb helyzetre utalnak. Megoldatlan feladatként jelentkezik a szétszórt, távoli munkahelyekre történő melegétel-kiszállítás, a kulturált körülmények közötti ételfogyasztás, stb. Gondok vannak a konzervek választéka és minősége tekintetében is. Az étkeztetés kiterjesztésében a meglevő gondok mellett bizonyos szemléletbeli problémák is jelentkeznek. Több helyütt arra hivatkoznak, hogy a dolgozók nem igénylik a meleg ételt. Kétségkívül nagy visszahúzó ereje van a hagyományos, egyoldalú táplálkozásnak a vízügyi munkások körében. Az egyoldalú táplálkozás hátrányaira azonban az egészségügyi vizsgálatok adatai kellően figyelmeztetnek. Mindezek ellenére kedvező jelek is mutatkoznak. Egy-két szerv központi konyhát létesített és 30—40 km-es körzetben a munkahelyekre kiszállítja a meleg ételt. Több vállalatnál konzerveket szereztek be és azokat a munkahelyeken a munkáspihenőkön felmelegítik. Gondoskodni az emberekről A változó, szabadtéri munkahelyek szociális színvonalának növelésében történt előrelépés, de ez még messze van a kívánt szinttől. Kevés még az olyan létesítmény, amely az időjárás kellemetlen hatása és ártalma elleni védelemnyújtás mellett alkalmas lenne melegedésre, tisztálkodásra, étkezésre, ivóvíztárolásra. Minden vízügyi szerv adottságainak megfelelően próbálja elképzeléseit megvalósítani. Gyakori, hogy lakókocsikat alakítanak át munkáspihenővé. Ezt a módszert és formát azért választják, mert a dolgozók ma már csak a legszükségesebb esetekben hajlandók munkásszálláson lakni. A munkásszállás iránti igény növekedésével a munkásszállások, elsősorban a lakókocsik — az ágazat több mint 5000 lakókocsi-férőhellyel rendelkezik — alapvető funkciójukat elvesztik, jelentőségük a vízügyi szerveknél nem lesz olyan meghatározó, mint korábban volt. Egyes szervek lakókocsi-komplexumok és konténerszerű melegedő helyiségek beszerzésével javítják a szociális körülményeket. Hoszszabb távon a konténeres megoldás látszik a legcélszerűbbnek, bár ezek beszerzési ára meglehetősen magas. A külső munkahelyi dolgozók szociális létesítményekkel történő ellátásában mutatkozó lassú előrehaladás szükségessé teszi, hogy a központi műszaki fejlesztési tervekben megfelelő szerepet kapjon a szociális létesítmények fejlesztése is. A szabadban dolgozók szociális helyzete az elmúlt években minden kétséget kizáróan javult. A jelenlegi ellátási színvonalat azonban csak egy későbbi fejlődés alapjának lehet tekinteni. A külső és belső tényezők egyaránt határozottabb, dinamikusabb fejlesztést indokolnak és sürgetnek. Átgondolt, tudatos, komplex módon értelmezett vállalati szociálpolitikával el lehet és el is kell érni a célokat, amelyek reálisak. Igaz a gazdasági lehetőségek határt szabnak, ám a lehetőségeken belül a tervekben, azok végrehajtásában jobban kifejezésre kell jutnia az emberről való gondoskodásnak. Kiemelten kell kezelni a külső munkahelyeken, mostoha természeti körülmények között dolgozó fizikai munkavállalók élet- és munkakörülményeinek javítását. Marczis Rudolf 66
