Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-12-01 / 6. szám
Vízügyi múltunk jelentősebb — a fejlődés mérföldköveit jelző — eseményei Magyar vízügyi történeti kronológia — dióhéjban ív. rész) Az MTA Történettudományi Intézet szerkesztésében készült „Magyar Történeti Kronológia” vízügyi vonatkozású anyaga 1924—1927 között épült a tassi hajózsilip, amely az 1871 óta elzárt Soroksári Duna-ágon biztosítja az áthaladó hajózást. 1928. okt. 20-án adták át a forgalomnak a Duna budapesti (csepeli) kikötőjét: a Nemzeti és Szabadkikötőt. A nagy befogadóképességű kikötő megépülése tette lehetővé a Dunatengerhajózás kifejlesztését (1934—). 1930-ban Sajó Elemér Emlékirata programot adott a vízgazdálkodás korszerű fejlesztésére, elsősorban a Tiszántúl öntözésének előkészítésére. 1937-ben az 1937:XX. te. az öntözési törvény, biztosította az Alföld öntözésének előkészítését az Orsz. öntözésügyi Hivatal megszervezésével. 1940 tavaszán, mind a Duna, mind a Tisza völgyében rendkívüli árvíz lépett fel. Bár töltésszakadás csak a Duna mentén és a Tisza kisebb mellékfolyóin volt, a kedvezőtlen időjárás miatt a mentesített árterületnek csaknem egyharmada (1,5 millió kh) szenvedett belvízkárt. 1941- ben folytatódott az előző évben kezdődő csapadékos periódus. A Duna jeges árvize Pest megyében okozott jelentősebb elöntéseket (151 000 kh), a belvízkár pedig 871 000 kh volt. 1942- ben az előző évhez viszonyítva ugyan kevesebb csapadék hullott, de a talaj telítettsége miatt a belvízjárás megközelítette az 1940. évi 1,5 millió kh-as vízborítást. 1948-ban a 6060/1948. korm. sz. rendelet gondoskodott a Magyar Köztársaság Alkotmánya által kimondott alapelvnek: a vizek köztulajdonba vételének gyakorlati megvalósításáról: „a vízügyi feladatok állami ellátásáról” és az erre alkalmas korszerű vízügyi igazgatási szervezet kialakításáról. Az Országos Vízügyi Hivatal és a vízügyi igazgatás helyi szervei a körzetek (ma: igazgatóságok) 1949. jan. 1-vel kezdték meg működésüket. 1951—1954 között épült a Tisza tiszalöki vízlépcsője, mely az ország legszárazabb vidékén 120 000 ha részére biztosítja az öntözővizet. A vele kapcsolatos vízerőmű teljesítménye 12 MW. 1954-ben súlyos árvízkatasztrófa érte a Szigetközt. A szigetközben 35 000 ha azon kívül 30 000 ha került víz alá; a kár meghaladta a 750 millió forintot. 1956 tavaszán rendkívüli jeges árvíz pusztított a Dunán, amely általában 0,5 m-rel haladta meg a korábbi maximumokat. Az ismételt gátszakadások miatt 64 000 ha került víz alá, 39 községet kellett kiüríteni és 57 000 embert áttelepíteni. Az anyagi kár 629 millió forint volt. Az 1954. és 1956. évi árvizeket követő helyreállítási munkálatok során kezdődött meg a dunai töltések fejlesztése — a korszerű követelményeknek megfelelően. Az 1964. évi IV. (vízügyi) törvény vetette meg a korszerű vízgazdálkodás alapjait, amelynek végrehajtója a 32/1964. (XII. 13.) Korm. sz. rendelet értelmé-Az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága november 23-án Szentendrén a Vízügyi Továbbképző Intézetben tartotta ülését, amelyen dr. Gergely István államtitkár, az OVH elnöke ismertette a vízgazdálkodás hosszú távú fejlesztésének tervét. A téma igen élénk érdeklődést váltott ki, s ezt a huszonnyolc kérdés és hozzászólás is bizonyította. Horváth László (Somogy megye) a közvélemény nevében helyeselte azt a döntést, hogy az évtized végére a lakosság 90 százaléka már vezetéken keresztül kapja az egészséges ivóvizet és hogy sok apró településre jut el a víz. Schmidt Ernő (Vas megye) és Pál István (Fejér megye) a nemzetközi vízügyi együttműködésről, Bélák Sándor (Veszprém megye) a Duna—Majna—Rajnacsatorna építéséről érdeklődött. Az OVH elnöke és dr. Breinich Miklós első elnökhelyettes hangsúlyozták, hogy a vizet — a közös természeti kincset — az érintett országok méltányos érdekeinek szem előtt tartásával lehet és kell hasznosítani. Az OVH-nak jó az együttműben szervezett Országos Vízügyi Hivatal és az általa irányított vízügyi szolgálat. 1965. okt. 28-án hagyta jóvá a kormány a 2001/1961. sz. kormányhatározat alapján kidolgozott Országos Vízgazdálkodási Kerettervet, a vízügyi politika alapját. 1967-ben indult meg a Tisza második, kiskörei vízlépcsőjének építése. Első ütemében 1973-tól szolgáltat vizet a Nagykunság és Jászság aszályos területének. 28 MW-os vízerőműve évi 103 millió kWh energiát termel. Teljes kiépítése után 300 000 ha öntözésre berendezett terület és 12 000 ha halastó részére fog vizet adni. 1970 május—júniusában magasságával és tartamával egyaránt minden korábbit meghaladó árvíz sújtotta a Tisza vízrendszerét. Magyar területen csak a Szamos mentén következett be gátszakadás, aminek folytán 9 000 ha került víz alá (a védett ártér 0,6%-a), de a romániai gátszakadások folytán a szabolcs-szatmári síkságra betört vizektől végeredményben összesen 57 000 ha szenvedett árvízkárt és 30 000 ember vált átmenetileg hajléktalanná. Károlyi Zsigmond ködése a szomszédos államokkal, az áradásokról, a vízszennyeződésekről kölcsönösen tájékoztatják egymást. Szabó István (Hajdú-Bihar megye) a víz mezőgazdasági hasznosításának eredményeit méltatta, s elmondta, hogy a zöldségtermesztés kiugró eredményeit elsősorban az öntözésnek lehet köszönni. A tanácskozáson Riba Miklós, Molnár Béla, Kasó József, Kovács István, Mateovics József, Antal Imre és Hütter Csaba országgyűlési képviselők szólaltak fel. A tanácskozás Dr. Cselőtei Lászlónak, a bizottság elnökének zárszavával ért véget. A bizottság figyelemmel kíséri a vízgazdálkodás hosszú távú tervének végrehajtását és a főbb kérdéseket rendszeresen napirendre tűzik. A tanácskozás alkalmával az országgyűlési képviselők megnézték az „Egy tó újjászületése” című filmet és sikert aratott az ízléses vízügyi kiállítás is, amely az ágazat munkájába engedett bepillantást. (• - ■) Vége Szentendrén tanácskozott az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 30
