Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-12-01 / 6. szám
Császár fürdő: tíz forrása van. Nyolc közülük meleg vizű: a János-, a Mária-, az Antal-, a Nádor-, az Imre-, az István-, a Zug- és a Török-forrás. Kettő hideg vizű: a Keserű és a Hidegkút. A meleg vizű források átlaghőmérséklete: 50,5 °C. CSASZI” VAGY KOMJÁDI „Mialatt a követ hosszabb ideig tartózkodott a pasánál, alkalmunk volt a fürdőket megtekinteni és azokban meg is fürödni. Ezek a fürdők közel voltak hajónkhoz. Tényleg nagyszerűek és a víz természetes hőfokával olyan meleg, hogy a test alig tudja ezt kibírni. A törökök joggal büszkélkednek ezekkel, amiért is a fürdő tisztaságára nagy gondot fordítanak. A fürdővendégek a kiszolgálásért és a kényelmi berendezések használatáért egy bizonyos összeget fizetnek. A fürdőkabinok elé nagy várócsarnokok épültek, ahol a fürdőzők ruháikat levetették. Mielőtt a fürdőmedencébe lépnek, előfürdőt tartoznak venni! A fürdőmedence vize nyakig ér és azért márványpadok vannak beépítve, hogy azokon ülni lehessen”. íme, így ír Lewenklav a Lichtenstein herceg császári követ mellé beosztott kísérő Buda XVI. századi fürdői közül a Császárról. S nem is véletlenül, hiszen a kor „diplomáciai szokásai” szerint a törökök elébb a fürdőben „látták vendégül” a követeket. A „Csaszit” akkoriban még Véli bég fürdőjeként emlegették. Vízhozama bőséges volt, két malmot is hajtott. Ez volt a híres malomtó. A fürdő nagyméretű fürdőmedencékkel rendelkezett, mellette számos fürdőkabin sorakozott. Messzire nyúlna, ha az összes korabeli utazó véleményét leírnánk — az azonban megállapítható: az akkori fürdők a korhoz mért fényűzéssel és gyógyászati berendezésekkel voltak felszerelve. A teljesség kedvéért még Eduárd Brown 1673- ból származó — Londonban megjelent — művéből érdemes idézni: „A budai természetes meleg források Európa legnevesebb gyógyvizei közé tartoznak.” A nagyérdemű angol különösen Véli bég fürdőjét, a régi Császárt emlegeti. Evilia Cselebi török utazó a korabeli Buda színes leírása mellett szintén sokat foglalkozik a fürdőkkel. Megemlíti, hogy Budán a törököknek nem volt szükségük hamamra (gőzfürdőre), mert a források vize olyan meleg gőzt fejleszt, hogy ezek teljesen átizzasztják az emberi testet. Mint írja: nyolc helyen fakadnak tökéletes kénforrások, amelyeknek vize számos „ilidzsé”-t, fürdőt táplál. Ő is kiemeli Véli bég fürdőjét, mint a legkellemesebbet. A Császár fürdőt a törökök kiűzése után I. Lipót 1702-ben Ekker János budai polgárnak ajándékozta. Ezt követően különböző tulajdonosok birtokában volt, míg végre a nagy irodalom- és művészetpártoló humanista; Marczibányi István vásárolta meg 1802-ben. Az volt a célja, hogy a fürdő a magukra hagyott és ápolást nélkülöző betegek gyógyítását szolgálja. Nagy áldozatkészséggel szinte újjáépítette a fürdőt, és nemes elhatározással a betegápolással foglalkozó Irgalmas rendnek adományozta, mely itt a betegeket ingyenes gyógykezelésben részesítette. A fürdő végleges formáját 1829-ben nyerte el, a bejárat homlokzatán ez a felirat állt: „Az ápolatlan betegeknek emelték 1806-ban." Később kórház is épült a fürdő mellett, majd női fedett uszodával bővült 1901-ben. A Rend 1928-ban nagyméretű versenyuszodát létesített itt további fejlesztéssel. A Császár fürdő a XIX. század első felében a főváros legelőkelőbb gyógyfürdője volt itt adtak egymásnak találkozót a közélet kitűnőségei. Ebben az időben új nevet is kapott: „Császár fürdő kéjhely”. Később már nem tartott lépést a modernebb kor igényeivel és a mellette levő Lukács fürdő vette át a vezető szerepet. Nem úgy egészen az uszodai rész. Nem kisebb nagyságok „lubickoltak” itt a vízben, mint Bárány István, a 100 méteres gyorsúszás olimpiai bajnoka, vagy Halasi Olivér, a legendás hírű, csonka lábú vízilabdacsapat-kapitány. Egy sor nemzetközi úszó és vízilabda összecsapást rendeztek a régi Csasziban. A Császár fürdő az 1947-ig bekövetkezett államosításig a Rend tulajdonában maradt. Utána egy ideig vegetált, azután egyesült a Lukács gyógyfürdővel. A Fővárosi Tanács ugyanis 1Ó
