Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-12-01 / 6. szám
A légszennyeződés hatosa a felszíni «vizekre Mesterséges viharfelhők Az APN munkatársa felkereste a szovjet Állami Tervbizottság Geofizikai Intézetében I. Vulman professzort, a hidrometeorológiai és környezetvédelmi osztály vezetőjét, és felkérte, hogy válaszoljon néhány, a víztartalékok megőrzésére vonatkozó kérdésére. — Mindenekelőtt arra kell ügyelnünk szigorúan, hogy megóvjuk a nagy természetes víztárolókat, mint például a Bajkál-tó, a Szevan-tó, a bővizű folyók, továbbá gazdaságosan kell felhasználnunk az édesvízi csapadékot is — válaszolta a tudós. — Sikeres kísérleteket folytatunk ugyan a tengervíz sótlanítására, ám kísérleteink egyelőre elég költségesek. Éppen ezért kutatjuk a lehetőségeket, miként befolyásolhatnánk az atmoszféra működését, hogy a természetes víztárolók körzetében mesterségesen növelhessük a csapadék mennyiségét. — Mi ennek a gyakorlati útja? — Meteotronnal, mesterséges csapadékot előidéző fefhőrakéta segítségével — folytatta Vulman professzor. — Ezenkívül létrehoztunk a Szevan-tó körzetében egy kísérleti állomást a medence vízegyensúlyának, vízkészletének rendszeres ellenőrzésére is. A kutatásokhoz speciális műszerekkel felszerelt repülőgépeket, aerosol-generátorokat, légágyúkat és jódezüst töltetű lövedékeket használunk. Egyébként, a Szevan-tó környéke vízméréstani szempontból a legkedvezőbb országos viszonylatban is, számításaink szerint itt mutatkoznak meg leginkább munkánk gazdasági eredményei. A kísérleti állomáson megfelelő szakembereket, fizikusokat, elektromérnököket, hidrometeorológusokat, műszerészeket állítottunk munkába. Százhúsz ember végez különböző tudományos kutatásokat és rendszeresen feldolgozza a kapott tudományos információkat. Épül az a laboratóriumi tömb, amelyben helyet kap intézetünk kihelyezett tagozata és az új kutatóközpont. Már szerelik a szupermeteotront is ... — ... Amely mire szolgál majd? — Mesterségesen hat a felhőkre, úgy koncentrálja bennük a csapadéktartalmat, hogy az meghatározott helyen csapódjék ki. Csillag alakban elhelyezett lökhajtásos motorokat veszünk igénybe: segítségükkel 1100 fokra hevítjük a levegőt. így az több kilométer magasan az atmoszférába emelkedik és ott kicsapódik. A forró légáram a felhőkben elősegíti a gyenge víztartalmú, vagy nedvességet egyáltalán nem tartalmazó felhők átalakulását. A beavatkozás eredményeként eső-, illetve zivatarfelhőknek kell kialakulniuk a felhőrétegekben. A feltételezhető csapadékzóna mintegy 10—20 négyzetkilométer. A szupermeteotront kedvező meteorológiai feltételek között alkalmazzuk, teljesítőképessége egyébként egymillió kilowatt körül mozog. (APN) A légkörrel foglalkozó szakembereket a légszennyeződés elsősorban abból a szempontból érdekli, hogy milyen hatással vannak a különböző szennyező anyagok magára a légkörre. Ezt az érdeklődést a levegő kémiai összetétele, illetve az időjárás és a klíma közötti kölcsönhatások indokolják. A légszenynyeződés vizsgálata azonban ezen túlmenően is nagyon fontos, mivel a levegő mint szállító közeg a légszennyező anyagokat (és egyéb természetes eredetű nyomanyagokat) más földi szférákba (bioszféra, hidroszféra, pedoszféra stb.) juttatja. így a légkör állapotától függ, hogy a gázok és az aeroszol részecskék a forrásoktól (pl. kémények, ipartelepek, városok stb.) milyen meszszire jutnak el. A légköri szennyező anyagok lehetnek kis koncentrációjú gázok (nyomgázok), illetve szilárd és folyékony halmazállapotú aeroszolos részecskék. Mind a nyomgázok, mind az aeroszol részecskék származhatnak természetes és mesterséges forrásokból. Az utóbbi esetben légszennyező anyagokról beszélünk. A különböző légköri nyomgázok csapadékmentes időszakokban (száraz kihullás) elsősorban a turbulens diffúzió hatására kerülhetnek a felszíni vizekbe. (Az elnyelődés mértéke természetesen a víz fizikai és kémiai tulajdonságaitól is függ.) A nedves kihullás lényege ezzel szemben az, hogy a nyomanyagok (szenynyező anyagok) olyan felhő- és csapadékelemekre rakódnak, amelyek esési sebessége jóval nagyobb, mint a nyomanyagoké. Ily módon a csapadékvíz mintegy „kimossa" a levegőből a gázokat és aeroszol részecskéket. Ezek a kimosódási folyamatok részben a felhőben, részben a felhő alatti levegőben mennek végbe a következő módon. A felhőelemek (cseppek, kristályok) mindig aeroszol részecskéken képződnek. Ezeket kondenzációs (jégképző) magvaknak nevezzük. Adott aeroszol részecskén annál könnyebben keletkezik felhőcsepp, minél nagyobb a sugara, illetve minél több vízben oldódó anyagot tartalmaz. A hűlési sebesség, illetve az aeroszol tulajdonságaitól függően a 0,03—0,07 m-nél nagyobb (általában oldódó) aeroszol részecskék kerülnek a felhőelemekbe a kondenzáció során. Az említett méreteknél kisebb részecskék elsősorban a Brown-féle hőmozgásuk miatt ütközhetnek a felhőcseppekbe (termikus koaguláció). A csapadékképződés után a felhőből kihulló csapadékelemek a felhőalap alatt szintén kimoshatják az aeroszol részecskéket, mivel esésük folyamán „utolérik" a jóval kisebb szedimentációs sebességű részecskéket. A levegő a cseppeket (hókristá-10
