Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-11-01 / 5. szám
Eg\fcs csza ki folif ó kát Ukrajnába vezetnek Az APN tudósítója azzal a kérdéssel fordult Alekszandr Alimov akadémikushoz, az Ukrajnai Tudományos Akadémia termelőerőkkel foglalkozó tanácsa elnökéhez, hogy az Ukrán Szövetségi Köztársaság közeledik ahhoz az időhöz, amikor gazdasága teljesen elhasználja a rendelkezésre álló vízkészletet. Fenyegeti-e vízínség a köztársaságot? — Biztosan állíthatom, hogy nem. Igaz Ukrajna víztartalékai valóban végesek, 87 milliárd köbmétert tesznek ki, ez száraz esztendőkben 53 milliárd köbméterre csökkenhet. A köztársaság minden lakójára évenként a szovjetunióbeli átlag tizedrésze, 1000 köbméter víz jut. Megoszlása mind területileg, mind pedig időben egyenetlen. Mit kell tenni a megoldás érdekében? — Be kell vezetni a zárt rendszerű vízellátást. Olyan termelési technológiákkal kell dolgozni, amelyekkel minimálisra csökken a melléktermékek menynyisége. Igen hatékonyan működő tisztítóberendezéseket kell üzembe helyezni. Ukrajnában az utóbbi 15 évben vízvédelmi objektumok építésére 1,8 milliárd rubelt fordítottak. Ez lehetővé tette, hogy a tisztítóberendezések kapacitása ötszörösére, a forgó vízellátó berendezéseké kétszeresére emelkedjék. Csak 1971—1975 között 650 víztisztító komplexum és 260 forgó vízellátó rendszer épült. Lefolyás nélküli termelési megoldást vezettek be a Liszicsanszki Olajfeldolgozóban, a Harkovi Traktor- és Gépgyárban, a Pervomajszki Vegyi üzemben és egy sor egyéb gyárban. Az utóbbi években a köztársaság petrolkémiai üzemeiben több mint 150 léghűtéses készüléket szereltek fel, s ezek segítségével elérték, hogy az egy tonna olaj feldolgozására felhasznált víz mennyisége 1,56-ról 1,35 köbméterre csökkent. A Kremencsugi Olajfeldolgozó üzemben pedig az új technológiai módszerek segítségével csak 0,11 köbméter víz szükséges egy tonna nyersolaj feldolgozásához. Joggal lehetnek büszkék. Tapasztalataikat már az ágazat valamennyi üzeme hasznosítja. Az elmúlt években forgó vízellátó rendszert hoztak létre a Kurahovói és Uglegorszki erőművekben, a Makajevkai, Krivoj Rogi és Kommunarszki Kohóművekben, az Észak-Donyeci Vegyi Kombinátban, a Herszoni Olajfeldolgozó üzemben és számos más gyárban. A forgó vízellátó rendszerek üzembe helyezésével 36 százalékkal csökkent az ipari vízfelhasználás. A szennyezett csatornavizek 88 százalékát víztisztító berendezések teszik ismét fogyaszthatóvá. A mostani tervidőszakban Ukrajna népgazdaságfejlesztése vízvédelmi beruházásokra mintegy 800 millió rubelt irányzott elő. Az Ukrán SZSZK Állami Tervbiztottságának adatai szerint a köztársaságban az idén vízvédelmi létesítményekre 187 millió rubelt fordítanak. Valamennyi üzembe helyezett termelőegység szennyvizeit szinte teljes egészében megtisztítják. A mostani ötéves terv végére a szenynyezett csatornavizek 94 százalékát teszik a tisztítóberendezések emberi fogyasztásra alkalmassá. A vízzel az iparban és a mezőgazdaságban mégis takarékoskodnak. Már az összes művelésre alkalmas terület 60 százalékán egymillió hektáron építettek zárt, csatornás öntözőrendszert. Ennek befejezése, tökéletesítése arra irányul, hogy öntözéskor a vízszivárgás miatt helyenként 40—50 százalékos veszteséget csökkentsék, megszüntessék. Az Ukrajnai Tudományos Akadémia intézetei az utóbbi években mintegy 200 folyó, több száz víztároló, valamint a Gyeszna, a Pripjaty, a Dnyeper közép és alsó folyása, a Duna, a Nyugati-Bug és a Dnyeszter medencéiben található források, kutak vizének tisztaságát vizsgálták meg. A Tudományos Akadémia elnöksége elfogadta a földmérés adatai alapján összeállított komplex tervet, amelyben a Dnyeper, a Duna, a Nyugati-Bug, a Tisza, a Szamara, a Volcsja, a Rósz stb. folyók vizének felhasználására, illetve védelmére hoztak intézkedéseket. Az Északi-Donyecen épül az idén üzembe lépő automatizált vízminőség-szabályozórendszer, amely az első ilyen jellegű üzem a Szovjetunióban. Ukrajnában jelentős folyamszabályozás és víztárolóépítés zajlik. Folyókat irányítanak vízben szegény területek felé. Hat víztárolóból álló vízilépcsőt alakítottak ki a Dnyeperen. Hatalmas komplexumok megteremtésén dolgoznak, mint például az Észak-Donyec-donyeci szénmedence, a Dnyeper—Krivoj Rog, az Ingulec, a Krasznozamenszk és az Északi-Krim-csatornák. Tervek szerint 1978-ban adják át a Dnyeper-donyeci szén medence-csatorna első szakaszát, amelyet 1980-ra Harkovval, a nagy ipari központtal kötnek öszsze. A következő ötéves tervek során felépítik az al-dnyeperi vízi csomópontot, felújítják a kremencsugi víztárolót, újrafedik a Dnyeszter-limánt. A köztársaság vízellátásában fontos szerep hárul a 22 ezer kis folyóra. Együttes hosszúk több mint 100 ezer kilométer. Szabályozásukkal vízhozamuk növelése érdekében a kis folyókon több mint ötszáz víztárolót és 23 ezer 6,5 milliárd köbméter befogadóképességű mesterséges tavat létesítettek. A köztársaságot délen az ásványi sókban gazdag Fekete- és az Azovi-tenger határolja. Már működnek az első tengervíz-sótlanító berendezések. Ezek kiaknázásához nagy reményeket fűzünk. A saját erőből történő beruházásokon kívül országos jelentőségű vállalkozásokra is sor kerül. A közejövőben az északi folyók egy részét Ukrajnába vezetik. Az óriási feladat tudományos kísérleteit és kidolgozását a „Szovjetunió 1976—1980 közötti népgazdaság-fejlesztésének alapvető irányelvei” rögzítik. Alekszandr Alimov (APN) EZT A BATISZKAFOT, azaz „mini tengeralattjárót" a vlagyivosztoki egyetem tudományos munkatársai készítették. A Nagy Péter öbölben végzett kísérleti merüléseken nagyszerűen szerepelt. Teljes súlya 3300 kg. A 120 mm vastagságú üveggel borított három fényszórója kitűnő látást biztosít a víz alatt. A készülék „legénysége” két fő, merülési mélysége 500 méter és 36 órát tölthet egyhuzamban a víz alatt. Az adatokat automatikusan továbbítja a felszínre. Előnye az is, hogy könnyen szállítható hajóval vagy helikopterrel az óceán bármelyik pontjára. 29
