Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-11-01 / 5. szám
A százéves Vízügyi Közlemények múltja és jelene A természetben található vizek elleni védelemmel, azok hasznosításával, minőségük védelmével foglalkozó vízimérnökök, és általában szakemberek ismereteinek és tudásának bővítését szolgáló műszaki lap — a Vízügyi Közlemények — 1978. évben töltötte be munkájának 100-ik évét. Ez alatt a 100 év alatt összeforrott a magyar vízügyi szolgálat folyamatos és változó feladataival, és a vízgazdálkodási alapvető tudományos munkának, az ezt felhasználó műszaki tervezésnek, a víz elleni védelem és vízhasznosítás létesítményei építésének, fenntartásának és üzemének tapasztalatai — szükséges arányban és összhangban — tükröződnek benne. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a múlt század első felében már megindított vízgazdálkodási előretörés — a szabadságharc elbukása miatt és az ezt követő abszolutizmus idején — megtorpant. Ezt a mintegy húszéves időszakot a 70-es években követő megújulás váltotta fel. Ez a megújulás indította meg — a történelem időváltozásainak megfelelően — az elért eredmények értékelésével és a gazdasági-társadalmi előrehaladás követelményei szerint a vízgazdálkodás folytatásának munkáját. Az abszolutizmus megszűnte után a lap alapítója és feladatának meghatározója — az akkor már kollektiven dolgozó vízimérnöki kar segítségével — 1879-ben Kvassay Jenő volt. Ekkor a vízgazdálkodás legfőbb feladata a mezőgazdaság munkájának vízügyi-műszaki megalapozása volt. Az ország Kvassay javaslatára kultúrmérnöki vízügyi szervet hozott létre. A lap irányvonalát az 1879-től évenként készített kultúrmérnöki jelentések alapozták meg, melyeket fokozatosan a kultúrmérnökök által írt ismeretterjesztésekből, javaslatokból álló tanulmányok egészítettek ki. így 11 év múlva, 1890-ben az évi 1 füzet — ekkor már Bogdánfy Ödön szerkesztésével — Vízügyi Közlemények címlappal, a következő években 1—3 füzetben (egy-egy évben együttesen 200—700 oldal terjedelemmel), 1911-től pedig évi 6 füzetes folyóirattá alakulva jelent meg egészen 1918-ig, az I. világháború végéig. 1911-ben, a folyóirat első füzetének előszavát Kvassay Jenő ezekkel a szavakkal vezette be: „Az a nagy fontosság, amelyet a vízépítészet hazai közgazdaságunkban máris betölt, és amely a jövőben még inkább emelkedni fog, kívánatossá teszi, hogy az e téren szerzett értékes tapasztalatok ne veszszenek el nyomtalanul, hanem kartársaink és az utókor javára közkinccsé váljanak. A végrehajtott, vagy végrehajtás alatt álló munkálatoknak ismertetése nemcsak szellemi kapocs a vízépítéssel foglalkozók között, hanem egyúttal eszméket kelt, haladásra ösztönöz az egész vonalon.” Majd tovább ezeket mondja irányelvül: „...nemcsak műszakilag kell helyt állanunk, és az egész világ haladásával szemközt ismereteinket a kor színvonalán fenntartanunk, hanem be kell hatolnunk munkálatainknak közgazdasági, közigazgatási és törvényhozási részébe” ... „Szakismeretünket kiegészíteni, bővíteni és ezzel a nemzeti haladáshoz a magunk részéről is — szükséges mértékben — hozzájárulni; ez legyen a Vízügyi Közlemények újabb ciklusának legfőbb törekvése." Ilyen széles megalapozottsággal a Vízügyi Közlemények a magyar műszaki élet élvonalbeli folyóirata lett, de 8 év után, az I. világháborút lezáró 1918. év után megjelenése megszűnt. Ezután rendszeresen csak 1928-tól jelent meg ismét, eleinte évenként 2—2, majd 1934-től 4—4 füzetben. A II. világháború következtében a lap kiadása 1943—1946 között újból szünetelt, azonban — a felszabadulás után — a földművelésügyi miniszter a lapnak újbóli megindítását, sőt az elmaradt 1943—1945. évfolyamok újbóli összeállítását és kiadását rendelte el. Ekkor a Vízügyi Közlemények megerősödve immár három évtizeden keresztül a mai alakjábcn és tartalmával szolgálja — most már sokkal szélesebb körű — hazai komplex vízgazdálkodási kérdések gyakorlati, és a vízgazdálkodási gyakorlattal kapcsolatos, vagy azt megalapozó tudományos feladatainak megoldását. A Vízügyi Közlemények a 100 év alatt kialakult ismeretközlési és munkafejlesztési elvek mellett a jelenben állandó súlyponti kérdéssé teszi a technikai haladás korszerű szo-AZ ORSZÁGOS VÍZÜGYI HIVAT AI. KIADVÁNYA KÖZZÉTESZI A V f Z Г. A / l)Al. KOPÁSI T U 1) О M Л N Y О S К U T A T Ó KÖZPONT 1879—197* VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK ВОПРОСЫ ГИДРОТЕХНИКИ HYDRAULIC ENGINEERING REVUE D’UYDRAULIQUE WASSEKHAI I.ICIIE MИТЕILUNGEN SZKKKKSZTÖ Редактор — Editor — Ródacteur — Schriftleiter IHRIG 1) it N E S TARTALOM A Vízügyi Közleményeic száz éve Szeszlay Károly: A vízminőség-védelem JIárkát/ M.—Lotz Gy.: Л nyugat-dunántúli vízfolyások rendezése Kanrek 11.—Kovács A.: A dél-balatoni vízfolyások hatása Szlávik Lajos: A mályvád! árvízi szükségtároló vizsgálata Salamin Anjdrás: Lcfolyásvizsgálatok egységárhullámmal Balogh J. — Klimó : A csepegtető öntözés szárnyvezet éke. Kovács Dezső: Duna-ankét 1977-ben Hozzászólások M egem l ék ez és ek Szlávik Lajos: Vízkészlet-gazdálkodás Szovjetunióban Hajós Béla: Vízmosáskötések Bartha Péter: A Duna menti országok előrejelzési konferenciája Könyvismertetés Kivonatok — Резюме — Summaries — Iiésumés — Auszüge CDU. 626/628.3 (061.1) LAPKIADÓ VÁLLALAT, BUDAPEST ГОД * ъ — ^ г выпуск ~ ~ АЙ&1 1978. ev 1. füzet JAHR HEFT cialista gondolatait. Teszi ezt mind a tudományos munkaszervezés, mind az újítások és normalizálások, általában az önköltségcsökkentés vonalán. A Szovjetunióval való szellemi kapcsolatainak kimélyítésével munkálja és munkálni fogja a szocialista építőmunka és tervgazdálkodás sikerét. Napjainkhoz érkezve és visszatekintve néhány adattal is célszerű kiegészíteni a Vízügyi Közlemények munkájáról írtakat. A 100 éves folyóirat füzeteinek sorozatában, tehát egy helyen, az egész 100 év magyar vízgazdálkodásának terveit és eredményeit, hasznát és esetleg hátrányos voltát a legkisebb részletekig is tartalmazza. A füzetek száma kereken 34 900 oldal terjedelmű 240 füzet, melyhez még mintegy 20 különböző kiadványa is (pl.: Kiskörei Vízlépcső, 1973; Dunai Árvíz, 1965; Folyamszabályozás és hordalékmozgás szimpózium, 1969; Jégszimpózium stb.) csatlakozik. Befejezésül néhány szóval megemlékezni szükséges a Vízügyi Közlemények munkájának legközelebbi jövőjéről. A 100 éves múltjának és jelenének tapasztalatai egyértelműen kijelölik azt a pályát, amelyen haladnia kell. Ennek megfelelően röviden felvázoljuk a legközelebbi célkitűzéseket, melyek felé haladnia kell. Ezek: 1. a magyar vízgazdálkodás előtt álló feladatok megoldásának elősegítése, 2. a szakmai közvélemény tájékoztatása a magyar vízgazdálkodás koncepciójáról, 3. a figyelem ráirányítása a súlyponti feladatok megoldására, 4. a közölt tanulmányok olyan eredményeket, tapasztalatokat adjanak közre, amelyek a vízgazdálkodás színvonalának emelését, a közérdeket szolgálja, 5. teljes egészében, vagy összefoglaló formájában helyet kell adni az alapvető csoportmunkáknak, 6. színes, változatos tartalmával lehetőleg mindig nyújtson valamit az összes vízügyi szakágak részére, 7. a lap szolgálja a közgazdasági, természettudományi- és jogi ismeretek bővítését is, 8. külföldi kiterjedt kapcsolatokat kell fenntartani, esetleg külföldi szerző bevonásával is, valamint külföldi intézményekkel és szakemberekkel. Ihrig Dénes 28
