Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-11-01 / 5. szám

KÉPALÁÍRÁSOK 1. Vibrációs résfalépités bentonit­­cement-kőpor szuszpenzióval 2. A felvízbe épített Wallseei iker hajó­zsilip 3. A Wallseei vizlépcső az alviz felől 4. Az Altenwörthi hajózsilip alvízi várakozója 5. Épül az Abwinden—asteni vízlépcső. Előtérben az alvízi várakozó partfala Az egyes vízlépcsők jól szemléltetik a technikai fejlődést is. Például a főbb szerkezeti elemek egységesítése, az olajhidraulikus mozgató berendezések alkalmazása, kettős kampós táblás gá­tak helyett billenő szegmens gátak használata, szegecselt szerkezetek he­lyett hegesztett táblák készítése nagy­mértékben hozzájárult a hasznosítási program a korábbinál gyorsabb ütemű megvalósításához. A műtárgyak átvá­gásban történő elhelyezése révén — Jochenstein, Ybbs és Aschach még mederben épült — a hajózsilipek fel­vízi elrendezésével, Illetékes osztrák szervek 1978. június 20-án döntést hoztak a következő víz­lépcsőről. Ezek szerint még 1978 őszén megkezdik a 2037 folyamkilométer szel­vényben a 185 MW teljesítményű MELKi vízlépcső építését. A továbbiak során a 2012 folyamkilo­méterben a RüHRSDORFi vízlépcső épí­tésével számolnak, várhatóan 1982— 1985 között, amelyet a GREIFENSTEINi 280 MW kapacitású vízerőmű követ. A WIEN vízlépcső után kerül sor — az újabbán módosított koncepció szerint — az utolsó, a HAINBURGi vízlépcső épí­tésére. Az 1830 folyamkilométer köze­lébe helyezendő vízlépcsővel elhagyha­­tóvá válik a korábbi tervekben még sze­repeltetett REGELSBRUNNi vízlépcső, valamint a WOLFSTHAL—BRATISLAVA vízlépcső. Az így kialakított program le­hetővé teszi, hogy az osztrák Duna-sza­­kasz teljes hasznosítását 1993—1994-re befejezzék. Dr. Nagy László 15

Next

/
Thumbnails
Contents