Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-10-01 / 4. szám
tározókat kell építenünk. Hazánk nyitott gazdasági struktúrája miatt — a világgazdaság változó igényeit követve — olyan termék- és termelési exportprofilok kialakítására és fejlesztésére törekszünk, amelyek hosszú távra biztosítják a műszaki haladással lépést tartó szellemi és ipari kapacitásaink világpiaci versenyképességét. A KEDVEZŐ LEHETŐSÉGEK A vízgazdálkodási komplex létesítmények exportja tehát magyar szempontból azért előnyös, mert a fejlődő országokban egyre növekszik az igény az ilyen létesítmények iránt; jól beilleszthetők a nemzetközi munkamegosztás kereteibe; infrastrukturális jellegüknél fogva politikai változásoktól viszonylag független, állandó igények; a komplex létesítményekbe olyan egyedi termékek és alkatrészek építhetők be, amelyeket önállóan nehéz értékesíteni; lépést kell tartani a világszínvonal fejlődésével, s ez újabb hazai vízgazdálkodási létesítmények tervezésére és kivitelezésére kedvezően hat. A helyzetfelmérés, a szükséges konzultáción egy sor problémát is feltárt. Megállapítottuk, hogy vízgazdálkodásunk a kedvező lehetőségek kihasználásában eddig csupán a kezdeti lépéseket tette meg, ezért állandó piaci jelenlét egy országban sem alakulhatott ki. A piac megszerzése és megtartása nem könnyű feladat. Korábban nehézséget okozott, hogy a vízügyi exportot végző külkereskedelmi vállalatok sem voltak megfelelően felkészülve és szakemberekkel ellátva komplex vízügyi objektumok külföldi fővállalkozással egybekötött szállítására. Szemléletük sem volt átfogó, így a velünk kapcsolatban álló külkereskedelmi vállalatok legjobb szándéka ellenére sem bontakozhatott ki egy-egy nagyobb volumenű vízgazdálkodási létesítmény teljes megvalósítására vonatkozó komplex üzlet. A helyzet napjainkban azonban jó irányban változik. EGYETÉRTÉS Az eddigi tapasztalatok és kezdeti eredmények azt mutatják, hogy az Iroda és külkereskedelmi vállalataink közötti együttműködés jó alapokon nyugszik és megfelelően biztosíthatja a jövőbeni fejlesztést. Egyetértés alakult ki abban, hogy a vízgazdálkodás exporttevékenységét megfelelő piackutatás alapján két, három fejlődő országra koncentráljuk. Tudatában kell lennünk azonban annak is, hogy a piaci lehetőségek puszta ismerete nem minden. A vízgazdálkodási export körét, nagyságát, az erre a célra biztosítható hazai kapacitás szabja meg. Fel kell mérnünk az ipari háttér, termék, szakemberek stb. terén kínálkozó lehetőségeinket, mennyit tudunk belőlük állandó jelleggel export célra igénybe venni és fejleszteni. A vízügyi export-fővállalkozás egyben, fejlesztésében fő törekvésünk a fokozatosság, ezért szélesebb körű, önálló ágazatközi szervezeti együttműködésre (például egyesülés) csak akkor kerülhet sor, ha ezt az export-fővállalkozások nagysága, a hazai és külföldi együttműködések, valamint az üzletpolitikai szempontok indokolják. EGYÜTTMŰKÖDÉS Elképzelhető az is, hogy a minket érdeklő piacon már ott levő külföldi vállalatokkal lépünk üzleti kapcsolatba megfelelő kooperáció kialakítására. (Alvállalkozás, közös vállalkozás.) Ebben az értelemben szóba jöhetnek mind szocialista, mind tőkés vállalati együttműködési formák. Az ismertetett keretek között folyó exporttevékenység főként a következő területeken biztat eredménnyel: komplex vízgazdálkodási tervek; lakossági ipari vízellátás és víztisztítás és azok műtárgyai; lakossági, ipari szennyvízelvezetés és tisztítás és azok műtárgyai; vízkivételi művek, szivatytyútelepek; vízrendezési munkák, folyószakaszok szabályozása; szakiskola, kutatóbázis kulcsrakész átadása; helyi szakemberek itthoni kiképzése; tanácsadók küldése; mezőgazdasági vízhasznosítás; geotermikus energia hasznosítása. Szó volt a korábbiakban arról, hogy a nagyobb hatékonyság érdekében erőinket néhány országra kell koncentrálni. Ezen túlmenően indokolt még az alábbi üzletpolitikai irányelvek figyelembevétele is: elsősorban olyan ügyletek kötésére törekedjünk, amelyek rövid időn belül (körülbelül két év) realizálhatóak, nem nagy hiteligényűek és a legkisebb gazdasági kockázattal járnak. Tóth Lajos HASZNÁT A MEZŐGAZDASÁG LÁTJA A szegedi Tisza-kutató Bizottság és a szolnoki Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kétnapos tanácskozást, helyszíni bejárást rendezett Kiskörén szeptemberben. A Tisza II. vízlépcső környékén végzett eddigi kutatások eredményeiről tárgyaltak. Meghatározták a tároló jövőjével kapcsolatos gyakorlati és kutatási feladatokat. Dr. Horváth Imre professzor, a Tisza-kutató Bizottság elnöke arról tájékoztatott, hogy a folyó vallató! 15 éves program alapján végzik vizsgálataikat. A kutatások célja kettős: egyrészt segíteni kívánják a vízlépcsők építésével járó, természetátalakító tervek megvalósítását, másrészt arra törekszenek, hogy a nagyszabású átalakítással egyidejűleg érintetlenek maradjanak a tájvédelmi körzetek. Csak így lehet elérni, hogy az átrendezések az embert szolgálják, többek között kellemes, egészséges üdülőkörzetek jöjjenek létre a vízlépcsők mellett. A mezőgazdasági termelés fejlesztése is foglalkoztatja a kutatókat. A víztárolók létrejöttével hatalmas területeket kapcsolhatnak be az öntözésbe. Az öntözőcsatornák mellett telepítendő erdők egészen új típusúak lesznek, merőben különböznek a tiszai ártér erdőségeitől. E természeti változások hasznát is a mezőgazdaság látja majd. Kastélypark Természetvédelmi területté nyilvánította a Fejér megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a soponyai kastélyparkot. A 37 hektárnyi hatalmas parkban számos értékes, idős faóriás található. Magasra nőtt vérbükkök, tulipánfák, császárfák, vasfák, kocsányos tölgyek, korai juharok, mezei szilek. A cél: eredeti szépségében megőrizni a parkot és lehetőséget nyújtani az ismeretterjesztésre. EGYÜTTMŰKÖDÉS A békéscsabai Vásárhelyi Pál Útépítési Földmérési és Vízügyi Szakközépiskola, a KÖVIZIG mint bázisüzem, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, a szolnoki TRVVV, a debreceni KEVIÉP, a Gyulai Vízművek és az igazgatóság területén működő négy társulat mint együttműködő szerv képviselői együttműködési megállapodást kötöttek és írtak alá Gyulán. A megállapodás szerint 4 éven keresztül évenként összesen 145 000 Ft-ot utalnak át az iskola részére szakmai taneszközök beszerzésére, pótlása, gyakorlóhely üzemeltetése céljára. Az iskola viszont szakemberutánpótlást, kulturális programot nyújt. A „Vitális Sándor pályadij” meghirdetése AZ ORSZÁGOS VÍZÜGYI HIVATAL ÉS a MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG pályázatot hirdet az 1979. évi „Vitális Sándor pályadij” elnyerésére. A pályázaton a Magyar Hidrológiai Társaság tagjai vehetnek részt az 1976—1978. években magyar vagy idegen nyelven, hazai vagy külföldi folyóiratokban, illetve kiadványokban megjelent szakcikekkel. A pályázat során két szakcikk kerül díjazásra. A pályadíj összege: 5000—5000—, Ft. A pályázat feltételei a Magyar Hidrológiai Társaság Titkárságán (Budapest V., Kossuth Lajos tér 6—8. IV. 423.) szerezhetők be. A pályázat benyújtásának határideje: 1978. december 31. A pályadíjak 1979. szeptember 30-ig kerülnek kiosztásra. ORSZÁGOS VÍZÜGYI HIVATAL MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG 23
