Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-10-01 / 4. szám
Vízellátás-fejlesztés az ezredfordulóig Két évtized alatt több összefüggő vízrendszer Ez már töob, egymásba kapcsolódó nagy térségre kiterjedő körvezetéket eredményez. Az Ipoly, Zagyva-Tarna, Sajó-Bódva, Hernád és Tisza vízgyűjtő területére kiterjedő Északmagyarországi Regionális Vízellátó Rendszer létrehozásához a következő művek távlati összekapcsolása szükséges: Borsodi és Ózdi Regionális Vízmű, Miskolc városi vízmű vízbázisaival, Délborsodi Regionális Vízmű, Eger déli vízbázis, Mátravidéki vízellátási rendszerek. Észak-Nógrádi Regionális Vízmű. Az Északmagyarországi Vízellátási Rendszertől nyugatra, perspektívában a Dunakanyar Balparti (Gödöllői) Regionális Vízműhöz kapcsolódóan épül a Az ország legdinamikusabban fejlődő és egyben víznyerési szempontból legkritikusabb vidéke Észak-Magyarország és a Dunántúl. Az északi iparvidékeken eddig kiépült vízellátási rendszerek, illetve regionális művek továbbfejlesztése és öszszekötése során 10 év távlatában megépül a hasznos! víztározó, amely elsősorban Salgótarján és az attól délre fekvő bánya- és iparvidék (Kisterenye— Nagybátony) vízigényét elégíti ki. Egerben a helyi vízkészletek kimerülése következtében a várostól délre, Andornaktája—Füzesabony térségében új nagy vízbázis létesítése szükséges. A rendszerekbe már bekapcsolt települések vízigényének kielégítése, továbbá az egységes rendszer integrált vízszükségletének többoldalú vízellátása érdekében kiépül az upponyi mesterséges tározó és felszíni vízmű, a Hernád menti kavicsteraszra telepített kútsorokból álló miskolci csúcsvízmű, ezt követően bekapcsolódik a rendszerbe a tiszai vízbázis is. Reális és szükségszerű távlati célkitűzés, hogy a századfordulóig Észak- Magyarországon (Miskolc, Eger, mátrai üdülőövezet, Salgótarján, Ózd) kiépülő regionális műveket összekapcsoljuk és ezzel összefüggő hálózatú, nagy, egységes vízellátó rendszert hozzunk létre. Lázbérci tározó Köszörűvölgyi tározó Nyugat-Nógrádi Regionális Vízmű, amely Balassagyarmatot, Rétságot és a környező községeket látja el ivóvízzel. Vízbázisa az Ipoly, amelyet távlatban a Duna menti parti szűrésű kavicsrétegek egészítenek ki. A Duna-kanyarban tovább épülnek a regionális művek vízbázisai és gerincvezetékei. A bal parton Szobtól Gödöllőig, a jobb parton Visegrádtól örömig alakul ki összefüggő hálózat. Ez a rendszer később az egész budapesti agglo• merációt átfogja. A közelmúltban aláírt magyar—csehszlovák államközi szerződés értelmében 1990-ig számolnunk kell a Gabcsikovo— Nagymaros dunai vízlépcsők kiépítésével. Ennek vízellátási hatásai az előbb ismertetett két rendszert és a fővárost erősen érintik. Észak-Dunántúlon terveznünk kell az Eocén programmal kapcsolatban a Tatabánya—Tata—Oroszlány regionális vízmű nyugati irányban történő bővítését, egy-két évtized távlatában e regionális vízműnek a Rákhegyi vízbázisra alapult rendszerrel való összekötését. Ugyanebben az időszakban célszerűvé válik a Duna menti vízbázisból üzemelő, Velence-tavi regionális mű összekötése Székesfehérváron át a Rákhegyi rendszerrel. A Dunántúlon megindul a Sopron— Kapuvár—Csorna regionális vízmű épí-10
