Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-10-01 / 4. szám
konysága sem lehet megfelelő. Az öntözhető területek komplex meliorációjával a talajnedvesség-állapot szabályozását kell elérni. A termelési célkitűzések alapján — az egyes növények váltóterülete a növénytermesztés biológiai igényei által megszabott száraz területek figyelembevételével — a hosszú távú tervidőszak végére 830 ezer hektáron indokolt az öntözés feltételeit megteremteni. Az öntözésfejlesztés fő területe továbbra is az Alföld. Az elkövetkező időszakban mindent megelőzve a II. Tiszai Vízlépcső által biztositott vízkészlet gyorsabb ütemű hasznosítására kell az anyagi eszközöket koncentrálni, valamint az ország más területein már meglevő vízkészletek hasznosítását kell elősegíteni. A II. Tiszai Vízlépcső térségében a vízkészletek hasznosítása főként öntözőrendszerek és öntözőfürtök kiépítésével valósítható meg. A több üzemet érintő öntözőművek koncentrált fejlesztéséhez szükséges pénzeszközök üzemi erőforrásokból nem képződnek megfelelő ütemben. Ezért a központi eszközök mértékétől függően e térségben a koncentrált fejlesztéseket továbbra is központi beruházásból kell megvalósítani. Az ország más területein a legjobban szervezett és magas termelési színvonalat elérő gazdaságok öntözésfejlesztéseihez szükséges öntözővíznek a felhasználókhoz történő elvezetését állami feladatnak kell tekinteni és a forrásokat is ennek megfelelően kell előirányozni. A következő középtávú tervidőszakok öntözésfejlesztési célkitűzéseiben, így már a VI. ötéves tervben is a kertészeti ágazatok és a vetőmagtermelés mellett a szálas és tömegtakarmány-termelés mennyiségi és minőségi javitása legyen a meghatározó. Ezért a gyepöntözéseket gyorsabb ütemben kell fejleszteni. Kiemelt feladat: a csapadékpótlást azoknál a kultúráknál is tovább kell bővíteni, amelyek alapvetően öntözésigényesek (cukorrépa, burgonya stb.). Az eddigi tapasztalatok szerint az öntözésfejlesztések megvalósítása általában 4—5 év, a hasznosítható létesítmények üzemszerű és hatékony használatához pedig további 2—3 évre van szükség. A fentiekkel összhangban a VI. ötéves terv időszakára 250 ezer hektár meglevő öntözés rekonstrukciójának, valamint 150 ezer hektár új fejlesztésnek az előkészítését meg kell kezdeni. A hosszú távú tervidőszakra előirányzott öntözésfejlesztési vízigény 781 millió köbméter, az összes öntözővíz-használat pedig 1990-ben 2,4 milliárd köbméter körül alakul. Vízigényeket a vízfolyások még szabad vízkészletéből — főként az épülő főművekből — elégítjük ki. A meglevő vízkészletek jobb hasznosítása érdekében gondoskodni kell arról, hogy a vízkészletek indokolatlan lekötésében a jelenleginél nagyobb legyen az üzemek anyagi érdekeltsége. Vízrendezési helyzetünk alapvető meghatározója, hogy országunk a Kárpát-medence legmélyebb részén fekszik. Ennélfogva a vízfolyások áradásával, a lefolyástalan síkvidéki területeken belvízi elöntésekkel még jó ideig számolni kell. A talaj vízszintje az Alföld nagy kiterjedésű területein a felszínhez közel van, megemelkedése gyakran károsan túltelíti a talajt és felszíni vízborítást okoz. További kedvezőtlen természeti adottság, hogy hazánk talajai rendkívül változatosak és a mezőgazdaságilag hasznosított terület közel 50 százalékán a termelésfejlesztést kedvezőtlen talajadottságok hátráltatják. A vízigények és a vízhasználatok növekedése, a vízkészletek minőségi veszélyeztetettsége egyre megalapozottabbá teszi azokat a mezőgazdasági és egyéb igényeket, amely szerint a tudatos gazdálkodást a csapadékkal, az optimális csapadékhasznosítás bevezetését kell a vízrendezés alapvető célkitűzésévé tenni. Bármilyen célt szolgáljon is az adott vízrendezési tevékenység, bele kell illeszkednie a vízrendezés országos rendszerébe, a térség, ökológiai értelemben a táj, egységes vízháztartás-szabályozási rendjébe. Kiemelt mezőgazdasági igény a termelés biztonságának fokozása, a termelékenység növelése a növénytermesztés számára hasznosítható vízkészletek növelésével, a mezőgazdaság tervezett fejlesztési színvonalának megfelelő mértékben, az új termelési rendszerek agronómiái, agrotechnikai és üzemi feltételeivel összhangban. A vízháztartási sajátosságok és a vízrendezési, vízgazdálkodási igények alapján, a vízrendezés feladatai két nagy területi csoportot, — a síkvidéki (belvízrendezés), valamint — a hegy- és dombvidéki vízrendezési feladatok körét foglalja magában. Az igényt a vízrendezés eszközeivel, a csapadék hasznosulási feltételeinek megteremtésével (tározás), illetve a felesleges és káros vizek elvezetésével kell elősegíteni. A népgazdaság teherbíró képességének és a koordinációs elveknek megfelelően a fejlesztési munkákat koncentrálni (összpontosítani) kell. A munkák sorrendje: elsősorban a vízkárral leginkább sújtott területeken, másrészt a vízkárokra leginkább érzékeny, nagy termelési biztonságot igénylő területeken kezdjük a megvalósítást. Ennek megfelelően megkülönböztetve kell kezelni a Kiskörei Öntözőrendszer mezőgazdasági területeit, Békés, Csongrád, Borsod és Szolnok megyék belvíz sújtotta, valamint Szabolcs-Szatmár és Somogy megye egyes területeit. A síkvidéken együttműködő rendszerek kapacitásának jobb kihasználása érdekében távlatilag: — a főművek szivattyúkapacitását 646 m3/s-ról 850 m3/s-ra kell növelni és el kell érni, hogy a belvízrendszerek állami főműveinek jelenlegi 26,5 l/s/km2 fajlagos vízlevezető képessége 37 l/s/km2-re növekedjék. Ezzel összhangban kell a helyi jelentőségű közcélú művek, illetve — a komplex melioráció — üzemi vízrendezés fejlesztését megvalósítani. A jelenlegi téli—tavaszi 17 napos levezetési idő pedig 12 napra csökkenjen; — a belvízlevezető rendszerek fejlesztésével összhangban meg kell valósítani a csapadékvizek jobb hasznosítását tározók építésével, valamint a csapadék helyszíni hasznosítását elősegítő agrotechnikai és agronómiái eljárások alkalmazásával mind a mezőgazdasági, mind az erdészeti hasznosítású területeken : — növelni kell a komplex melioráció keretében az üzemen belüli csatornahálózatot, illetve a felszín alatti vízelvezető elemek (talajcsőhálózat) arányát, a nagyüzemi táblásitással összhangban. Dombvidéken a mezőgazdaság fejlődése, a városiasodással, az ipar és a bányászat fejlődésével együtt e területek komplex vízrendezését igényli a teljes vízgyűjtő területekre kiterjedően, összhangot teremtve — a völgyfenéki befogadók rendezése, — a völgyfenék területi vízrendezése, — hasznos vizek tározása, — a völgyoldalak vízügyi-műszaki talajvédelme és — a földhasználat között. A mezőgazdaság belterjességének fejlődése a talajvédő gazdálkodás kiterjesztését teszi szükségessé. Ennek következtében a talajpusztulás mértékét jelentősen csökkenteni lehet. A korábbi tervidőszakhoz viszonyítva meg kell gyorsítani a hegy- és dombvidéki tározók építését. Mintegy 8 ezer km vízfolyáson szükséges még a mederrendezési feladatok folyamatos végrehajtása. A dombvidéki területeken gazdaságossági vizsgálatok alapján tovább kell fejleszteni a talajcsövezést. A helyi jelentőségű közcélú vízi létesítmények kezelőinek, illetve létrehozóinak — a társulatoknak — működésük során kettős igényt kell kielégíteniük: a helyi jelentőségű, közcélú létesítményekkel kapcsolatos vízgazdálkodási igényt, valamint a társulatok érdekeltjei által támasztott üzemi vízgazdálkodási igényeket az állami vízgazdálkodási tevékenységgel összhangban. Halászatunk fejlesztését leginkább a következő tényezők indokolják: A lakosság húsfogyasztásában növekszik a halhús. A több halhús iránti igény importból távlatilag nem elégíthető ki. A világpiaci tendenciák kényszerítő hatására az import csak a választék bővítését szolgálja. A tógazdasági haltermelés javítja az egyéb célra csak korlátozottan figyelembe vehető földterületek hasznosítási színvonalát, az eddig ki nem használt területek termelésbe vonását. A horgászatnak mint aktív pihenési módnak jelentősége növekszik. Az e téren jelentkező fokozottabb igények kielégítése is a halászati ágazat feladata. Az ágazat távlati fejlesztési koncepcióján belül folyamatban levő V. ötéves terv a bruttó haltermelés legalább 46 százalékos növelését irányozza elő. Mai ismereteink szerint 1990-ig a lakosság egy főre eső évi halfogyasztá2
