Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-09-01 / 3. szám
I itathatna к fel”. A törvény is felsorolja az e körbe tartozó üzemeket. Ez az ásványolaj-finomítóktól a koromégetőkig mindazokat az iparágakat magában foglalja, amely az akkori technika és technológia mellett általában jelentős környezetkárosító, ezen belül vízminőséget veszélyeztető tevékenységet fejtenek ki. Vízminőségvédelmi szempontból azonban még az ipartörvénynél is jelentékenyebb jogszabály: a közegészségügyi rendezésről szóló 1876. évi XXIV. törvény. Nem egy-egy környezeti ártalomfajta, hanem a közegészségügyet veszélyeztető ártalmak egész csoportja tekintetében tartalmazott rendelkezéseket. Kimondotta: a hatóság... mindannak eltávolítását, mi a légkört, talajt és vizet tisztátalanná teszi, s mindannak létesítését, mi a közegészségügyet előmozdítja, kényszer útján is eszközölheti. Külön kiemelést érdemel a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. törvény, amelynek 24. §-a széles körű felhatalmazást adott a vízügyi hatóságnak az ipari eredetű szennyezések elleni fellépésre. A magyar törvény a világon elsőként rendelkezett az ásvány- és gyógyforrások területi védelméről. Szabályai között a vízminőségvédelmi rendelkezéseken kívül helyet kaptak a vizek mennyiségi védelmére irányuló rendelkezések is. E magas szintű jogszabályunkhoz az 1885. évi törvényhez a felszíni és a víz alatti vizek védelmében is visszanyúltunk mai szabályozásaink alapjaiban. A halászattal kapcsolatos életviszonyok rendezésében a külföldi példák nyomán Magyarországon elfogadott 1888. évi XXIX. törvény lehetővé tette a halak ívására és a halivadék fejlődésére alkalmas területeknek — kérelemre vagy hivatalból történő — kíméled területté nyilvánítását. Az egyes halfajokra nézve fajlagos tilalmi időt és méretkorlátozást vezetett be. Figyelmet érdemel: a korlátozások szigorúbbak voltak a jelenleg érvényben levőknél. A rakacai víztározó Regionális vízkivételi mű Litkén A két világháború között az erdőkről és a természetvédelemről szóló igen terjedelmes — 315 §-ból álló — 1935. évi IV. törvény sok tekintetben érinti a vízvédelmet. Külön érdeklődésre tarthat számot az indokolás. Az erdő ökológiai jelentőségét a következőképpen foglalja össze: „1. Megköti a talajt, megtöri, mérsékli a csapadékvíz és a szél romboló erejét; útját állja a földomlás, kő- és hógörgeteg, homokfúvás és vízmosás keletkezésének, védi a környező földterületeket a hordalékkal, homokkal elárasztás ellen. 2. Az erdőtalaj a csapadékvíz tekintélyes tömegét magába veszi, a felvett víz lassú és gazdaságos felhasználás által szabályozóan hat a források vízszolgáltatására, területén és közvetlen környezetében a levegő páratartalmára és a növénytenyészet szempontjából annyira fontos harmatképződésre. 3. A csapadékvíz tárolásával és a heves esők pusztító erejének mérséklésével csökkenti a hordalék-keletkezést, a folyóvizek hordaléktartalmát, lényegesen csökkenti tehát az árvízveszélyt is. 4. Védi a talajt a nap és a szél szárító hatása ellen. 5. Talajjavító és talajátalakító hatása a talaj termőképességének biztosítására és fokozására használható. 6. Környezetében az időjárási elemek szélsőséges megnyilvánulásait kiegyenlíti, s a hőmérsékleti szélsőségek kiegyenlítésére is kedvezően hat. 7. Asszimilálja és a humuszában lefolyó vegyi és életfolyamat biztosítja a levegő alkotórészeinek egyensúlyát, amely a szerves élet fenntartása szempontjából fontos. 8. Az ember testi és lelki üdülésére jótékonyan hat. 9. A gazdasági életünkre nélkülözhetetlen és hasznos állatvilág számára tenyészeti és menedékhelyül szolgál." A felszabadulás előtti környezetvédelmi-vízminőségvédelmi jogszabályaink legfontosabb rendelkezéseit követően megjegyezzük: a hatvanas évek elején megindult vízvédelmi jogalkotás-sorozat az előzmények kiteljesedése. Legyünk szorgalmas végrehajtói. Dr. Egerszegi Gyula 27