Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-09-01 / 3. szám
KÖZÖS MUNKÁNKRÓL Gondolatok a MEDOSZ Központi Vezetőségének ülése után A szeptember 1-i MEDOSZ központi vezetőségi ülésen öszszegeztük a legutóbbi kongresszusunk óta eltelt időszak munkáját. Az eredmények között ott volt a vízgazdálkodás dolgozóinak erőfeszítése is; az a hatalmas, elismerést érdemlő munka, amely mindig is jellemezte e sokat fejlődött ágazatot. A víz, mint minden élet forrása és feltétele, egyre rangosabb helyet foglal el népgazdaságunk egészében és jövőbeli céljaink megvalósításában. Életszínvonalpolitikai elképzeléseink is csak akkor valósulhatnak meg a kívánt mértékben, ha víz ott, akkor és olyan mennyiségben és minőségben lesz jelen, amennyire a lakosságnak, iparnak és mezőgazdaságnak szüksége lesz rá. A vízgazdálkodási ágazat példák során keresztül bizonyította, hogy jó gazda módján, becsülettel teljesíti az irányába támasztott népgazdasági elvárásokat. Szakszervezetünknek több édes gyermeke van: állami gazdaságok, erdőgazdaságok, vízügyi szervek — hogy úgy említsem őket, ahogyan az szakszervezetünk nevében is található — de közülük a vízügyi dolgozók mindig megkülönböztetett figyelmet érdemeltek ki munkájukkal, eredményeikkel és árvizek idején áldozatos hősi helytállásukkal. Szakszervezetünknek az ágazattal való jó munkakapcsolatát húzza alá az a szoros együttműködés is, hogy időről időre közösen áttekintjük a végzett munkát és meghatározzuk újabb feladatainkat, melynek középpontjában — a hektárok és köbméterek mellett — mindig a feladatokat végrehajtó dolgozó ember áll. Eredményes együttműködés; ebben lehet összegezni a munkát, amelyet kölcsönösen állapítottunk meg a legutóbbi OVH—MEDOSZ közös megállapodás aláírásakor is, amikor vezetői szinten számot vetettünk az ágazat egészével. Megállapítottuk, hogy igen eredményes együttműködés folyt az ágazati V. ötéves, valamint az 1976—77. évi tervcélkitűzések előkészítésében, a végrehajtás segítésében, a hatékony gazdálkodás megvalósításában. De ugyanakkor jobb lett a tervezés demokratizmusa, tovább fejlődtek a kívánalmaknak megfelelően az üzemi demokrácia fórumai. S mindehhez kapcsolódik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kibontakozott és kiváló eredményeket hozó jubileumi versenymozgalom is. Bár tudatában kell lennünk, hogy dinamikusan fejlődő társadalmunkban közösen kell keresnünk a szocialista munkaverseny korszerűsítési lehetőségeit is, amelynek a szocialista munkához való viszonyon kell alapulnia és tartalmában is megújhodni. Nemcsak tervteljesítésben születtek elismerésre méltó eredmények, hanem a szocialista brigádmozgalom révén is sokat kaptak a dolgozók az önműveléshez, tanuláshoz, az emberi értékek felfedezéséhez, önmaguk kiteljesítéséhez. Közös célunk az emberek felemelése, hogy úgy érezzék, ma többek mint tegnap, s holnapután még többek lesznek, mint ma. Elég, ha csak a szolnoki Törekvés és Allende— Béke brigádok sikereit, eredményeit említem a felhozható számos példa között. Természetesen tudatában kell lennünk, hogy vannak megoldásra váró gondok, s tudjuk, hogy ha ezeket közös munkával, elkötelezett tenniakarással felszámoljuk, újabbak keletkeznek, az élet törvényei szerint. Ezek megvalósulását szolgálják a mindenkori szociális és munkavédelmi tervek, a közös intézkedések, amelyek nagymértékben segítik a vízügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek a korábbinál is gyorsabb ütemű fejlődését. Van tennivaló elég, akárha a változó munkahelyeken dolgozókat tekintjük. Bizony idő kell míg mindenütt lesz az igényeknek megfelelő öltöző, mosdó, melegedő, s mindig mindenütt meleg ételt esznek a terített asztalok mellett. Am van-e nagyobb öröm, mint azokat látni, akik már részelnek a jóból, akiknek a tegnap még elérhetetlennek hitt jobb munkakörülmények mára természetesek, s van-e nagyobb öröm, mint az új lakásokba költöző családokat látni. Központi vezetőségünk beszámolójában hangsúlyt kapott, hogy további erőfeszítéseket kell tennünk a vízügyi dolgozók lakásépítés-támogatásának állami segítésére, a lehetőségek kiterjesztésére. A mi célunk: a munkahelyeken, a kis közösségekben, a bizalmi csoportban már érezzék az emberek, minden érettük van, minden az ő javukat szolgálja, s mindennek tevőleges részesei ők maguk is. Tudni a gondokat, segíteni rajtuk, üdüléssel, gyermekintézményekkel, munkásszállítással, lakással, jobb munkahelyi légkör megteremtésével, jobb munkafeltételekkel, s az igényeknek és a lehetőségeknek mind jobban megfelelő becsületes munkával elért jövedelemmel, ez a mi célunk. A vszt-bizalmi tanácskozások sikert arattak, örültünk, amikor többek között büszkén elmondták, hogy ma már a vízügyi szerveknél közművelődési felelősök segítik a köz művelését, amely — valljuk be — mindannyiunk feladata is. Hiszen a holnapért cselekszünk, amikor csökkentjük az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők számát. A nagyobb tudás jobb szakembereket ad a holnap feladataihoz. Fejlett szocialista társadalmunk építését csak sokoldalúan képzett dolgozók fejezhetik be. Tennivalóink közül, ha címszavakban is, néhányat meg kell említeni: fokozott vízvédelem, környezetvédelem, a beruházások hatékonyságának növelése, munkaszervezés hatékonyságának növelése, tervszerűbb gazdálkodás, biztonságosabb munkavégzés, minőségre törekvés, a meglevő kapacitások jobb kihasználása, a munkafegyelem javítása. Nem másodlagos a szociális körülmények javítása, az üzemi demokrácia fórumainak hatékonyabbá tétele, a bizalmi jog-, hatáskör érvényesítése, az üdültetési lehetőségek szélesítése, a jogsegélyszolgálat létrehozása és még sorolhatnám. Ügy gondolom arra kell törekednünk, hogy a felsorolt feladataink rangsorolva, mindenkinek névreszólóan határozza meg a tennivalóját. Még ma kezdjük el azok végrehajtását. Ne újabb határozatokat hozzunk, ne újabb feladatokat keressünk, ne újabb papírokat gyártsunk. A meglevő gondjainkat szedjük fontossági sorrendbe és azokat oldjuk meg. Ezt követeli tőlünk a társadalomért, a dolgozó emberért vállalt felelősségünk. Nagyszerű feladat áll most az ágazat egésze előtt: megvalósítani a szép elképzelést, a Gabcsikovo és Nagymaros közötti vízlépcsőrendszert, amely az ország legnagyobb beruházásaként villamos energiát termel, dunai vízi utat biztosít tengerjáró hajóknak is, segíti a vízgazdálkodást, biztosítja az árvízvédelmet, a folyamszabályozást, a belvízrendezést, a partrendezést, a vízellátást, s ugyanakkor megalapozza a kapcsolódó területek gazdasági fejlesztésének lehetőségét. Erről csak lelkesülten lehet írni, s még lelkesebben dolgozni a megvalósulásért. Ma a vizek munkásának lenni megtisztelő feladat. A vízügy területén dolgozni felemelő érzés, ma folytatni azt a munkát, amit a nagy elődök — tudósok és kubikosok egyaránt •— kezdtek, nagyszerű dolog. S mi örülünk, hogy szakszervezetünk részese mind e feladatnak, hogy a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete tagjain keresztül az egész nép, a biztos jövő érdekében tevékenykedik. Dr. Dobi Ferenc 11
