Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-09-01 / 3. szám
Vízellátásfejlesztés ciz ezredfordulóig Az intenzív városiasodás, a sűrűn lakott ipari területek ivó- és ipari vízigénye a korábbiakhoz képest elképzelhetetlen mértéket öltött. A városokban épült lakások felszereltsége a vezetékes vízellátásban nagyobb fejenkénti vízigényt támasztott. Gyorsan fejlődtek a településeken belül a különböző vizigényes intézmények (kórházak, fürdők stb.). Igen jelentős a kis vagy közepes gyárak, ipartelepek — gép-, műszer-, automatikaipar, gyógyszergyártás, élelmiszeripar — vízhasználata. A feltárható helyi rétegvizkészletek már a városiasodás kezdetén kimerülőben voltak, ezért e városokat távolabb fekvő, kedvezőbb vízszerzési forrásokból, regionális rendszerek útján lehetett csak ellátni. A REGIONÁLIS VÍZMÜVEK KIALAKULÁSA Hazánkban a felszabadulásig regionális vízmű nem épült. Az ország egyetlen milliós városa, Budapest a Duna menti parti szűrésű kavicsrétegekből világviszonylatban is kifogástalan minőségű és mennyiségű vízzel volt ellátva. Bizonyos értelemben a főváros vízmüvét tekinthetjük az első regionális vízműnek. A kis lakosszámú és fejletlen iparral rendelkező vidéki városok vízellátását megoldották helyi készletekből. A tervgazdálkodással megindult a szocialista iparosítás, ezzel a vezetékes vízellátás fejlődése is. A XI. kongresszus állásfoglalása nyomán a Gazdaságpolitikai Bizottság elé terjesztettük a vízgazdálkodás hosszú távú (1976—1990) fejlesztési koncepcióját. Az előterjesztésben megfogalmazást nyert a kötelezettség: a vízhasználatok lehetőségének megteremtésével a vízgazdálkodás-fejlesztésnek meg kell előznie a szükségleteket, hogy a vízhiány ne váljék a társadalmi-gazdasági fejlődés fékezőjévé. A felszabadulást követő években először az ország legnagyobb kiterjedésű és legnépesebb bánya- és iparvidékén, Borsodban merültek fel vízellátási gondok. Mind a városokban, mind pedig a bányász lakótelepeken és községekben. A bányaművelés ugyanis áttörte a vízzáró rétegeket és ezeken át a felszín közeli vízadó rétegek vize a mélybe szivárgott. A bányavízkiemelés következtében elapadt helyi vízkészletek pótlására itt épült ki hazánk első regionális vízműve. A lázbérci tározó vizének bekapcsolásával 1966-ban az ózdi és borsodi regionális vízművekből kialakult az összefüggő csőhálózattal rendelkező borsodi vízellátási rendszer. Észak-Magyarország más térségeiben is felléptek helyi vízkészletekből megoldhatatlan vízellátási problémák. Az OVH által kidolgoztatott nagytérségi koncepcióba illeszkedően 1967-ben üzembe helyezték a Nógrádi Regionális Vízmüvet. A mátrai üdülőövezet vízellátására a közelmúltban megépült a Köszörűvölgyi és Csórréti tározók tisztított vizét az üdülőhelyekre szállító Mátrai Regionális Vizmű. A Délborsodi Regionális Vízmű 1972 óta a bükki karsztvízből fakadó sályi és kácsi forrásokból Mezőkövesd térségét látja el jó ivóvízzel. A Salgótarjánhoz sok tekintetben hasonló vízellátási problémákkal küzdő Pécs város és ipartelepei ivó- és ipari vízellátásának megoldására az 1960-as évek közepén Mohácson 50 000 köbméter/nap felszíni vizkivételi mű épült, ahonnan napi 40 000 köbméter nyersvizet 36 kilométer hosszú, 700 mm átmérőjű acélcsőből fektetett távvezeték szállítja Pécsre, az üszögi vízműtelepre. A hazai üdülési igények fejlődésével és a külföldi idegenforgalom fellendülésével többszörösére nőtt a Balatonparti üdülőhelyek nyári vízigénye. Ezek kielégítését a Balatoni Regionális Vizmű átfogó programjába illeszkedően fokozatosan oldjuk meg. A déli medence üdülőhelyeit 1975-től a nyirádi bauxitbányából kiemelt karsztvízből látjuk el az innen Keszthelyre és a környező üdülőhelyekre szállító távvezetéken. Az összefüggő hálózat az északi parton a zánkai úttörőtáborig, a déli parton Fonyódig szolgáltat kellő mennyiségű ivóvizet. Innen kap vizet Sümeg—Tapolca térsége is. Az Ajkán át Pápáig fektetett távvezeték ma már e városok vízmüveinek is fontos bázisát képezi. Napjainkban épül a távvezeték Fonyód—Kaposvár között. Rendeltetése a megyeszékhely vízhiányának pótlása Kútsor a Duna bal partján télen a nyirádi bányavízből, nyáron pedig a Fonyódon építendő felszíni vízműből. Ez a megoldás rendkívül szemléletesen érvényesíti a korszerű vízgazdálkodási alapelveket azzal, hogy télen a jobb minőségű és olcsóbb nyirádi karsztvízzel látja el Kaposvárt, így a fonyódi felszíni vízmű csak a nyári üdülési idényben, csúcsvízműként üzemel. A Balatoni Regionális Vízmüvei párhuzamosan, 1969—1972. évek között megvalósult a Velence-tavi üdülőtelepeket ellátó kistérségi rendszer, amelynek fő vízbázisa az Ercsi Cukorgyár vízmüve. Hasonlóan Észak-Magyarországhoz, a Közép-Dunántúl térségében is kialakulóban van egy nagy kiterjedésű ivó- és ipari vízellátási rendszer. Ennek részeként 1975-re megépült Rákhegyen, a bauxitbánya vízaknájától Várpalotára, a Péti Nitrogén Művekbe, az inotai ipartelepekre, illetőleg a Székesfehérvárra nyers bányavizet szállító gerincvezeték. A Duna-kanyari üdülőterületen a 70-es években indult meg a regionális vízmű építése. Elsőként a Duna jobb partján a Szentendre Regionális Vízmű gerincvezeték hálózata készült el. Belépésével lényegesen javult Pilisvörösvár és Pilisszentiván vízellátása. A Duna bal 7
