Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-07-01 / 1. szám
Víz az ember szolgálatában Semiramis függőkertje ) Amikor Ninive az ősi Mezopotámia fővárosává lett, Babilon már tizenhárom évszázados fővárosi múltra tekinthetett vissza: épp ezerkétszáz esztendeje volt annak, hogy Hammurapi, a nagy törvényhozó uralma alatt elérte tündöklésének és hatalmának csúcspontját. Ninive pusztulása után Nabupolasszár generális Bábelben új babilóniai birodalmat alapított, melyet fia, II. Nabukodonozor tett erőssé és dicsőségessé. AZ ANGOL KOLDEWEY 1899. március 26-án kezdte meg a bábeli vár, a „Kaso” keleti oldalán Bábel tornyának kiásását. Április elsején igy ir: „Tizennégy napja ások és az egész vállalkozás tökéletesen sikerült!" Elsőnek mindjárt rábukkant a hatalmas babilóniai falra. A falak mentén domborművek maradványait találta. Egyelőre csak töredékeket: oroszlánsörényeket, oroszlánfogakat, farkakat, karmokat, emberi lábakat, szakáitokat. Csupán nyolc méternyi falvonulat után ezer ilyen töredékre akadt. Mivel a domborművek hosszát háromszáz méterre becsülte, legalább 37 ezer töredékre számított. BABILONRÓL egyébként Herodotostól, a „történetírás atyjától" és a görög Ktésiástól álltak a legszemléletesebb leírások a kutató rendelkezésére. Ők a városfalat valóságos csodának tekintették. Híradásuk szerint a fal olyan széles volt, hogy két egymással szembejövő négyesfogat is elfért a tetején. Koldewey akkor ünnepelte első diadalát, amikor bebizonyította: az ókori utazók nem túloztak. Az angol hét méter vastagságú vályogtégla falat ásott, ki. Ettől 12 méter távolságra egy másik, 7 méter 80 centis vastag fal emelkedett égetett téglából, egy ugyancsak égetett kövekből épült 3,30 méter vastag árokfal kíséretében. Nyilván árok húzódott alatta, amelyet sárgán hömpölygő vízzel töltöttek meg, ha külső veszély fenyegetett. A FALAK KÖZÖTTI térség földdel lehetett megtöltve, valószinüleg egészen a külső fal magasságáig. Itt fértek el a négyesfogatok. A falra egymástól ötven méternyi távolságra őrtornyokat építettek. Számukat a belső falon háromszázhatvanra becsülte Koldewey. A külsőn kétszázötvenet számolt meg Ktésias. Ezzel a fallal a világ legnagyobb városerődítményét ásta ki az angol. És ez a fal azt is elárulta, hogy Babilon volt az egész Kelet legnagyobb városa, még Ninivénél is nagyobb. Ha pedig a „város” fogalmát a szó középkori értelmében, mint „fallal körülvett lakótelepülést" fogadjuk el, akkor Babilon mindmáig a legnagyobb város, amelyet valaha emberi kéz épített. Nabukodonozor ezt Írja: „ ... hatalmas fallal vettem körül Babilon keleti oldalát. Árkot ástam, amelynek oldalát szurokkal és téglákkal raktam ki. Partján hegymagasságú falat húztam, abban széles kapukat vágtam ... Hogy gonosz szándékú ellenség Babilon falain erőt ne vehessen, a tenger hullámáradatához hasonló vízárral vettem körül a várost. Morajlása olyan volt, akár a sós vizű tengeré. Földhányást emeltem, és téglával burkolt parti falakat, hogy a viz áttörését megakadályozzam ..." Koldewey tehát Nabukodonozor Babilonjára talált. Azé a fejedelmére, akit a bibliai Dániel a „királyok királyának" nevezett. Aki felépítette a várbeli E-mah templomot, az E-sagilát, a Ninunta templomot és Kerkesben a régi Istar templomot. Megújította a Marachtufalat, megalkotta az első kőhidat az Eufráteszen és a Libilhigallta csatornán, kiépítette a déli várat palotákkal. MÍG NABUKODONOZOR elődei napon szárított vályogtéglából építkeztek, melyet a szél és eső hamar kikezdett, addig az „aranyfejedelem” nagyrészt valódi égetett téglákat használt. A modern Hilleh városa és a környék szá-8