Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-07-01 / 1. szám
KÖSZÖNTJÜK OZ OLVASÓT Ш1 шшш Mindig örömteli dolog, ha valami születik, vagy ha nagykorúvá lesz. A Vízgazdálkodás című lap — e lap elődje, amit most tart kezében a kedves olvasó — 1961-ben született, és fennállásának 18 éve alatt folyamatosan fejlődve bizonyította, hogy megérett a nagykorúság küszöbének átlépésére. Együtt fejlődött, izmosodott az élettel, részt vállalt az egyre sokasodó vízügyi munka gondjaiból és örömeiből. A lap múltja, értékes hagyományai adnak alapot arra, hogy nagykorúvá váljon. Új címmel, új köntösben és igényes tartalommal, egy szűkebb szakmai kör lapjából a vízgazdálkodás valamennyi területén dolgozó mérnök, technikus és munkás szellemi tápláléka legyen: szolgálja hatékonyan politikánkat, szakmánkat és mindannyiunk fejlődését. Segítse, tanítsa az embereket dolgainkban, mindennapjainkban eligazodni, iránytűként mutassa terveink, jövőnk céljait. S erre nagy szükség van, mert szerte a világban megnőtt a korszerű vízgazdálkodás rangja, tekintélye, s egyúttal felelőssége. A ma vízmérnökeinek és technikusainak asztalán olyan tervek vannak alakulóban, a kubikosból lett gépkezelők, a munkások keze alatt olyan művek vannak megvalósulóban, amelyekről elődeink álmodtak. Épül az a hatalmas érrendszer, ami behálózza az országot, végleg eltünteti a vizet kútból húzó, vízhordó embert és a lakásban a csapból folyó vízzel szebbé, kényelmesebbé varázsolja az otthonokat. Géptömegeket, anyaghegyeket mozdítunk meg olyan építményeknél, amelyek országrésznyi tájak arculatát változtatják meg, folyók évezredek óta háborítatlan vízjárásába avatkoznak be. Hazánkat kétszer körülölelni képes gátrendszert fejlesztünk, tartunk karban, hogy az ország nyugodtan termelje kenyerét, zavartalanul dolgozzanak az üzemek, ne fenyegesse senki munkáját, életét az árvíz. Korunk új veszélye ellen, a környezet szennyeződése ellen dolgozunk, ha kell tiltunk, büntetünk, de inkább építünk, segítünk, védjük, óvjuk vizeink egészséges arányos minőségét, biológiai életét. Ebben a szerteágazó nagy munkában, amelyik kapocsként fonja bele a társadalom életébe a víz természetes földi körforgását, igénybe vesszük a korszerű tudomány szinte minden ágát a matematikától a fizikai-kémiáig, a biológiát, a számítástechnikát, a szervezéstudományt és sorolhatnám tovább. Nem kell külön bebizonyítani, hogy milyen felelősséget jelent ez a munka: hogy mindig és mindenhol ott legyen a víz, ahol és amikor igénylik, hogy sehol ne okozzon kárt, sehol ne legyen gátja a szocialista építőmunkának, végül, hogy mindenütt csak körültekintő gazdaként avatkozzunk be a természet rendjébe. A mai társadalmi-gazdasági színvonalra érésünk eleme, része volt ez a munka, s az lesz a következő évtizedekben is. Tanult, szakképzett, művelt emberek sokasága kell e nagy feladat ellátásához, ahogy Széchenyi mondta: „Tudományos emberfő mennyisége, a nemzet igazi hatalma. Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat teszi a közösség erejét, hanem az ész, melly azokat józanon használni tudja.” Szolgálja ezt a célt ez a lap. Szocialista hazánk építésének három évtizedes munkájában felnevelődött generációk adják át a fiataloknak tapasztalataikat, tudásukat e hasábokon. Tájékozódjunk mindig pontosan, frissen az eseményekről, a rendkívüliekről éppúgy, mint a hétköznapiak munkájáról. Legyen e lap kovásza, erjesztője annak a társadalmi öszszefogásnak — az egyes emberek és kis közösségek, a társadalmi és állami szervek, a vízügyekben vállvetve dolgozó tanácsi, társulati, oktatói-kutatói szervek együttmunkálkodásának — amely biztosítéka lehet a vízgazdálkodás előtt álló célok elérésének. E gondolatok jegyében kívánok a „Magyar Vízgazdálkodás” dolgozóinak közmegelégedésre végzett munkát, munkájukhoz arányos sikert és minden kedves olvasójának hasznos, kellemes időtöltést.
