Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-02-01 / 1. szám
zőgazdaságának, a regari alumíniumüzem pedig máris ad fémet, amire mind nagyobb az igény. Ezenkívül készül a Term ez—Javan vasútvonal, bővítik az anzobi érckitermelő-dúsító kombinátot, megkezdték a 3600 megawattos roguni vízerőmű építését és áll már az új város — Nurek. A dél-tadzsik komplexum Tádzsikisztán területének 37%-ára terjed ki, itt él a lakosság 64%-a. A komplexum fontos jellemvonása, hogy a 10,5 milliárd köbméteres nureki víztároló vizének egy részét öntözésre használják fel. A hegyi folyók ugyanis csak olvadás idején bővizűek, míg a legszárazabb időszakban az erőmű „megosztozik” a vizen a gyapotmezőkkel. 1972 óta többkilométeres speciális csatornákon több, mint 5 milliárd köbméter víz érkezett az öntözőrendszerekbe, ami lehetővé tette a gyapotültetvények terméshozamának 15%-os növelését. A nők, a gyerekek és a szociális terv A természetes népszaporulatot tekintve Nurek első helyen van Tádzsikisztánban, az e tekintetben országos viszonylatban élen álló köztársaságban. Ez a körülmény sok problémát vet fel. Aszociális-szolgáltató objektumoknak már kezdettől fogva elsőbbséget adtak az ipari létesítményekkel szemben. Nurekben kultúrház, mozi, egy zenei és 9 általános középiskola, esti építőipari technikum, szolgáltató kombinát, óvodák és sporttelep. épült. Gondoltak az építkezésen nem alkalmazott családtagok foglalkoztatására is. Többek között konfekció üzemet nyitottak a korábban nem dolgozott nők többségének munkába állítására. Az egyik legégetőbb probléma a lakás. A város területe ugyanis a domborzati viszonyok miatt alig növelhető. Emiatt most nyolcemeletes házak építését tervezik, ami — tekintettel a vidék fokozott földrengés-veszély ességére — jelentős többletköltséggel jár. Az ötéves tervidőszak végére elkészülő vízi erőművön jelenleg dolgozó közel 10 ezer építő nagy része 19'80-ban átmegy a roguni erőmű építkezésére. A többiek foglalkoztatására új üzem létesítését tervezik. A nagy munkaerő-tartalékokkal rendelkező köztársaságba érdemes feldolgozó iparokat telepíteni. Emberek a hegyi falvakból Nurek körzetében sok kis hegyi falu van. Lakói hagyományos állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoznak, ipari tapasztalatuk nincs. Életüket csaknem mindannyian „Nurek előtti” és „Nurek utáni” periódusokra osztják. És ez érthető is: Nurek új, jövedelmezőbb munkát adott nekik, kényelmesebbé tette az életet stb. Nureki erőmű, az alvíz felől A 44 éves Haszan Gulov és a 39 éves Mirzoali Szafarov például egy közeli kislakból valók és jelenleg a világ legmagasabb (300 méteres) zárógátjának építésén dolgoznak. Társaikkal együtt naponta különbusz szállítja őket Nurekbe. Havi keresetük 180—200 rubel. Mindkettőjük otthonában van televízió, hűtőszekrény, mosógép. A településen mozi és több üzlet működik, bevezették a gázt, egyszóval a normális életfeltételek biztosítottak. Többezer kislak-beli dolgozik a nureki építkezésen. Többségük egyelőre a kisebb szakképzettséget igénylő munkákat végzi, de az egykori parasztok közt vannak darukezelők és nagy BELAZ- ok vezetői, hegesztők és szerelők is. Mind több fiatal megy technikumba, ipari tanintézetekbe, egyetemekre — tehát képzett szakemberek lesznek belőlük. Szafarovnak például 8 gyereke van és a fiúk mindegyikét vonzza a technika. Apjuk a maga részéről támogatja ezt a tanulni vágyást. Nyikolaj Hitajlenko az APN külön tudósítói a 9
