Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-12-01 / 6. szám

A Nagy Októberi

Szocialista Forradalom és a szovjet vízgazdálkodás első lépései

1977-ben ünnepli a haladó világ a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. A Szovjetunió és a szocialista országok újabb sikerekkel fokozzák az ünnep fényét, az élet minden területén harcolva a társadalmi-gazdasági felemelkedésért, a szocializmus és a béke erőinek erősítéséért.

A KGST XXXI. ülésszakán (1977. jún.) a lengyel Minisztertanács elnöke P. Jaroszewicz mondotta: „Az Októberi Szocialista Forradalom korszakunk legdöntőbb eseménye volt, amelynek győzelme a világ haladó és forradalmi átalakulásának folyamatában a legfontosabb láncszemet jelentette. Az Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott meg, amelyben a szocializmus végső győzelme, az elnyomás nélküli élet, a minden nép közötti gyümölcsöző együttműködés megvalósítása a cél”.

Tapasztalhattuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója kapcsán a különböző lapok hasábjain megfelelő méltatásokkal, a különböző szakterületekről átfogó ismertetésekkel találkozhattunk, így engedtessék meg, hogy ezen rövid bevezető után ismertessem a szovjet vízgazdálkodás és melioráció első lépéseit, mint olyan lépéseket, amelyeknek megtétele aligha történhetett volna meg az Októberi Forradalom győzelme nélkül.

A szovjet vízgazdálkodás és melioráció születését 1921 februárjára tehetjük, ekkor alakult meg ugyanis a Földügyi Népbiztosságon belül a Vízgazdálkodási és Meliorációs Igazgatóság. A fiatal szovjet állam vezetője, Lenin már korábban írott több levelében és táviratában foglalkozott a melioráció fontosságával. 1921. augusztus 3-án aláírta azt a határozatot, amellyel megalakultak a meliorációs társulások, szeptember 5-én pedig aláírta a Meliorációs Tudományos Kutató Intézet megalakítására vonatkozó dekrétumot. A meliorációs feladatok és célkitűzések megvalósításán Lenin ugyanúgy őrködött, mint a GOELRO (a Szovjetunió villamosítási terve) terv megvalósulása fölött. Összes műveinek 55. kötetében (eredeti orosz nyelvű kiadás) írta: „Erőteljesebben fel kell vetni a meliorációs gyapottermesztés kérdését a Kaukázusban, Azerbajdzsánban (Muganszki sztyeppe), s Örményországban”.

Az 1921-es esztendő a fiatal szovjet állam hét szűk esztendeje volt. A csapadék nélküli tél és azt követő aszály az OSZSZK vetésterületének egyharmadán okozott terméskiesést. A Volga mentén alakult ki a legsúlyosabb helyzet. Az április 29-én kibocsátott dekrétum szövege kimondja: „Az aszály elleni védekezést elsőrendű fontosságúnak kell tekinteni, és meg kell tenni minden lehetségest a meliorációs munkák szervezése terén”. Ezen határozat alapján a

kampányjellegű munkák egész sorát kezdték el. Gátakat, tárolókat, kutakat építettek, megkezdték az elavult meliorációs művek felújítását és újak létesítését. 1921-ben Turkesztánban katasztrofális árvíz alakult ki, komoly károkat okozva az öntözéses mezőgazdaságnak, tönkretéve a meliorációs műveket is. Fergána körzetében különösen nagy károk keletkeztek. A lakosság közös erővel javította az öntözőrendszereket és műveket. 1921 és 1922 a forradalom utáni időszak keserves évei. Ebből az időből sok olyan dokumentum maradt fenn, amely Lenin állandó figyelméről tesz tanúságot. A forradalom vezérének Azerbajdzsán, Grúzia, örményország, Dagesztán kommunistáihoz írott leveléből is kiderül ez. Ebben a levélben így írt: „Leginkább öntözés kell, az újjáalakítja a természetet, eltemeti a múltat, erősíti a szocializmushoz való átmenetet”. Minden levél, határozat, távirat, vagy egyéb dokumentum, amelyekben Lenin meliorációs feladatokra utal, messze a jövőbe is

Lenin-emlékmű Gülisztánban (Üzbegisztán)

225