Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-02-01 / 1. szám

természetföldrajzi adottságok között a hidrológiai infor­mációk különböző fejlesztési szintjén a föld legtöbb víz­gyűjtő területén. A rendszer kidolgozása természetesen legalább 10 éves időtartamot vesz igénybe. A víz a mindennapi élet nélkülözhetetlen alapanyaga, amely nélkül emberi élet és gazdasági fejlődés elkép­zelhetetlen. A Föld édesvízkészletét a nap energiája a légkörön (keresztül újítja meg nap mint nap. így a le­vegő az édesvízkészlet szállító pályája és szállító eszkö­ze, vagyis a légkörrel és a víz földi körforgásával fog­lalkozó szakemberek együttműködése a vízgazdálkodás további fejlesztésének a kulcsa. Ebben a hidrológiai kör­folyamatban az emberi tevékenység könnyen környeze­ti ártalmakat okolhat, amelyek kiküszöbölése szintén a két tudományág szoros együttműködésével lehetséges. Az Időjárás és a Víz jegyében ünnepelt 1977. évi Me­teorológiai Világnap így nemcsak a meteorológusok és a hidrológusok, hanem az egész emberiség problémáját fejezi ki. * * * A WMO Operatív Hidrológiai Programjában hazánk is részt vesz. Az 1972—76. évi időszakban a VITUKI volt a koordináló intézet a hidrometriai műszerek összeha­sonlító vizsgálatában és a javasolt egységes tematika alapján számos vízállásíró és sebességmérő szárny vizs­gálatát végezték el 10 országban. Az 1976—80. évi idő­szakra a hordalékszállítás, ezen belül különöslképpen a hordaléfcménés egységesítésére vonatkozó témakör fele­lőse, és egyidejűén a hidrológiai mérések munkacsoport elnöke magyar kutató. 1972 óta hazánk képviselője tag­ja a Hidrológiai Bizottság tanácsadó csoportjának és így folyamatosan van lehetőség a hidrológiai feladatok áttekintésére. A hazai érdeklődést bizonyította az 1976. márciusában a Magyar Hidrológiai Társaságban telt ház mellett tar­tott ülés. * * * Hazánkban a meteorológusok és hidrológusok együtt­működése hagyományosan szoros. Ennek (bizonyítékát adja az 1977. évi Meteorológiai Világnap is, amely al­kalommal a Magyar Meteorológusok Egyesülete a Ma­gyar Hidrológiai Társasággal közösen rendez tudomá­nyos ülést egy metearoioigus (Or. Bodolai Istvánná) és egy hidrológus (Dr. Kienitz Gábor) előadóval. A Meteorológiai Világnap alkalmából a magyar víz­­gazdálkodás szakemberei az Időjárás és a Víz szoros kölcsönhatását hangsúlyozva melegen üdvözlik a két szakterület együttműködését és további közös eredmé­nyeket kívánnak. Starosolszky Ödön VITUKI Talajjavítás a Szovjetunióban A szovjet sajtó a világ legna­gyobb méretű talajjavítási program­ját kommentálja, amely ez év má­jusában tizedik évfordulójához ér­kezik. A programot 1966-ban fogad­ták el. Az egész szántóterület mintegy 8 százalékát alkotják a lecsapolt és öntözött földek, amelyek a földmű­velés bruttó termelésének egynegye­dét adják. Tíz év alatt 14,7 millió hektár földet szárítottak ki, illetve kapcsoltak be az öntözési hálózatba. A talajjavítás üteme különösen a kilencedik ötéves tervidőszak utolsó két évében gyorsult meg. Igen gyor­san növekszik a rizs vetésterülete: a rizstermesztés már elérte az évi 2 millió tonnát. Észak-Kaukázusban befejeződött a hatalmas víztároló építése, amely csupán a krasznodari területen évi egymillió tonna rizs betakarítását teszi lehetővé. Szovjet Közép-Ázsia sivatagos te­rületeinek művelés alá vonásával és öntözésével a kilencedik ötéves terv­időszakban több, mint egymillió tonnával nőtt a begyűjtött nyers­gyapot mennyisége. A Volga-vidéken a garantált ga­bonatermesztés hatalmas bázisa jön létre, ahol az öntözött földek terü­lete tíz év alatt a hatszorosára nö­vekedett és elérte a 950 ezer hek­tárt. 1980-ig az öntözött táblák te­rülete meghaladja az 1,5 millió hek­tárt. A talajjavítása munkák ma gya­korlatilag az ország valamennyi te­rületére kiterjednek, s olyan szakem­ber, mint Alekszejevs2kij, a Szovjet­unió talajjavítás! és vízgazdálkodási minisztere nyíltan megmondja, hogy öntözés, illetve az ingoványos területek lecsapolása nélkül a XXV. pártkongresszus (1976. február— március) mezőgazdasági célkitűzéseit lehetetlen lenne megvalósítani. A talajjavítással — a szervezetek és a vállalatok talajjavítási szolgálatának keretében — 1 millió 300 ezer em­ber foglalkozik. A tizedik ötéves tervidőszakban (1976—(1980) 9,5 mil­lió öntözött és lecsapolt földet von­nak (be a mezőgazdasági termelésbe. Ezek a földművelés bruttó terme­lése növekedésének 40 százalékát adják. Általában a víz ésszerű felhasz­nálását úgy tekintik, mint jelentős gazdasági problémát, amelyet a tu­dományos-technikai haladás ered­ményeinek teljes felhasználásával kell megoldani. A fantasztikum Vi­lágából a konkrét kutatásokig és a tervek kidolgozásáig jutott el az az elgondolás, hogy Közép-Ázsia, Dél- Kazahsztán, ÉszakéKaukázus és Uk­rajna vízkészleteit az északi és a szibériai folyók vizének egy részével töltik fel, úgy, hogy e folyókat dél­re irányítják. A Pravda közleménye szerint a szibériai folyók vízhozamá­nak 3—4 százaléka másfélszeresére növelhetné Közép-Ázsia és Kazah­sztán víztartalékait. A terméshozam ma még nagyon is függ az időjárási viszonyoktól. A közeljövőben — a komplex gépesí­tés, a kemdzálás és a talajjavítás se­gítségével — ez a függőség a mini­mumra csökken a szovjet mezőgaz­daságban. Analolij Sztreljanij „VÍZMŰ” az Antarktiszon Új vízszolgáltató rendszer kezdte meg működését a „Vosztok” szovjet sarkvidéki állomáson, amely boly­gónk leghidegebb pontján található. Itt mérték a legalacsonyabb hőmér­sékletet, mínusz 88,3 Celsius fokot. A rendszer üzembe helyezésével megoldódott a kutatók utolsó lét­problémája is. A „sarki”, melynek fő egysége az 5 méter mélyen a jégbe süllyesztett, hatalmas elektromos vízmelegítő, mintegy 700 m:l vizet szolgáltat naponta, mely nemcsak a táplálék elkészítéséhez elegendő, ha­nem a zuhanyozók állandó vízellátá­sát is biztosítja. (APN) 22

Next

/
Thumbnails
Contents