Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-02-01 / 1. szám
TÖRVÉNY Д KÖZMŰVELŐDÉSRŐL Az 1976. október 16-án elfogadott közművelődési törvény ** jelentős alkotás egész népünk és a fejlett szocializmus építése szempontjából. Átfogja a teljes emberi életet, befolyásolja és segíti népünk kulturális, műveltségi szintjének emelését. A törvény előírásainak folyamatos megvalósítása jelentősen hozzájárul további fejlődésünk egyik alapfeltételének fejlesztéséhez, a „kiművelt emberfők” sokaságának gyarapításához. Az elmúlt években több olyan törvény született, amelynek megvalósítása egész társadalmunk aktív mozgását és közreműködését igényli és feltételezi (ifjúsági törvény; nőpolitikái határozat stb.). A közművelődésről szóló törvény is ezt a sort folytatja. Azt hiszem, hogy ez mindenki előtt logikus is, ha végiggondoljuk, hogy milyen konkrét területek és feladatok tartoznak ebbe a kérdéscsoportba (általános-, és szakműveltség kérdései önművelődés, ismeretterjesztés, a szabad idő szervezése és hasznos eltöltése, sportfeladatok stb.). A felsoroltak jellegéből adódik, hogy ezek felfogása és kezelése nem szűkülhet le egyes személyek, vagy szervek kizárólagos feladatává, mert ily módon nem születhetnének komoly eredmények. Sokrétű, jól végiggondolt, koordinált és irányított társadalmi munkamegosztásra van szükség, ha célravezetőén és maradandóan akarjuk e feladatok művelését megoldani. Cz a szándék vezeti a vízügyi ág vezetőit és az illetékes szakszervezetek vezető testületéit, amikor szem előtt tartva a párt 1974. évi közművelődésről szóló határozatát és alapul véve a már említett törvényt, útjára bocsátja „Irányelveit" a közművelődési munkát meghatározó dokumentumokat a MEDOSZ, a HVDSz főtitkára, illetve titkára az OVH elnökével együtt a kulturális miniszterhelyettes és a szervek vezetői előtt ez év február 27-én írta alá azzal a meggyőződéssel, hogy jól és hosszú távra szab keretet munkánknak. Az a célunk, hogy az alapvető feladatok tekintetében egységes szemléletet és gondolkodást alakítsunk ki és az ebből fakadó eredményes gyakorlat nyomán folytatódjék és gazdagodjék ágazatunk területén a közművelődési tevékenység. Irányelv és nem határozat. Nem véletlenül. Elveket és kereteket akarunk adni ennek a munkának. S csupán olyan kérdéseket szabályozunk konkrétan, amelyek a szervezést, a feltételek megteremtését és ellenőrzését érintik. Nyilvánvaló, hogy ez így helyes, hiszen olyan jellegű munkáról van szó, amely nem tűr semmiféle sablont és megmerevedést, de feltételez és igényel minden jó és alkotó gondolatot, cselekvést, rugalmasságot és gyorsaságot, aktualitást és differenciálást. Ebből a felfogásból fakadhat — véleményünk szerint — csak és kizárólag egy alkotó, emberekre és emberi közösségekre formált közművelődési munka. A társadalom fejlődésének felgyorsulása, a szocializmus alapjainak megteremtését követő politikai, gazdasági fejlődés, az életszínvonal emelkedése a fejlett szocializmus építésének eredményei megteremtették azokat a feltételeket (például a szabad idő növekedését, a szociális és anyagi körülmények javulását, a művelődési intézményhálózat bővülését, stb., amelyek lehetővé teszik a közművelődési munka gyorsabb ütemű fejlesztését. A törvény végrehajtását biztosító és segítő intézkedések azt a célt szolgálják, hogy a közművelődési feladatokat a lehetőségek reális számbavételével tervszerűen és hatékonyan váltsuk valóra. A törvényben az eddig használatos „népművelés" he^ lyett „közművelődés" megfogalmazás szerepel és ez tudatosan van így, nem véletlen. Az új fogalom tükrözi azt a változást, amely az évtizedek során végbement a szemléletben, a művelődésről vallott felfogásban és a mindennapi életünk gyakorlatában. A „népművelés" kettéosztotta az embereket művelőkre és művelendőkre, alkotókra és passzív befogadókra. Ez a törvény azonban minden állampolgár számára biztosítani akarja a cselekvő részvételt az alkotás és a kultúraterjesztés folyamatában. A mi életünkben a társadalom minden tagja, a munkamegosztás bármely szintjén megtalálhatja a saját helyét és feladatát. Ezt fogalmazza meg a törvény, amikor felhívja a figyelmet, hogy gazdagítani és társadalmi méretekben terjeszteni kell az egyéni és közösségi öntevékeny művelődést. El kell érni, hogy az önművelés, a kultúra öröme a társadalom minden tagjának személyes és állandó szükségletévé váljék. A mai kor emberének sokoldalúnak, gazdag egyéniségűnek kell lennie. Ennek kialakulását kell elősegítenie közművelődési munkánknak is. A közművelődés új fogalma szerint a kultúra nem csupán képzés valamire, hanem a tudás mellett magatartás, állandó készség a művelődésre, a „hogyan éljünk" kérdés megválaszolásának egyik fontos forrása. A közművelődés szüntelen harcot jelent nemcsak a lemaradás ellen, hanem saját igényeink emeléséért, s annak kielégítéséért. Bármiféle munkát szélesebb látókörrel, kezdeményezőbben tud elvégezni az ember, az élet, a világ dolgaiban otthonosabban eligazodva, magasabb színvonalon tud tájékozódni és helyes ítéletet alkotni az, aki nemcsak szakember, hanem sokoldalú műveltséggel, materialista világnézettel szocialista módon gondolkozik. Az elmúlt években a vízügyi ágban is — különösen a párthatározat megjelenése után — élénkülés volt tapasztalható a közművelődés egyes területein. Jelentős lépések történtek például az oktatás, a szakmai továbbképzés, a szakműveltséget gyarapító tanfolyamok, a vezetők továbbképzése területén. Ez a folyamat 1976-ban felerősödött és olyan döntések birtokában vagyunk, amelyek biztosítják, hogy ez a fontos munka a következő években gyors léptekkel halad, és színvonala állandóan emelkedni fog. kjjegélénkült a szocialista brigádmozgalom szervezése. ' ‘ Egyre több és tartalmasabb feladatot vállalnak brigádjaink. Mindez műveltségük, tudásuk gyarapítását is szolgálja. Vannak eredményeink — de még igen kezdetiek — az általános iskolát el nem végzettek további segítésére. Működnek területünkön öntevékeny művészeti együttesek (pl.: Baja — kamarazenekar, Szolnok — népi táncegyüttes, stb.) különböző szakkörök. Igen jelentős eredménynek tartjuk, hogy a külső munkákon dolgozó emberek számára is — a körülmények figyelembevételével — egyre több eszközt és feltételt tudunk biztosítani a szabad idő hasznos eltöltésére, műveltségük gyarapítására a lakókocsik mellett, művelődési kocsik is vannak, tv-vel, rádióval, könyvekkel, magnetofonnal, újságokkal, játékokkal felszerelve. Ugyanakkor ezek igazi értékével tisztában kell lennünk. Eredményeink között kell megemlíteni a már régi hagyományokkal rendelkező vízi sportok művelését is. Aligha vonultathatnánk fel a teljesség igényével minden tiszteletre méltó munkát és eredményt. Csak érzékeltetni szerettük volna, hogy nem a nulláról indulunk. Vannak alapjaink, eredményeink és tapasztalataink, amelyek jók és ezekre építve egyre több, elmélyültebb, gazdagabb és folyamatos közművelődési munkát kell kibontakoztatnunk minden egységünknél és minden területen. klem vitás: sok még a tennivalónk. Egyik legnagyobb ‘ ' problémánk, hogy a fizikai dolgozók 25—30%-ának nincs meg az általános iskolai végzettsége és ez nagymértékben gátolja mind a szakmai, mind az általános műveltség fejlesztését. Még sajnálatosabb, hogy közöttük sok a fiatal, a 30 éven aluli, akik már a mi rendszerünkben maradtak le a lakosság általános műveltségi szintjétől. E lemaradást csak nehezen, nagy segítséggel, sokszor áldozatok árán tudják pótolni. A gazdasági helyzet, a társadalmi körülmények, a szemléletmód, az életmód, a szakmai ismeretek mind, mind köl-1
