Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-08-01 / 4. szám
3. A csatorna vizét a Körösön vagy a Berettyón eresztenék-e vissza a Tiszába. A mérések alapján Temyei és Láppert leghelyesebbnek vélték, ha az új csatorna a Berettyón át Csöng-1 rádig vezettetnék. A Berettyónak és a Tiszának nívója Löknél olyan, hogy a csatorna kiépítése ezen irányban semmi nehézségbe sem ütközik. Eszerint a csatorna Dob mellett indulna ki a Tiszából, aztán Mihe-ér nevű mocsáron át a Szent-Mihály és Tedey felé, majd a Vörösnád nevű mocsár felé tartana. Ugyanígy a Tisza ágait, a mocsaras Hortobágy folyót is fel lehetne használni a csatorna céljaira. A Hortobágy folyó ugyanis nagyobb áradásoknál Böszörmény, Brassó—Gát. Fejes, Fűzgát és Újvároson át a Selybes nevű mederbe folyik és Szepes mellett l/i órányira Debrecentől a Tócsa nevű mocsarat alkotja. A vízi összeköttetés tehát 'ez irányban is létrehózható Azonban a Tiszának néhány év óta elmaradt áradásai miatt a Hortobágyban most nincsen víz, s száraz lábbal is átmehetni rajta. Különben a víz folyását most Dobnál is meg Barassónál is töltések akadályozzák. A magyar kancellária 1728. május 28-án adta meg a kívánt választ. Az eddigi terv szerint — írja — a csatorna Dobnál indulna ki a Tiszából, s a Veronádon át haladna Debrecenig, hon-nét aztán a Sárrétig vezetne; itt a Körössel összeköttetnék s Csongrádnál térne vissza a Tiszába. Ami a kivitelt illeti, már maga az eddigi terv is sok nehézségbe ütközik, de emellett még nagy költségbe is kerülne. A kérdés már most csak az, hogy milyen alapból s kinek a költségén akarják megépíteni? Mivel az itt felvetett kérdésre egyik kamara sem tudott kellő feleletet adni, a csatorna terve is elaludt. Az 1. sz. ábrán bemutatjuk az előzőekben közölt csatomaterv-nyomvonal változatokat. A fotókópia a bécsi Hofkammer Archív tulajdonában levő Tennyei—Lippert által szerkesztett eredetiről készült. Vizsgálatunk megkönnyítésére a tervrajzot — figyelemmel a Szepesi Kamara leira? tában foglaltakra — mai vetületű térképre vittük át. Természetes, hogy ettől tökéletes pontosságot várni nem lehet, mert a korabeli tervrajz nem tartalmaz megfelelő számú azonosítási pontot. Több helyen a korabeli és mai vízfolyások között elnevezésben is különbség van. Az ebben való el-> igazodásban segítségünkre volt a XVIII. sz. második felében — 1783—> 85 között — készült ún. I. katonai felvétel térképanyaga, mely igen részletesen mutatja a vizsgált területet. Az I. katonai felvétel céljának megfelelően elsődlegesen a stratégiai vonatkozású helyeket jelöli. A víz ill. a vízzel borított területek ebben az időben egyik legfontosabb helyet foglalták el a hadműveletek vonatkozásában, tehát a felvételt végzők ezekét feltüntették. Az I. katonai felvétel munkái a nagyszabású vízrendezési és folyamszabályozási munkák megkezdése előtt készültek. Ezért úgy tekinthet tők, mint vízfolyások és mocsarak természetes kialakulásának korabeli megfelelő állapotát rögzítő térkép. A XVIII. szóban uralkodó vízi állapotokat mutató, de mai vetületű térkép szerkesztéséhez segítségünkre volt még a Weisz István által az 1820-as években készített „Tisza völgyének átnézetes térképe eredetétől a Dunáig” című térkép is. Ezen segédletek felhasználásával készített alaptérképre az 1727. évi tervrajzon ábrázolt csatornákat tüntettük fel. Tekintettel arra, hogy az 1727. évi térkép igen vázlatos, a Szepesi Kamara leírásának szövegével egybevetve követtük a lehetséges nyomvonalakat. Az 1727-es térképen a tervezett csatorna fő ága az első pillantásra azt a benyomást kelti, mintha a fcb. 220 évvel később megvalósult Keleti-főcsatorna nyomvonalával megközelítően egyezne. Ezért az alaptérképen szaggatott vonallal feltüntettük a Keleti- és Nyugati-főcsatornák nyomvonalát is. Az 1727-es tervből kitűnik, hogy a csatornák tervezői — Temyei János és Lippert Gábor — elsősorban arra törekedtek, hogy a vidék természetes vízfolyásait ill. természetes mélyedéseit vízvezetésire felhasználják. A tervezett nyomvonal domborzatának szemléltetésére készítettünk egy közelítő hossz-szelvényt (magasság + 2 m, hossz + 5 hm.) a tervezett csatorna ún. főágáról (T.dob—Veresnád— Brassóér—Szepes—Kálló—Berettyó ill. Sárréti mocsár). A hosszelvényen feltüntettük az eddig mért maximális árvízszintet (1888), mely azt mutatja, hogy a víz külön meder készítése nélkül meddig terjedhetett. Ugyanebből az is megállapítható, hogy max. árvízszmtnél — a kívánt célt elérni — milyen mélységű csatornát kellett volna készíteni. Ebben az esetben is a fenékvonal vezetésénél még mindig nem megoldott a tiszai középvíznél a hajózás. Szabályozás előtt viszont a maximális árvízszintek nem érték el a szabályozás utáni szintet, így min-, den valószínűség szerint alacsonyabb vízszinttel kellett számolni. A terv készítésénél — feltehetően — Ternyei és Lippert nem készített a tér? vezett nyomvonalról magassági te? repfelvételt. (Ha igen, az nem áll rendelkezésünkre). Egy ilyen terepielvé? tel ill. hossz-szelvény birtokában már akkor feltűnt volna, hogy a Brassói ér és Kálló összekapcsolása közötti csatornán több helyen mintegy 40— 45 m mély bevágást kellett volna készíteni. Ilyen mélységű csatorna készítése — korabeli technikai színvo? nalon — megoldhatatlan nehézséget jelentett volna. Az igény illetve óhaj, hogy a Tisza vizét Debrecen városba illetve határába vezessék, többször felvetődött; Így 1894. évben a debreceni gazdasági egylet foglalkozik a Hortobágy öntözésével. Bolla Mihály műszaki tanácsos felszólalásában arra utal, hogy a Tiszából — valahol föntebb kivezetett csatorna segítségével, még alacsony vízállás mellett is, a horto? bágyi puszta minden időben megöntözhető volna. Szerinte Karcag, Püspökladány és Kisújszállás között 30 OOO hold volna öntözhető, mely tetemes hasznot jelentene. (Közli Dr, Zoltay Lajos a „Debreceni Ellenőr” 1894. évi szeptember 244 számában). A csatorna terve még több értekezleten felvetődött. A megvalósulás azonban, a lelkes helyeslésen túl nem jutott. Debrecen és környéke lakos? ságának a víz iránti természetes és szükségszerű igénye a KFCS megépítésével vált valóra. Napjainkban különösen a KFGS építésének ideje alatt ez természetes igény Debrecen és környéke lakossága részéről, hiszen a városnak természetes élővízfolyása nincs. Századunk második felében rnegnövekedett ipari és szociális vízigények kielégítését Debrecenben azonban mégis a Tisza vize segíti. Nap? jainkban elkészült a Keleti-főcsatorna felszíni vízkivételi műve Balmazújvárosnál, ahonnan zárt vezetéken napi 20 000 m3 víz jut Debrecen városának. A Keleti- és Nyugati-főcsa? torna valamint a felszíni vízkivételi mű megépítésével — ha nem is köz? vétlenül — de megvalósult Ternyei János és Lippert Gábor álma: a Tii sza vizének Debrcen város határába vezetése. összeállította: Dr. Papp Géza és Dr. Szabó László Bevezető: Kvasz Jenő FORRÁSMUNKÁK Dr. Ecsedi István írta 1932. évi Db. Kincses Kalendárium. H. B. megyei levéltár „Szepesi Kamara leirata” és egyéb iratok (IV/a. 1021/b). Dr. Takács Sándor 1904. évf. Magyar Gazdaság Történelmi Szemle. Bécsi Hofkammer Archív térképe I. Kát. felvétel térképanyaga. Tisza völgyének eredetétől a Dunáig készült térkép (Weisz István). 158
