Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-08-01 / 4. szám

nyert, arra törekszünk, hogy a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság növekvő vízszükséglete és a vízkészletek között stabil egyensúlyt teremtsünk, egyidejűleg növeljük az ár- és belvízvédelmi biz­tonságot és védjük vízi környezetünket. — A vízgazdálkodás fejlesztését alapjaiban érinti, hogy a helyi, olcsóbb vízkészletek kimerü­lése folytán csak növekvő ráfordítással tudjuk az újabb vízigényeket kielégíteni. E tendenciát erő­síti, hogy a fejlődés a környező országokban szin­tén erőteljes lesz, ami ott is a vízhasználatok je­lentős növekedésével és a vízszennyezés fokozó­dásával jár majd. Következésképpen a hazánkba érkező vízkészletek csökkenésével és a vízminőség romlásával, tavasszal pedig a káros nagyvizek emelkedésével lehet számolnunk. — A vízgazdálkodás fejlődését tehát mindin­kább a célok és a területek integrálódása jellemzi. Ezért nagyobb figyelmet kíván az arányos, előre­látó fejlesztés, a legkedvezőbb fejlesztési stratégia országos és regionális kialakítása. — A fejlesztés arányossági követelményei a következő főbb célkitűzéseket foglalják maguk­ban: A lakosság közműves vízellátása 1990-ig megközelíti a telítettségi állapotot. Csatornázás­sal a lakosságnak mintegy háromnegyede lesz el­látva. — Nagy figyelmet kell fordítani a víztakarékos és vízkímélő termelés-technológiák alkalmazására — mondotta dr. Gergely István, majd kijelentet­te: — Az üzemi vízgazdálkodást, benne a szenny­víztisztítást és a vízforgatást a gyártási technoló­gia részének tekintjük. Már polgárjogot nyert a gazdaságtelepítési és a területfejlesztési tervezés­ben a különböző társadalmi, gazdasági szempon­tok komplex érvényesítése. Közös érdekünk, hogy a vízügyi szempontokat is következetesen érvé­nyesítsük mindig és mindenütt. Vízgazdálkodá­sunk országos és területi mérlegét így nemcsak a készletek oldaláról, hanem az igények felől is ész­szerűen, meglepetések nélkül szabályozhatjuk. Feladat: a vízkészletek növelése — A vízigények ésszerű szabályozása mellett, a távlati fejlesztésben egyre nagyobb súlyt kap a vízkészletek növelése, a természetes lefolyás mű­szaki szabályozása. Más országok tapasztalatait és sajátos lehetőségeinket szem előtt tartva, dinami­kusan növelnünk kell a tározást. 1990-ig a jelen­legi tározótérfogatot folyamatosan a többszörö­sére szükséges kiépíteni. Követelmény a létesít­ményrendszerek több célú kialakítása és hasznosí­tása. Az ár- és belvízvédelem biztonságának nö­velését szorosan össze fogjuk kapcsolni a tározó és vízátvezető rendszerek kialakításával is. — A hosszú távú fejlesztési időszak kiemelt fel­adata a Tisza-völgy vízpótlásának fokozása, vízlép­csők, tározók, vízátvezetések létesítésével. Az erre irányuló elképzelések sorából kiemelkedik a Du­na—Tisza-csatorna terve és jelentősége. Megépí­tése idővel a Tisza menti vízellátás és gazdaság­­fejlesztés kulcskérdésévé nő. Ez a mű a Duna— Tisza-közi térség fejlődésében is fontos szerepet játszik majd és a kelet—nyugati irányú hajózóút megteremtésével nemzetközi érdekűvé válhat. A Duna jelentősége hazánk vízgazdálkodásában és vízi közlekedésében tehát egyre nagyobb lesz. Mint vízi út, különösen a Duna—Rajna—Majna­­csatorna megnyitását követően kap a mainál jó­val nagyobb hangsúlyt. Már erre is tekintettel le­szünk a csehszlovák barátainkkal közösen megva­lósítandó Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrend­szer építésénél, melynek előkészítése folyamatban van — mondotta az OVH elnöke, majd így foly­tatta beszámolóját: — E 15 éves tervidőszakban célszerű megkezdeni a Dráva-hasznosítás létesít­ményeinek építését is. A közép-dunántúli és az észak-magyarországi térség további fejlesztése pedig feltételezi a több hasznú vízgazdálkodási rendszerek kiépítését, ezáltal a kiemelt bányavi­zek hasznosítását is. Napirenden: a Balaton — A Balatonnal összefüggő vízgazdálkodási feladatokat nemcsak most, még inkább a jövőben kezeljük kiemelten. A Kis-Balaton rendezésével és újraélesztésével javítjuk majd a tó vízháztartá­sát. Ezzel csökken a feliszapolódás és kedvezőb­ben alakul a tó vizének tisztasága is. A Balatont körülölelő regionális vízellátó- és csatornarend­szer kiépítése javítja az üdülőkörzetben a vízszol­gáltatásokat, de egyúttal fontos környezetvédelmi érdek is. Minisztertanácsunk összehangolt intéz­kedéseket foganatosított a Balaton egész vízgyűj­tő területének fejlesztésére, hogy legnagyobb ter­mészetes tavunk és közvetlen környezete a civili­záció hatásaként állagában ne romoljon, hanem tovább fejlődjön. Hasonlóan fokozott figyelmet fordítunk a Velencei-tó fiatalítására, a Ráckevei Dunaág és a Fertő-tó fejlesztésére is. — A vízkészletgazdálkodás szorosan összekap­csolódik a vízminőség-védelemmel, mert a vízigé­nyek csak jó minőségű vízzel elégíthetők ki. Ezért gondoskodni kell a felhasznált vizek ártalommen­tes visszavezetéséről a természet vízháztartásába. A vízminőség-védelem jelentősége a jövőben tehát egyre nő és — a környezetvédelmi szempontok­hoz igazodva — egyre inkább közérdekű társadal­mi üggyé válik. — A vízgazdálkodás műszaki célkitűzéseihez szervesen kapcsolódik a vízügyi államigazgatási munka fejlesztése is. A vízgazdálkodás társadal­mi, gazdasági kapcsolódásainak bővülésével töké­letesítenünk kell a hatósági tevékenységet. Ennek során fokozzuk a hatósági engedélyek teljesülésé­nek ellenőrzését, a vízügyi felügyeletet. Arra tö­rekszünk, hogy az államigazgatási eljárás bürok­rácia és a felesleges zaklatásoktól mentessé vál­jon, ugyanakkor hatékony eszköze legyen céljaink elérésének — mondotta dr. Gergely István, majd rátért a távlati fejlesztés további lényeges elemé­nek a nemzetközi vízügyi, vízgazdálkodási együtt­működésnek kérdéseire. 126

Next

/
Thumbnails
Contents