Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-08-01 / 4. szám

Dr. Gergely István államtitkár, az OVH elnöke beszámolóját tartja

Szilárd meggyőződésünk, hogy a jövőben is a megérlelt és közösen kitűzött ágazati célok számíthatnak igazán széles körű támogatásra és közös cselekvésre.

— Köztudott, hogy a társadalmi jólét, a gazdasági élet és a természeti környezet sokoldalú kapcsolatának jóformán minden vonatkozása összefügg a vízviszonyokkal. A termelés, a társadalmi és a gazdasági fejlődés alakításának is egyaránt fontos tényezője a víz. Korunk egyik jellegzetessége világszerte, hogy fokozódik a víz iránti igény. Mind élesebbé válik az egészséges és elegendő vízért, ugyanakkor pedig a vizek kártétele elleni szüntelen küzdelem.

—i Hazánkban ma már nemcsak a szakemberek szűk rétege, az erre közvetlenül hivatott szervek, hanem a társadalom évről évre bővülő körei is a sajátjuknak, érdeküknek tekintik a vízgazdálkodási feladatok megoldását.

— Az állampolgárok milliói, amikor nem tűrik, hogy otthonukban haszontalanul folyjon el a víz, máris tevőleges részesei a takarékos vízgazdálkodásnak. Társadalmi méretű gazdálkodási folyamat részesei azok az üzemi munkások, vagy termelőszövetkezeti tagok is, akik hozzáértésükkel, lelkiismeretes munkájukkal ésszerűen csökkentik a vízfelhasználást és kímélik tisztaságát. Köszönet és elismerés illeti a társadalmi munkások ezreit is, akik szervezetten vagy öntevékenyen óvják vizeink minőségét.

— Pártunk gazdaságpolitikájának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, hogy mindenkinek jusson a vízből — akik okkal igénylik — és társadalmunk legyen védett a víz kártételeitől. Ez nem csupán vízügyi, műszaki feladat. Politikai tevékenység is, mely az otthonok, a munkahelyek, a szociális és közegészségügyi viszonyok, vagy a környezet fejlesztése útján javítja társadalmunk, és benne az egyes emberek és közösségek egészséges közérzetét.

—• Államunk és társadalmunk minden lehető segítséget megad ezeknek a céloknak az eléréséhez. A vízügyi szolgálat szervezettsége és felkészültsége is egyre jobban megfelel a növekvő politikai, társadalmi és gazdasági követelményeknek.

— Szocialista társadalmunkért a vízgazdálkodás területén dolgozni hasznos, lelkesítő, de ugyanakkor felelősségteljes feladat — mondotta dr. Gergely István, majd utalt arra, hogy a magyar vízgazdálkodás — földrajzi adottságaink miatt — hosszú múltra tekint vissza. Felszabadulásunkkor ez az ágazat is adósságokkal terhelt volt. Példa erre, hogy 1945-ben hazánk lakosságának mindössze egyötöde részesült vezetékes vízellátásban. Városaink jelentős részében nem voltak víziközművek; a falvakban pedig szinte ismeretlen volt a vízellátás.

A vízellátás fejlődése

— Ma már valamennyi városunkban van vízmű és 1100 községben is központi vízművek szolgáltatják az ivóvizet. Nagy erőfeszítések eredménye, hogy jelenleg az ország lakosságának már kétharmada részesül közműves vízellátásban, és, hogy ez az arány falusi viszonylatban is megközelíti a 40%-ot — mondotta az OVH elnöke.

— A csatornahálózat fejlődése szintén számottevő, noha elmaradt az ivóvízhálózattól. Csatornázott területen lakosságunknak ma egyharmada él.

— A népgazdaság legnagyobb vízhasználója az ipar. Az összes frissvíz-felhasználásnak több mint 60%-át igényli. Az ipari üzemek vízigényeiket jórészt saját víztermelő létesítményekből elégítik ki. A mi feladatunk a felszíni és felszín alatti vízkészleteket úgy beosztani, a vízigényeket és a víznyerési lehetőségeket térben és időben úgy öszszehangolni, hogy azt a fejlődő ipari üzemek zavartalanul vehessék igénybe termelésükhöz.

—■ Nagy vívmánya politikánknak a szocialista mezőgazdaság megteremtése. A belterjes, az iparszerű termelési rendszereket széles körben alkalmazó nagyüzemi mezőgazdaságunk is új és fokozott követelményeket támaszt a vízgazdálkodással szemben. Kialakult az egységes mezőgazdasági vízgazdálkodás. Ennek keretében ma már 400 ezer hektárt meghaladó területre juttathatunk öntözővizet. A sík- és dombvidékeken egyaránt törekszünk a természetes csapadéknak a talajban és

122