Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1976-06-01 / 3. szám

lének igénye”. Az „egyszerű magyar ember” így sohasem beszélne. Számára nem a „hasznosítási szintje növekszik”, hanem „egyre több természetes vizet hasznosítanak’. És nem mondaná, hogy „újabb vízkészletek hasznosíthatóvá tételének igénye” növekszik, hanem „arra van szükség, hogy tehát újabb (több, más) vízkészleteket hasznosítsanak”, „tegyenek felhasználhatóvá”.

Ugyanez a fogalmazási „technika” mutatkozik a tanulmány következő részeiben is, s így ezért válik nehézkessé az olvasmány jó része: „A vízigények növekedése és a vízkészletek hasznosíthatóvá tétele közti »versenyfutásnak« azonban nagy távlatban időbeli határa van, mivel a hasznosítható vízkészlet bázisát jelentő természetes vízkészlet — nagy térséget és hosszabb időszakot tekintve — állandó.” A mondatot mindenekelőtt a „versenyfutás” ide nem illő képe zavarja meg. Azért nehézkes a következő is: ... „versenyfutásnak azonban nagy távlatban időbeli határa van”. Ha már maradunk a „versenyfutás” képénél, helyesebb volna egyszerűen így beszélni: „A versenyfutás azonban csak egy ideig tarthat”. De újabb nehézség következik, amely az érthetőséget zavarja: „mivel a hasznosítható vízkészlet bázisát jelentő természetes vízkészlet. . . állandó”. Meddig tarthat tehát ez a versenyfutás? A mondatból ez nem érthető. A vízkészlet hasznosításának az a határa, hogy a vízkészlet „állandó”? Vagy ennek „bázisa” „a természetes vízkészlet” „állandó”? Az olvasó arra gondol, hogy tehát a vízigényeket végtelenül nem lehet kielégíteni, mert a vízkészlet kimerül. Vagy később csak akkora lesz, hogy csak bizonyos korlátozott vízigényeket elégíthetünk ki belőle. Ha a mondat értelme ez, akkor ezt így is kellene leírni.

A továbbiakban: „A vízgazdálkodás fejlesztésénél ezért — bár ma még a teljes természetes vízkészlet hasznosításának viszonylag alacsonyabb szintjén állunk — nem érdektelen a hasznosítható vízkészlet felső határát képező természetes vízkészlet, a potenciális vízkészlet mennyiségének és vízgazdálkodási jelentőségének elemzése.” A mondat nehézkes és ennék oka az, hogy a hivatali nyelvben megszokott „szint” kifejezést erőlteti. De vannak a mondatban szórendi és egyeztetési zavarok is. A helyes szórend mindjárt a mondat elején ez lehetne: „Ma még a teljes természetes vízkészlet hasznosításának viszonylag alacsony szintjén állunk, de a vízgazdálkodás fejlesztésénél ... nem érdektelen a ... elemzése”. De újra kellene fogalmazni a „szint” szóval terhelt mondatot, s néhány egyéb szót is mással kellene helyettesíteni. Pl. nem „állunk” a hasznosítás „alacsonyabb szintjén”, hanem „a természetes vízkészletből jelenleg viszonylag keveset hasznosítunk”. És az „elemzés” nem a vízgazdálkodás fejlesztésénél, hanem fejlesztésekor fontos. És nem az kívánkozik ide, hogy „nem érdektelen”, hanem ennek pozitív fogalmazása: „érdemes .. . elemezni”. Vagy „fontos”. Vagy egyszerűen csak: „a hasznosítható vízkészlet felső határát «képező» (?) természetes vízkészlet, a potenciális vízkészlet mennyiségét és vízgazdálkodási jelentőségét elemezni”.

A következő mondat is a hibás szerkesztés miatt érthetetlen és nehézkes: „Az emberi beavatkozás valamely felszíni vagy felszín alatti vízgyűjtőn tudatosan vagy akaratlanul, de a lefolyást viszonyok, és így a vízkészlet változását, a természetes állapot módosítását eredményezi”. A mondat a szórendi hibák miatt alig érthető. Talán így írhatnánk: „Az emberi beavatkozás — tudatosan vagy akaratlanul — valamely felszíni vagy felszín alatti vízgyűjtőn a természetes állapot, a lefolyási viszonyok módosítását és így a vízkészlet változását eredményezi”. Egyébként a magyar nyelv természetének jobban megfelelő fogalmazás ez volna: „a természetes állapotot, a lefolyási viszonyokat módosítja, a vízkészletet változtatja” (vagy: megváltoztatja). A következő mondatokban is fogalmazási és nyelvtani hibák találhatók: ... „a lefolyás teljes szabályozásának időszaka, amely (helyesen „amelynek”) során a vízkészlet teljesen (helyesen „teljes”), nagy pontossággal szabályozott újraelosztása” ... stb.

Ismét egy példa, amelyen bemutatható, hogy a nehézkes, csaknem érthetetlen fogalmazást a hivatali nyelv néhány megszokott fordulata idézi elő: „A havi átlagos lefolyás — a sokévi átlagos lefolyás alapján számolva — Magyarország déli határán 3700 m3/s. Ez az érték nedves éven belüli maximumát tekintve 7750 m3/s-mal jellemezhető áprilisban, míg száraz éven belül a minimum 1275 m3/s novemberben”. A mondatot három bürokratikus szó terheli: „ez az érték”, „tekintve” és „jellemezhető”. Magyarul a mondat talán így hangzanék: „Nedves évben a havi maximum áprilisban 7750 m3/s, száraz évben a minimum novemberben 1275 m3/'s lehet.”

A Vízügyi Közleményeknek ugyanebben a számában ilyen címet is találunk: „Árvízhozamok javítása a kiöntések miatt”. Nyilvánvaló, hogy nem az árvízhozamokat akarjuk „javítani”. De akkor mit? Ebben a tanulmányban érdekes módon azt, amit a magyar leírásban bonyolult fogalmazása és szórendje miatt alig érthetünk meg, a tanulmány végén közölt angol nyelvű összefoglalóból azonnal értjük. (!)

A DUV1ÉP egyik számából azt mutathatnánk ki, hogy a gyors és hevenyészett fogalmazások gyengítik az üzemi lapnál is megkövetelt színvonalat: „A két hónapja befejezett középtávú tervidőszak induló évében a DUVIÉP a mélyponton volt, hiszen 1971-ben szanálták”. Ha „szanálták”, akkor hogy létezett? Vagy a „szanálták” szónak itt más jelentése van?

„A létszámhiány sokat nyomott a latban”. — Hogyan nyomhat a hiány? „Hiányosságok is előfordultak”. Ami hiányosság, az hiányzik. Tehát nem fordul elő. „A hibák közül sorolhatjuk azt” ... („közé” volna helyes). „Nem az elhatározásnak megfelelően sikerült a termelési tevékenység számbavételének tökéletesítése.” Ha egyáltalán érteni lehet ezt a szöveget, akkor talán így hangzanék: „Nem sikerült megjavítanunk (tökéletesíteni lehet-é?) szándékunknak megfelelően azt a módszert, ahogyan termelő tevékenységünket számba vesszük”. Egy nőnapi ünnepi beszéd hibás fogalmazása valószínűen a pontatlan tájékozott-79