Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1976-02-01 / 1. szám

ban az alapvető gazdaságpolitikai cél — melyről Gergely elvtárs az előzőekben szólt — a fejlődés fő iránya és arányai a megelőző ötéves terveknél nagyobb tervszerűséggel valósultak meg. Gazda­ságunk dinamikusan fejlődött, bár a világgazda­sági helyet változásaihoz nem tudtunk rugalma­san alkalmazkodni. Az emiatt keletkezett belső termelési és elosz­tási problémák tovább fokozták a külső tényezők negatív hatását gazdaságunkra. Mindezek elle­nére gazdasági fejlődésünket a folyamatosság jel­lemezte, amelyet elősegített, hogy a párt felis­merte a feszültségeket és megfelelő intézkedése­ket hozott azok felszámolására. A Központi Bi­zottság 1975 novemberi határozata az ötéves népgazdasági terv irányelveivé kapcsolatban hangsúlyozta, hogy eddigi eredményeink és gaz­daságunk belső tartalékai lehetővé, a megválto­zott világgazdasági feltételek pedig szükségessé teszik, hogy a népgazdaság fejlesztésével maga­sabb minőségi követelményeket támasszunk. Az V. ötéves terv idején egyidejűleg két nagy fel­adatot kell megoldanunk, az első népgazdaságunk belső és külső egyensúlyhelyzetének fokozott helyreállítása, a másik pedig társadalmi és gaz­daságpolitikai céljaink valóra váltása, mely sze­rint a termelőerők továbbfejlesztésével együtt növelni kell a társadalmi anyagi jólétet. Az V. ötéves terv előirányozza a szocialista ha­ladáshoz szükséges anyagi és technikai feltételek megteremtését, fenntartja a népgazdaság stabili­tását, gyorsan változó világgazdasági helyzethez biztosítja a népgazdaság fejlődését és nemzetközi kötelezettségeink teljesítését, az ország felemel­kedését, a tervszerű és arányos fejlődést, a nép életkörülményeinek szolid, de megalapozott ja­vulását. El kell érni, hogy a termelés egyenlete­sen és dinamikusan növekedjen és gyorsabban emelkedjen a nemzeti jövedelem. A termelés szerkezetében olyan változás szük­séges, amely biztosítja a belföldi felhasználás és a kivitel tervezett növekedését. A meglevő kapa­citásokat fokozottabban, nagyobb hatásfokkal kell kihasználni, a fejlesztési eszközöket hatékonyan, a legfontosabb célokra koncentrálva jelentős mértékben a tőkés külkereskedelmi egyensúly helyreállítására kell fordítani. Ésszerű, szigorú takarékosságra van szükség Minden tekintetben szigorú, következetes, ész­szerű takarékosságra van szükség. Biztosítható az is, hogy fokozatosan felszámoljuk az utóbbi két évben bekövetkezett gazdasági egyensúly­­romlást, melynek fokozatos helyreállítása külö­nösen a tervidőszak első két évében állít elénk igen nagy feladatokat. További társadalmi-gazdasági előrehaladásunk attól függ, hogy a következő fejlődési szakaszban mennyire tudjuk kihasználni a gazdasági fejlődés rendelkezésére álló jelentős belső tartalékot, mennyire tudunk előrelépni a külpiaci igények­hez is alkalmazkodó beruházási struktúra kiala­kításában, mennyire tudjuk növelni munkánk ha­tékonyságát, milyen mértékben tudjuk növelni munkánk gazdaságosságát. Világosan kell látnunk azt is, hogy a társadal­mi termelés és a nemzeti jövedelem előirány­zott növekedése csak a gazdasági munka haté­konyságának további jelentős javulásával ala­pozható meg. E feladatok végrehajtása a gazda­sági irányítás és a gazdaság valamennyi terüle­tén, beleértve a vízügyi ágazatot, az eddigieknél nagyobb határozottságot és következetességet, tu­datos és aktív tevékenységet igényel. A gazdasági munkával szemben felállított kö­vetelmények főleg minőségi vonatkozásban erő­södnek. A hatékonyság és a minőség kérdését nemcsak a nemzetközi gazdasági helyzet, a bo­nyolult és nehezebb körülmények tűzték napi­rendre, e kérdés a szocializmus építésének egész időszakában napirenden van. Éppen ezért a ve­zetés feladata, hogy a helyszínen jelenlevő tarta­lékokat megjelölje és ezek megvalósítását tervez­ze, mozgósítsa az egész kollektívát — mondta Borbándi elvtárs. Fejlesztési céljainkkal összhangban az eddi­gieknél nagyobb mértékben kell részt venni a nemzetközi munkamegosztásban is. Gazdasági fej­lődésünk alapvetően fontos tényezője; erősödő kapcsolatunk a Szovjetunióval. Ez lehetővé teszi növekvő anyagi és energiaigényünk biztonságos kielégítését. Gazdasági életünkben jelentős a KGST országokkal való további együttműködé­sünk fejlesztése. Minél szilárdabb a szocialista gazdasági integráció és hazánk sokoldalú kapcso­lata a KGST-n belül, a kölcsönös előnyök alap­ján, annál magabiztosabban erősíthetjük gazda­sági és kereskedelmi kapcsolatainkat a tőkés és fejlődő országokkal. A gazdasági fejlődéssel összhangban az V. öt­éves tervben is tervszerűen folytatjuk életszínvo­nal-politikánkat. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk az alacsonyabb keresetű dolgozókra, nagycsaládosokra, az élet útját kezdő fiatalokra és a nyugdíjasokra. Az életszínvonal emelésének feltételei A jövőbeni gyorsabb fejlődés érdekében ma csak viszonylag szerényebb fejlesztést engedhe­tünk meg, tudva azt is, hogy egyes rétegek, el­sősorban a magasabb jövedelműek életszínvonala a következő 1—2 évben általában nem, vagy csak igen kis mértékben emelkedik. Meg kell akadályozni a munka nélkül szerzett jövedelmek kialakulását, de ugyanakkor biztosí­tani kell a végzett munka értéke szerinti diffe­renciáltságot. Életszínvonal-politikánk elválaszt­hatatlan részét képezi az áraolitika is, amelynek a korábbiaknál jobban kell reagálni a külső ha­tásokra. Árpolitikánk objektív adottságokon alapul, de egyes esetekben bizonyos kényszerhelyzetek is közrejátszanak. Az adott körülmények között az árak változása a termelés területén a gazdasá­gos termelés ösztönzésének egyik igen fontos esz­köze is lehet. 7

Next

/
Thumbnails
Contents