Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1976-04-01 / 2. szám
nak, hogy aktívan működjenek közre az összes érdekelt országgal és nemzetközi szervezettel a környezetvédelem kérdéseivel kapcsolatban, különösen a szárazföldek, folyók, tengerek és óceánok tisztaságával és védelmével összefüggésben és vizsgálják meg a megfelelő közös intézkedések meghozásának lehetőségeit. Ebből a célból az ülésszak megbízta a Vízügyi Vezetők Értekezletét a vizek szenynyezés elleni védelmét célzó nemzetközi együttműködési Konvenció tervezetének kidolgozására. A VVÉ kidolgozta a konvenció tervezetét, előirányozva azt, hogy bármely ország (nem KGST-tagország is), mely egyetért a Konvencióban lefektetett elvékkel, saját elhatározásából csatlakozhat ahhoz (Nyílt egyezmény). A Konvencióban az érdekelt országok kifejezik azt a törekvésüket és készségüket, hogy hatékony intézkedéseket hoznak a vizek további szennyezésének megakadályozására és a már meglevő vízszennyezések fokozatos csökkentésére. Ezzel a Konvenció fontos gyakorlati nemzetközi és társadalmi-politikai jelentőségre tesz szert. Ez a tervezet egyrészt alapul szolgálhat a részt vevő országok területén a vizek védelmét célzó műszaki, gazdasági és jogi intézkedések összehangolásához, másrészt a határvizekre közvetlenül is vonatkozó rendelkezései a kétoldalú megállapodásokat egészítenék ki. Ugyancsak a KGST Vízügyi Vezetők Értekezlete dolgozta ki annak az egyezménynek a tervezetét, amely a Duna vize tisztaságának védelmét szolgálja. Ezt a tervezetet a valamennyi Duna menti ország részvételével, Románia kezdeményezésére megtartandó konferencia tárgyalná meg. Ez az egyezmény az egész Dunára kiterjedne, így arra az NSZK és Ausztria területén folyó szakaszra is, amelyet a kétoldalú egyezmények nem érintenek. A KGST-n belüli vízügyi integráció kifejlődésének legszebb példája a Duna-, illetve Tiszavölgyi együttműködés. Magyarország területe teljes egészében a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik. Az ország felszíni vízkészletének 96%-a szomszédos államok területéről származik, ezért mind a vízkészletgazdálkodás, mind a vizek tisztaságának védelme és káros hatásainak elhárítása szempontjából — figyelembe véve az erősödő gazdasági integrációt is — növekszik a nemzetközi együttműködés fontossága a vízgyűjtőn fekvő országok között. A lakosság, az ipar és a mezőgazdaság növekvő vízszükségletének kielégítése, az árvíz és vízszennyezés elleni védelem, a hajózás érdekeit szolgáló vízi utak kiépítése és fenntartása nemzetközi együttműködést igényel. A problémákkal számos nemzetközi kormányzati és társadalmi szervezet foglalkozik, de ezek a vizsgálatok, illetve tanulmányok általában csak a terület egy részére, vagy a kérdéseknek egy szűkebb körére terjednek ki. A kérdések egy része — elsősorban azok, amelyek valamely konkrét fejlesztésre irányulnak (pl. egyes szakaszok közös szabályozása, vízlépcsők, kikötők közös építése) — megoldható két- vagy háromoldalú egyezmények útján is. A nagyobb térséget érintő, regionális jellegű, alapvető kérdések azonban csakis valamennyi érdekelt ország összefogásával és fejlesztési célkitűzéseinek összehangolásával valósíthatók meg. A Duna vízgyűjtője felső szakaszán levő ipari vízhasználatok a kivett vízhozamnak csekély részét használják fel, nagyobb részét — általában szennyezetten — visszavezetik a folyóba. A víznek más vízgyűjtőbe való átvezetése, továbbá az alsóbb szakaszok mezőgazdasági vízhasználatai viszont már jelentősen csökkentik a hasznosítható vízkészletet, és ez kihat a folyócsatornázás nélküli gázlós szakaszok hajózási vízmélységére is. Ez a hatás a jövőben elsősorban a magyar szakaszon, továbbá a Belgrádig tartó jugoszláv szakaszon és a Vaskapu vízlépcső alatt jelentkezik. A becsült távlati vízmérleg szerint az 1980-as évek közepére a magyarországi Duna-szakaszon már jelentős vízhiány mutatkozik. A vízigények felmérése, a dunai vízhozamokra és a hajózási viszonyokra gyakorolt hatásuk megállapítása csak nemzetközi együttműködéssel készített távlati vízmérleg alapján lehetséges. A vízszennyezés elleni védelem sem oldható meg csupán nemzeti keretek között. Az egész vízgyűjtő területre kiterjedő hatékony nemzetközi együttműködés a vízminőség romlásából eredő gazdasági és egészségügyi ártalmak elhárításának, a természeti környezet védelmének nélkülözhetetlen feltétele. A Duna szennyezettsége a vízgyűjtő iparosodásával és a mezőgazdaság kemizálásával párhuzamosan növekszik. A vízgyűjtő felső szakaszán elhelyezkedő fejlett iparú országokban a Dunát fokozódó szennyeződés fenyegeti. Ez ellen a vízfolyás szerint lejjebb levő országok nem tudnak hatékonyan védekezni. A felszíni vizek szennyezettsége csökkenti a Duna vízkészletének felhasználhatóságát. A felhasználás előtti vízkezelés technológiája bonyolultabbá, költségesebbé válik. A szennyezés veszélyezteti a folyók élővilágát, építményeit, környezetét, nehezíti a fürdést, üdülést, sportolást, az állatok itatását. A Duna menti területeket veszélyeztető nagy árvizek pusztításai szintén csak nemzetközi együttműködéssel csökkenthetők. A vízgyűjtő felső területén levő országokból kapható előrejelzés, riasztás bizonyos időt ad az árvízvédekezésre való felkészülésre. A Dunán és mellékfolyóin létesült vízlépcsők, tározók üzemét válságos árvízi helyzetben össze kell hangolni, ellenkező esetben súlyos katasztrófák keletkezhetnek. A vízlépcsők által visszafogott jégtömeg leeresztése is csak együttműködéssel történhet a károk megelőzése érdekében. A folyószabályozás, a jeges árvizek elhárításának, egyben a hajózási feltételek javításának fontos eszköze ugyancsak nemzetközileg összehangolt módon, egységes elvek szerint oldható meg műszakilag célszerűen és gazdaságosan. 68
