Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1976-02-01 / 1. szám
/ rad a továbblépés, mert adósságaink vannak — gazdaságfejlesztő munkánk javításán, hatékonyságának emelésén túl, például szolgálatunk ideológiai, társadalompolitikai szellemének alakításában, mert csak ez lehet az igazi forrása annak, hogy értve és látva, együttes cselekvéssel szolgáljuk a szocialista építés ügyét. Ez vonatkozik vezetőkre, dolgozókra egyaránt. Van persze gazdasági feladat is bőven, hiszen még igen nagy problémák megoldása vár ránk. Gondoljunk csak arra, hogy — még több mint hárommillió ember, a lakosság egyharmada várja a közműves vízellátást; vagy hogy — a népesség 70%-a csatornázatlan területen él, ami a lakáskultúra és a közegészségügy fejlődését gátolja és hovatovább a talaj- és rétegvizeink veszélyes elszennyeződésével is fenyeget; 1— a közcsatorna-hálózaton elvezetett és az ipari szennyvizeknek is alig egyharmadát, s a nagy állattartó telepek szennyvizének csak töredékét tisztítják meg. Márpedig tudjuk, hogy a tisztítatlan szennyvizek mennyisége — a vízhasználatok gyors növekedése következtében — gyorsan emelkedő tendenciát mutat. Veszélyezteti közvetlen és közvetett környezetünket; — az árvízvédelmi művek közel 50%-a még nincs kiépítve, vagy nem felel meg az előírt méreteknek; — a belvízrendszerek kiépítettsége névlegesen 72%-os, az üzemi vízrendezések ennél is kedvezőtlenebbek; — de bőségesen van tennivalónk nagy tavaink, folyóink szabályozása és partvédelmük korszerűsítése terén is. E néhány közvetlen feladatunkat érintő példa mellett szólni kell a jövő társadalmi-gazdasági fejlődését megalapozó olyan feladatokról is, mint — a tározásos vízgazdálkodás racionális fejlesztése : a vízkészletek növelése és a lefolyás szabályozottsága érdekében; — a felszín alatti vizekkel, mint az ivóvízellátás legjelentősebb bázisával való gazdálkodás rendjének és gyakorlatának gyökeres megjavítása ; — az iparvállalatok vízgazdálkodásának, mint legnagyobb vízhasználónak az ésszerűség, a takarékosság és a minőségkímélés irányába ható befolyásolása az ágazati irányítás eszközeivel; — törlesztésre váró és igen időszerű tennivalónk a hévizek és a geotermikus energia jelenleginél programozottabb és hatékonyabb hasznosítási módszereinek feltárása, tömegesebb használatba vétele. — Az MSZMP XI. kongresszusának határozataiból adódtak a vízgazdálkodás V. ötéves tervidőszaki célkitűzései is. Ezer szállal kapcsolódunk a népgazdasághoz, e kölcsönhatásból ered igen jelentős és felelősségteljes feladatrendünk — folytatta dr. Gergely István, majd hangsúlyozottan felhívta a figyelmet két feladatra. Legfontosabb: a közműves vízellátás fejlesztése — Az első és legfontosabb a közműves vízellátás és szennyvízelvezetés fejlesztése. A közműves vízellátásban részesülő lakosság száma 5 évre szóló terveink szerint mintegy 1 millió fővel növekszik, eléri az ország lakosságának közel 3/4-ét. További, mintegy 400 ezer lakás bekapcsolásával a lakásállomány fele lesz a vízellátási hálózatba bekapcsolva. A települések vízellátásának és csatornázásának fejlesztési célkitűzései továbbra is döntően a lakásépítési programhoz kapcsolódnak. A közüzemi vízművek víztermelő kapacitásának napi 1 millió m3-rel történő növelése teszi lehetővé az ellátás színvonalának elvárt javítását. A csatornázás fejlesztése, sajnos, lassúbb; a lakásállománynak előreláthatóan csak 35—37%-a lesz a csatornahálózatba bekapcsolva. A korlátozott erőforrások következtében a szennyvíztisztító kapacitások a legkritikusabb helyeken, szigorú sorolás mellett fejleszthetők: elsősorban a fővárosban, a nagyobb ipari központokban és a legforgalmasabb üdülőterületeken. A tőkeigényes szennyvíztisztító kapacitások lassúbb fejlesztése miatt a tervidőszak végén napi mintegy 300 ezer m3-rel több tisztítatlan szennyvíz kerül a felszíni vízfolyásokba. Az egyensúly helyreállítása jelentős tanácsi, vállalati és lakossági összefogással, a szennyezés társadalmilag is szervezett gyérítésével, vagy csak a későbbi — a VI. és VII. — ötéves tervek folyamán várható. Ehhez is dolgoznunk kell megkétszerezett erővel mindazoknak a rendelkezéseknek a végrehajtásán, amelyek kezünkbe adják a vízminőség szabályozásának és védelmének jogi-hatósági és közgazdasági eszközeit. Az állam nem kevés anyagi áldozatához segítségül kell hívnunk minden olyan erőt, amely részt akar és tud vállalni sajátos eszközeivel és lehetőségeivel vízi és természeti környezetünk hatásos védelmében. Szeretnénk és elvárjuk, hogy e társadalmilag és gazdaságilag egyaránt szükséges tevékenység szószólói, hirdetői és szervezői kipróbált vízgazdálkodási szerveink legyenek. A vízkészletek hatékonyabb kihasználása A társadalmi-gazdasági fejlődés megkívánja és ezt második kiemelt feladatként említem, hogy a növekvő vízigényeket vízkészleteink hatékonyabb kihasználásával elégítsük ki. Ezért a Tisza-völgyi vízgazdálkodási rendszert tovább kell fejleszteni, ugyanakkor az ország más, fokozottan igénybe vett vízgyűjtő területein is ki kell építeni a nagytérségi vízgazdálkodás alaplétesítményeit. Ennek érdekében elő kell készíteni és várhatóan meg is kezdeni a Csongrádi Vízlépcső építését és programba venni a társadalmi erőkkel is támogatott sík- és dombvidéki kis- és középméretű tározók építését. Az előbbiekben vázolt fő súlyponti feladatok mellett folytatni kell: — az ár- és belvízvédelmi létesítményrendszerek körültekintő fejlesztését és a védekező 4
