Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1976-02-01 / 1. szám
delem az emberi együttműködés jól kifejezett példájává és a természeti erőforrások ésszerű felhasználójává válik világméretekben. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy hangsúlyozhatom a Szövetség Magyar Nemzeti Bizottsága hozzájárulásának kiemelkedő jelentőségét az említett problémának megoldásában. A magyar szakértőknek kiterjedt tapasztalataik vannak vízkészletgazdálkodási problémák megoldásában, széles elméleti és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek, melyek a világ szakértőinek élvonalába sorolják őket e szakterületeken. Ebből az alkalomból, különösen a Bizottság elnökét, Bogárdi profeszszort és munkatársait szeretném kiemelni nagy jelentőségű hozzájárulásukért a Szövetség munkájához. Ugyanakkor szeretném felkérni őket odaadó tevékenységük folytatására az előttünk álló nagy fontosságú feladatok megoldása érdékében. Kívánom, hogy sok siker kísérje a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség Magyar Nemzeti Bizottságának további munkáját is. PETRASOVITS IMRE előadása: Elnök Űr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! A második világháború pusztításai után világszerte újult erővel tört fel a kívánság a népek egymás közötti közeledésére. Az ebben az időben alakult nemzetközi szervezetek között az egyik a Nemzetközi öntözési és Vízrendezési Szövetség — az ICID — amelyet 1950-ben alapítottak. A 6 alapító ország képviselői felismerték azokat a jövőbe mutató társadalmi és gazdasági összefüggéseket, amelyek ma már az alapítást követő 25 óv múlva ismertek és elismerték szerte a világban. Magyarország felvételéről az ICID Végrehajtó Tanácsa 1955. V. 30-1 ülésén foglalt állást. A Nemzetközi Szövetség az indulás után 5 évvel már kezdett elismert nemzetközi fórumává lenni a világ öntözési, vízrendezési és árvédelmi tapasztalatai összegyűjtésének és a legáltalánosabb problémák megvitatásának. Jelezte, hogy országunk politikai vezetése és a hazai legszűkebb szakmai körök is, elsősorban az MTA felismerte a Nemzetközi Szövetségben rejlő kétoldalú lehetőségeket. A lehetőségek égjük csoportjába azok sorolhatók, amelyeket a Szervezet tevékenysége, publikációk és vitafórumai számunkra, a magyar öntözés, vízrendezés számára adhatnak. Egy már az 1960-as madridi kongresszuson sikerült felvétetni saját hazai feladatainkhoz kapcsolódó 12-es témaként; az esőszerű öntözés összehasonlító vizsgálatát más módszerekkel, az 1963-as tokiói kongresszusra pedig a 16-os témát; a hatásfok-vizsgálatot. E témákhoz kapcsolódó külföldi tanulmányokat később jól tudtuk hasznosítani a hazai kutatásban és gyakorlatban is. Hasonlóképpen a magyar igényeikből indultaik ki, amikor az 1973. évi európai regionális konferencia a többcélú folyóhasznosítás problémakört tűzte napirendjére. Elmondhatjuk, hogy az ICID Magyar Nemzeti Bizottsága az elmúlt 20 esztendő alatt a legtöbb esetben jól sáfárkodott a lehetőségekkel. Igen jelentős csatornája volt a szellemi termékek kétirányú áramlásának. Szervezetten oda-vissza közvetít a hazai vízgazdálkodási — agronómiái kutató és műszaki fejlesztő helyek és az ICID 66 tagországa között. A Bizottság tevékenységének egyik mutatója, hogy szervezésiében összesen 115 magyar tanulmány jelent meg a különböző ICID fórumokon és kiadványokban. (34 kongresszuson, 65 regionális konferencián, 13 az ICID Bulletinben, 2 db a Technical Memoire-ban és 1 db a 25 éves jubileumi kiadványban.) E tanulmányok nagy többsége magas színvonalon mutatta be a magyarországi viszonyok között jelentkező szakmai problémákat, a megoldásukra született tudományos eredményeket és számot adott a világnak, hogy Magyarországon a szocialista építés gyakorlatában hogyan válnak ezek az anyagi termelés emelőivé. Ennek a közvetítésnek legáltalánosabb és rendszeres formája a 3 évenkénti kongresszusok munkájában való aktív részvétel. Az MNB a megalakulása óta eltelt időszakban rendezett 4 kongresszuson (1960-ban Madrid, 1966-ban Űj-Delhi, 1972-ben Várna, 1975-ben Moszkva) küldöttekkel is képiviseltette magát. Két fontos témakör vitaindító előadásához magjmr előadókat kértek fel, így az 1972. évi várnai kongresszuson Starasolszky Ödön, az 1975. évi moszkvai Világkongresszuson pedig Gerencsér Árpád tagtársunk képviselte ilyen minőségben a Magyar Nemzeti Bizottságot. A folyamszabályozás — árvízvédelem, a vízrendezés és az öntözés fejlődése történetileg is elválaszthatatlan a társadalom és a termelőerők általános fejlődésétől. Magyarország lakosságának 40%-a árvédett területeken él, a mezőgazdasági területek 44%-a pedig vízrendezett területeken helyezkedik el. Öntözésre berendezett területeink nagysága cca. félmillió ha. Eredményeink és terveink képezik az objektív alapját annak, hogy szükségünk van a nemzetközi tapasztalatok alapos ismeretére, megfontolt felhasználására és egyben ez ad számunkra anyagot, tapasztalatot, hogy mi is hozzájárulhassunk a Föld más országaiban jelentkező tudományos vagy gyakorlati feladatok eredményesebb megoldásához. Ilyen megfontolásokból igyekezett a Magyar Nemzeti Bizottság két évtizedes működése alatt, de különösen az utóbbi 5 esztendőben közvetlenül is fejleszteni kapcsolatait az európai és Duna völgyi országokkal. Ezen belül különösen jó kapcsolatok alakultak ki a szovjet, a csehszlovák, a jugoszláv, a bolgár, a francia és az olasz Nemzeti Bizottságokkal. E célokat szolgálta a Magyar Nemzeti Bizottság kezdeményezése egy Duna völgyi országok ICID Nemzeti Bizottságai közötti találkozó megszervezésére. Erre az eszmecserére 1971-ben Budapesten került sor. A Magyar Nemzeti Bizottság munkájának elismerését is jelentette, hogy 1973-ban ugyancsak Budapesten került sor a 9. Európai Regionális Konferenciára. E konferencián az országok Nemzeti Bizottságai irányításával 253 szakember vett részt. Beható vitában cserélték ki tapasztalataikat fontos és számukra is időszerű kérdésekben. A Magyar Nemzeti Bizottságra legutóbb feladatokat rótt a — jubileumi évben — Moszkvában megrendezett IX. kongresszuson való részvétel. E kongresszus szokásosnál nagyobb jelentőségét az adta meg, hogy egybe esett az ICID alapításának 25. évfordulójával és az első öntözési és Vízrendezési Világkiállítással. A szovjet főrendezőség és a napisajtó hazánkat a négy legsikeresebb kiállító között méltatta és anyagunkat a szovjet főrendezőség és az ICID Központ is további felhasználásra elkérte. Ez alkalommal bejelenthetem, hogy Bizottságunk számos tagjának fáradságos és hosszadalmas (4 év) munkájával végre elkészült és nyomdába került az ICID mintegy 10 000 szavas angol—francia értelmező szakszótár magyar fordításának kézirata. Ugyancsak nyomdában van Űj-Delhiben a Központi Hivatal kiadásában az „Árvédelem Kézikönyve”, melyet Nemzeti Bizottságunk javaslatára STELCZER Károly—BOGARDI István készített el. A Magyar Nemzeti Bizottság a Szövetség vezető szerveiben is aktívan tevékenykedett. Jelenleg a Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, Bogárdi akadémikus a Szövetség egyik választott alelnöke. Ilyen irányú tevékenységét a Szövetségben egyöntetű elismerés kíséri. A Szervezet egyik legfontosabb állandó Bizottságának elnöki tisztségére az általánosan becsült amerikai Griddle úr után (az Evapotranszspirációs Munkabizottság) — személyemben — a Magyar Nemzeti Bizottság képviselőjét választották. A Szövetség évenként tartja Végrehajtó Tanácsának üléseit. Ezeken a fontos összejöveteleken 1960-ban (Madrid), 1961-ben (Moszkva), 1962-ban (Tel-Aviv) és 1966-ban (Űj-Delhi) már részt vettünk és 1970. óta rendszeresen és aktívan részt veszünk. Lényeges, főként személyi és anyagi kérdésekben, hogy ezeken a szocialista országok ICID Nemzeti Bizottságai képviselőivel összehangoltan részt vehessünk. 28
