Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1976-12-01 / 6. szám
— a gyártelepre beérkező alapanyagok szállítóeszközről történő lerakása és — a tárolóhelyről a továbbító görgősorokra való folyamatos anyagadagolás (lásd a 2. sz. ábrát). A javaslat a gyártási folyamatban részt vevő gépeket, munkahelyeket — az 1. sz. ábra szerinti darabolóműhely átalakításával — közös műhelyépületben helyezi el, s azökat a technológiai folyamatnak megfelelő sorrendbe telepítve és közöttük kényszerpályás szállítási kapcsolatot teremtve (görgősorok) létrehozza a folyamatos gyártósor megvalósításának feltételeit. 6. Realizálás A 2. sz. ábra szerinti gyártósor kialakítása folyamatban van. A gyakorlati megvalósítás 1975. évben kezdődött meg. Az 1. sz. ábrán látható, hogy a szóban forgó üzemépület a darabolóműhely mellett magában foglalja a kereskedelmi áruk raktárát és a raktári irodákat, továbbá a festőműhelyt. A szervezési javaslat szerinti megoldás megvalósításához szükség volt ezek áttelepítésére, melyre a szervezési program II. ütemén belül került sor. Jelenleg a belső bontási munkálatok folynak, s ezzel párhuzamosan megkezdődött a gépek, munkahelyek átcsoportosítása és a görgősorok telepítése. A jövő évi feladat lesz többek között a portáldaru áthelyezése. Az előbbiekben vázoltakból látható, hogy a megvalósítás sorrendisége nem felel meg a logikus sorrendnek. Ez annak a következménye, hogy a realizálás teljes időszaka alatt biztosítani kellett a termelési folyamat zavartalanságát. A termelési folyamat zavartalanságának biztosítása mellett döntő szempont volt, hogy — az átszervezési munka minél hamarabb és — a lehető legkisebb költségráfordítással valósuljon meg. Ezért a szervezési feladatot követő tervezési, bonyolítási és kivitelezési munkálatokat teljes egészében belső erőforrások igénybevételével valósítottuk meg, illetve kívánjuk a jövőben megvalósítani. A verifikálásról és a szervezési célkitűzések megvalósulásának ellenőrzési eredményeiről természetesen még nem számolhatunk be, de most a megvalósulás szakaszában is az a véleményünk hogy helyesek voltak célkitűzéseink és a szervezési javaslat — a lehetőségek keretén belül természetesen — azt általában ki is elégítette. Meg kell azonban jegyezni, hogy az egyes részfeladatok megvalósítása, illetve az egyes részrendszerek kísérleti működtetésének tapasztalatai bizonyos fokig visszahatottak a célkitűzésre és ez maga után vonta az eredeti szervezési javaslat korrekcióját is. E rövid áttekintő jellegű ismertetéssel a teljesség igénye nélkül pusztán az volt a célunk, hogy e helyen is felhívjuk a figyelmet az üzem- és munkaszervezés fontosságára és egy konkrét példa bemutatásán keresztül érzékeltessük a benne rejlő lehetőségeket. Futsek László a Vízgépészeti Vállalat III. sz. gyáregységének főmérnöke HOZZÁSZÓLÁS Borváró Zoltán: VÍZTISZTÍTÁS A LAPON című, a Vízgazdálkodás, 1976. 5. száma 178. oldalán megjelent közleményéhez. A VIZITERV, mint a keszthelyi lápi szennyvízelhelyezés tervezésével és próbaüzemeltetésével megbízott vállalat felkérte a VITUKI-t a próbaüzemi vizsgálatok elvégzésére, amit a VITUKI III. Vízminőségvédelmi Intézete el is vállalt, és a vizsgálatok végzésének irányításával engem bízott meg. A rendelkezésre álló adatok birtokában kijelentem, hogy Borváró Zoltán közleményében számos szakmai tévedés, és valóságnak meg nem felelő állítás van. A területileg illetékes vízügyi hatóság a kísérleti lápi szennyvíztisztításra kétéves próbaüzemet írt elő. Helytelen és egyben megengedhetetlen, hogy egy újszerű szennyvíztisztítási megoldásról az előírt próbaüzemi idő és a próbaüzemi eredmények ismerete nélkül illetéktelenek nyilatkozzanak a megoldás mellett, akár az ellen. Borváró Zoltán a tényleges helyzet ismerete nélkül, vagy az esetlegesen rendelkezésére álló mérési eredmények helytelen magyarázatával lándzsát tör az eljárás mellett. Ilyen kényszerítő körülmények hatására — az objektív tájékoztatás érdekében — kijelentem, hogy a rendelkezésünkre álló 5 hónapos vizsgálati eredmények nem jogosítanak fel semmiféle optimizmusra a szennyvíz lápi elhelyezését illetően. Jelenleg, 1976. november közepén a „klasszikus mélyépítés valóságos remekei” közül az egyik kazetta töltése átszakadt, a további töltésekben pedig karvastagságú repedések keletkeztek. A kazettákban a vízszint elérte a tervező által előírt tölthetőség felső határát, a víz nem szikkad és a kazetták közötti árokban a víz oldott szerves anyag tartalma ötször akkora, mint a bevezetett szennyvízé. Jelenleg a feltelt és nem szivárgó kazetták miatt a szennyvíz más, öntözéses elhelyezését kell megoldani. Dr. Dobolyi Elemér tud. főmunkatárs VITUKI 206