Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1976-12-01 / 6. szám

Usern- és munkasservesési tevékenység

a VÍZGÉPÉSZETI VÁLLALAT-nál

Vállalatunk az utóbbi években bekövetkezett rendkívül dinamikus fejlődése ellenére sem képes kielégíteni azokat a társadalmi, piaci elvárásokat, melyek a vízgépészeti termékek iránti egyre fokozódó keresletben nyilvánulnak meg. Ez egyebek között arra vezethető vissza, hogy a termelőkapacitások bővítésének lehetőségei — mind financiális, mind létszámfejlesztési korlátok miatt — messze elmaradnak a szükségestől.

Ezen — kétségtelenül nemcsak vállalatunkra jellemző — ellentmondás kikényszeríti a belső tartalékok feltárására és mobilizálására irányuló tevékenység hatékonyságának fokozását, azaz a korábban már talán megszokottá vált extenzív fejlesztés helyett az intenzív módszerek előtérbe állítását. Mint ilyennel szeretnénk e helyen az üzem- és munkaszervezési tevékenységgel foglalkozni, s erre példát bemutatni a VÍZGÉPÉSZETI VÁLLALAT III. sz. gyáregységének gyakorlatából.

1. A gyáregység bemutatása

A gyáregység profiljába tartoznak a vállalat alábbi termékei:

— acélszerkezetű víztornyok 50—200 m3-ig,

— egyszerű zárt szűrők,

— zárt előszűrős szűrők,

— zárt kettős szűrők,

— FERMASICC típusú vas- és mangántalanító berendezések.

E termékstruktúrát technológiai oldalról vizsgálva megállapíthatók a következő közös jellemzők:

— a felhasznált alapanyagok döntő hányada acéllemez,

— nagy terjedelem és súly,

— kivétel nélkül mindegyik termékcsoport hegesztett acélszerkezet, és ezeknél

— alapvető technológiai folyamat a lemezből készített hengerpalást előállítása.

A gyáregység üzemépületeiről, mint adottságokról általánosságban elmondható, hogy nem felelnek meg a profil által támasztott követelményeknek, sem méreteiket, sem a bennük elhelyezett futódaruk teherbírását, ill. azok darabszámát illetően. (Ugyanis a szóban forgó gyártelepet nem erre a profilra tervezték). Gépparkja — az utóbbi évek viszonylag jelentős gépi beruházásai ellenére — elavultak, korszerűtlennek tekinthető, — munkaerőhelyzete a vállalaton belül a legkedvezőtlenebb, még a szintentartás is rendkívüli nehézségeket okoz a nagymértékű környezeti elszívóhatás miatt.

2. Szervezési szükséglet felismerése

A gyáregységgel szemben támasztott követelmények növekedése és a munkaerő-állomány csökkenő tendenciája létkérdéssé tette a termelékenység jelentős növelését már 1974. évben, azonban az akkori műhelyrendszerű gyártás (egyedi és kissorozatgyártás volt a jellemző) és az egyes gépek, munkahelyek nem megfelelő elrendezése gátolta, illetve nem biztosította a korszerű technológiák széles körű alkalmazását. Az egyes munkahelyek viszonylag nagy távolsága miatt jelentős túlterhelés keletkezett az amúgy is elégtelen anyagmozgatási kapacitásnál, s emiatt gyakran jelentkeztek úgynevezett „Szervezési veszteségek” a munkahelyek kiszolgálásának akadozása miatt.

Az előbbiekben vázoltakból következett, hogy az állandóan jelentkező, gyakran egymással szoros kapcsolatban nem levő, úgynevezett napi, operatív szervező munka mellett generális, a gyáregység egészét átfogó, megalapozott szervező munkára van szükség annál is inkább, mert ekkor már körvonalazódtak a vállalat termékszerkezet-korszerűsítő törekvéseinek eredményei és ennek hatásaként a tömegszerűség növelésének lehetőségei.

E felismerést követően még 1974. szeptemberében elkészítettük a „Gyáregység gyártási rendszerének vizsgálata és fejlesztési terve” c. tanulmányt a következő főbb fejezetekkel:

— Helyzetvizsgálat és elemzés;

— Szervezési cél meghatározása;

— Javaslatok a gyártási rendszer fejlesztésére.

3. Helyzetvizsgálat és elemzés

A helyzetvizsgálat célja volt a kiindulási állapot rögzítése mellett, hogy eszközeivel, módszerei segítségével feltárjuk a gyártási rendszer azon hiányosságait, fogyatékosságait, melyeknek csökkentésére, esetleg teljes kiküszöbölésére a szervező munka irányul.

A helyzetvizsgálat és elemzés kiterjedt az alapanyag beérkezésétől a késztermék elszállításáig terjedő teljes termelési folyamatrendszerre.

Az elemzés kiemelten foglalkozott

— az alapanyagraktár területi elhelyezkedésével és a raktáron belüli anyagmozgatással (a mozgatandó lemeztáblák súlya egy esetenként több Mp nagyságrendű!), a raktár és a darabolóműhely egymáshoz viszonyított helyzetével, valamint a köztük levő kapcsolattal;

— a lemez alapanyagból készült hengerpalástok előállítási folyamatával;

— a munkahelyek és munkahelyelrendezések vizsgálatával.

203