Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1976-12-01 / 6. szám

Az értékesebb halakból több lesz

Közel húsz év után most először kezdték meg a kalugatok lehalászását az Amúr folyón. Ez idáig állami rendelkezések tiltották ennek az egyedülálló halnak a kifogását. Az ichtiológusok adatai szerint a tilalmi években a tokhalfélék száma közel kétszeresére emelkedett és elérte optimumát. Ezzel együtt a kaluga-tok kifogása korlátozott és a tudósok szigorú felügyelete mellett történhet.

Az állam állandóan gondoskodik a halállomány védelméről és szaporodásáról az Amúr medencéjében. A Csendes-óceáni Halgazdálkodási és Óceánográfiai Kutatóintézet Amúri Osztályának igazgatója, Vlagyimir Szafonov közlése szerint:

— A halállomány védelme és szaporodása előmozdítására az ország hatalmas összegeket áldoz, ezrek foglalkoznak ezzel a fontos dologgal. Az emberek erőfeszítése természetesen meghozza a maga gyümölcsét. Ennek egyik példája a kaluga. Ez a hal kizárólag az Amúr medencéjében található. Nagyon ízletes, tápláló a húsa, de az ikrája is, mint kaviár messze földön híres.

' A kaluga-tok életének 17—20. évében éri el a nemi érettséget. Azért, hogy megőrizzék és növeljék egyedeinek számát a tudósok kezdeményezésére 20 éves tilalmi időt rendeltek el fogására. Különleges ichtiológus csoportok vizsgálják a kalugaállomány egyedeinek korát, nemi összetételét, a halraj dk számát. Megfigyelik a víztározókat, a telelőgödröket és térképeket készítenek tanyázási helyeikről, vonulási útvonalaikról. Az ichtiológusok javaslatára a kolhozdk és társadalmi szervek például oxigénnel frissítettek vizeket, mentették a halakat a tengeri vízátolókból, ellenőrizték a folyók tisztaságát a faúsztatások után. Alapos tudományos elemzés után ad engedélyt a Haltenyésztési Főigazgatóság bizonyos mennyiségű kaluga, vagy más halfajta kifogására, vagy rendel el tilalmat.

A tokfélék szaporításában a legnagyobb eredményt a mesterséges és természetes eljárások kombinációjával lehet elérni. A tudósok ajánlásokat dolgoztak ki, amelyek alapján az Amúri Haltenyésztési Igazgatóság Najhin Nanajszík falu

közelében mesterséges megtermékenyítő állomást létesít lazacok és tokfélék szaporítására. Üzemének beindítása után évente félmillió tokfélét fog az Amúrba bocsátani.

Az amúri medencében főként a púpos, a nyári és őszi szibériai lazac szaporításával foglalkoznak. Ezeknek a halaknak az állománya az utóbbi években világszerte erősen lecsökkent. A Szovjetunió a világon az első helyen áll a lazacfélék szaporításában. A szovjet Távol-Keleten számos haltenyésztő állomás működik, amelyek évente közel 1 milliárd apróságot bocsátanak az óceánba. Az amúri medence vizeinek védelme komplex eljárások sora, így őrizhető meg az összhang a szaporítás és a kitermelés között.

A halak védelmét Borisz Kalinyin, az Amúri Haltenyésztési Igazgatóság vezetője ismertette:

— Az amúri medencében —, amely a Szovjetunió legnagyobb víztározója —, 108 féle halat tenyésztenek. Az Amúr torkolatánál évente, a kéthónapos ívási időben megerősítik a védelmet. A Habarovszki Területi Tanács végrehajtó bizottsága minden évben határozatilag tiltja meg a lehalászást, sőt a csónakok közlekedését is az ívási helyeken. A lakosság körében felvilágosító munkát folytatnak. A halak védelmében 1500 társadalmi ellenőr vesz részt, a „Kék őrjáratoknak” több mint 4 ezer önkéntes tagja van.

Az érintettek nagy figyelmet szentelnek a vízmedence védelmének. A tizedik ötéves tervben a vállalatok és szervezetek kétszer annyi összeget áldoznak a halszaporításra, mint az előző tervidőszakban. Többek között a komszomolszk-na-amúri petrolkémiai üzemben, a szolnecsniji ércdúsítóban stb. víztisztító berendezések sorát létesítik. Már eddig is számos vállalatnál vezették be a vízfelhasználás zárt ciklusát, vagyis a megtisztított ipari szennyvizet ismételten felhasználják. Például a Habarovszki Papírgyár teljes vízfelhasználásának 80—90 százaléka a visszatérő vízből származik.

Mindez természetesen kedvező hatást gyakorol az értékes halfajták elszaporodására. APN

SZÁMÍTÓGÉPES VÍZ ELOSZTÁS

„Ahol víz van, ott élet is van” — ezt tartják szovjet Közép- Azsia aszályos vidékeinek lakosai. Itt ősidők óta a víz minden cseppjével takarékoskodnak. Érthető tehát, miért volt az öszszes közép-ázsiai köztársaság alkotmányában az első törvények közt a vízről szóló törvény. Ebben előírások szabályozzák a félsivatagos területeken az életet jelentő víz gazdaságos felhasználását, és a gondoskodást a jövő terméséről.

Szovjet-Üzbegisztán aszályos földjeinek vízellátása már biztosítva van. Jelenleg csaknem 3 millió hektár földet öntöznek. A szovjethatalom évei alatt hatalmas víztárolókat, öntözőcsatornákat, vízi csomópontokat és gátakat építettek, melyek több mint 4 milliárd köbméter vizet tudnak összegyűjteni évente.

Mindez elősegíti a mezőgazdasági kultúrák magas terméshozamának elérését, mindenekelőtt az egész világon ismert üzbég gyapotét.

Az öntözőrendszerek fejlettsége ellenére a köztársaságban nem változott a vízzel való takarékoskodás. A víztartalékokat modern berendezések segítségével osztják szét, melyeket számítógéppel irányítanak. (APN)

200