Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1976-02-01 / 1. szám
1966. febr.—márc.-ban a Körösök és a Berettyó völgyében, júl.—aug. folyamán a Dunán és mellékfolyóin, főleg a Rábán vonult le veszedelmes árvíz, az utóbbi helyen jelentős vízborításokkal (12 000 ha), ami a védművek fejlesztését tette szükségessé. Ugyanebben az évben fejeződött be a Zagyva—Tárná gátrendszer, valamint a Berettyó-menti vésztározó (36 km2) építése is. 1967. márc.—ápr. folyamán a Tisza völgyében (Tisza, Bodrog stb.) az árvíz a maximumokat megközelítő szinten, de kártétel nélkül vonult le. A Fehér- és Fekete-Körös deltájában 10 km-es lokalizáló gát épült. 1968. januárjában a jugoszláv Duna-szakaszon megállt a jég és torlaszok keletkeztek. Az árvízzel fenyegető torlaszok megbontásában a magyar jégtörő flotta is részt vett. Az 1970. évi nagy Tisza-völgyi árvíz — a Tiszán és annak valamennyi mellékfolyóján — új maximumokat hozott. Az előrejelzés hiánya miatt elháríthatatlan Számos-árvíz (50 000 ha) kivételével a vízügyi szolgálat korszerűen szervezett és felszerelt árvízvédelmi szervezetének irányításával és az ország gazdasági és társadalmi erőinek mozgósításával folyó árvízvédekezés mindenütt eredményesnek bizonyult. Az 1974. évi júniusi Tisza-völgyi árvíz sok helyen megközelítette az 1970. évi maximumot s a Fehér-Körös árvize a töltéseket is meghágta. Az előkészített vésztározó tervszerű feltöltésén kívül más elöntés nem volt. A rendezett Gyöngyös-patak Kőszegnél (1973) * * * 1966- ra 250 millió m3 befogadóképességű belvíztározó épült ki. Ennek ellenére a belvíz ebben az évben 322 000 ha vízborítást okozott. Csak a Közép-Tiszavidéken 72 belvízöblözetben volt elöntés. A belvízmentesítés fejlesztése során 1969-ben készült el az első távvezérelt, automatikus belvízszivattyútelep ökröstón. 1967- ben a nagyobb vízfolyások komplex rendezése keretében megkezdődött a Marcal, a Kapos és az Egérpatak, majd 1968- ban a Fekete-víz és a Dráva más mellékvizeinek rendezése. Mezőgazdasági vízgazdálkodás 1965- ben helyezték üzembe a 3000 ha-os Balatonaligai és a 2300 ha-os Nagyhegy esi öntözőfürtöt, amelyek — a kalocsaival együtt — az ország első felszín alatti nyomócsöves esőztető rendszerei. Az 1965-ben elkészült Nyugati Főcsatorna (43 km) 12 m3/s-os vízszállításával mintegy 25 000 ha öntözését teszi lehetővé. Az 1965-ben megépült 3100 ha-os Dunaújvárosi öntözőfürt az ipari és mezőgazdasági vízgazdálkodási kooperáció sikeres példája. Vízellátását a Vasmű szivattyúkapacitása biztosítja. 1966- ban készült el a Kiskunsági Öntöző Főcsatorna 60 km hosszban és 15 m3/'s vízszállítással. Hatásterülete 80 000 ha. 1966-ban kezdték meg hazánkban az angolna-tenyésztést a Balaton és egyéb tavak 5 millió angolna-ivadékkal való benépesítésével. Az 1968-ban elkészült Domoszlói Tározó 1 millió m3 tározóterével 4000 ha öntözését teszi lehetővé. Az 1968-ban elkészült domoszlói tározó 1 millió m3 tározásával. Az 1968-ban elkészült Püspökladányi öntözőtelep (800 ha) volt az ország negyedik legnagyobb esőztető telepe. Az 1969-ben elkészült Békési Duzzasztó 5400 ha öntözését teszi lehetővé. Az 1973. máj. 16-án felavatott Kiskörei Vízlépcső 1973-ban 31 000 ha berendezett öntözött területet és 1000 ha halastó vízellátását biztosította. Távlatilag az összesen 220 km hosszú jászsági (I—III.) és nagykunsági főcsatornákon (I—II.) keresztül közvetlenül 240 000 ha, közvetve pedig (a Körösvölgy vízpótlásával) 60 000 ha, vagyis összesen 300 000 ha terület öntözését biztosítja. A Békési Duzzasztó (1969) A Kiskörei Vízlépcső építése 15
