Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1976-06-01 / 3. szám

A Mezőgazdasági Mázéin kiállítása a magyarországi földmérés fejlődéstörténetéről Talán Kissé meglepő az olvasó számára, hogy a ma­gyar földmérés és térképkészítés átfogó történetéről or­szágos, reprezentatív jellegű kiállítást — első alkalom­mal a Magyar Mezőgazdasági Múzeum (МММ) rendezte: a Széchenyi-szigeti Vajdahunyad Vár termeiben. Az 1975. november 5-én megnyitott kiállítást — az óriási ér­deklődés miatt — kétszer is meg kellett hosszabbítani, s végeredményben fél esztendőn át adott alkalmat fel­nőtteknek, egyetemistáknak és tanulóknak, szakmabe­lieknek és egyszerű érdeklődőknek gyönyörködésre és tanulásra egyaránt. A kiállítás kezdeményezője és fő szervezője Wellmann Imre, а МММ főigazgatóhelyettese volt; munkáját első­sorban Kotlár Károly múzeumi osztályvezető segítette. Az anyag kiválogatásában és összehordásában az ország tucatnyi tudományos gyűjteményének, múzeumainak s levéltárának munkatársai nagy örömmel és odaadással vettek részt. Hogy (a teljesség igénye nélkül) csak a leg­kiemelkedőbb intézményeket említsem, részt vett e mun­kában az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal, a Földmérési Intézet, a hatáskörükbe tartozó Budapesti-, illetőleg a Pécsi Geodéziai és Térképészeti-, valamint a Kartográfiai Vállalat; a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és a Vízügyi Dokumentációs Központ; az Országos Műszaki Múzeum, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára; a Magyar Néphadsereg Térképé­szeti Intézete; az egri Csillagászati Múzeum; a Szent Be­nedek Rend pannonhalmi főkönyvtára, levéltára és mú­­zeális gyűjteményei; a Magyar Református Egyház sá­rospataki, debreceni, budapesti és pápai könyvtárai, le­véltárai és tárgyi gyűjteményei; a Magyar Országos Ál­lami Levéltár; az Országos Széchényi Könyvtár és Tér­képtára; az Eötvös Lóránd Egyetem, valamint a Buda­pesti Műszaki Egyetem Könyvtára; a székesfehérvári Erdészeti és Faipari Egyetem Földrendezői Főiskolai Kara, az Erdészeti Kutató Intézet, a MÉM Központi Könyvtára, az Országos Közlekedési Múzeum, és még más tudományos intézmények, gyűjtemények, sőt egyes magánszemélyek is átengedtek egy-két jelentős darabot a kiállítás teljesebbé tételére. A rendezők célja az volt, hogy a mai magyar földön, illetve a Magyar-medencében végrehajtott földmérési tevékenységről jól tájékoztató, lehetőleg teljes képet nyújtsanak. Evégből a kiállított anyag (időrendben) a római agrimensorok (orangei és algériai) munkáinak be­mutatásával kezdődik. Hasonló tárgyú és pontosságú geodéziai felmérési és kitűzési feladatokat hajtottak végre a római légiók hadmérnökei Pannóniában is. Ezek­nek nálunk kevés: alig valamelyes nyoma ismeretes. Ki­tartó munkával mi is dicsekedhetnénk olyan eredmé­nyekkel, mint a svájci, belga, francia, német és spanyol kutatók, akik az egykori római táborok négyzethálós alaprajzának többszörös föld alatti megjelöléssel biztosí­tott sarokpontjait tárták fel, és a szögek kitűzésében, s az oldalhosszak meghatározásában e 2000 éves geodéziai munkálatoknak — mai szemmel is — csodálatos pontos­ságát bizonyíthatták. Nálunk elsősorban Szombathe­lyen, a régi Savariában és a Keszthely közelében levő Fenék-pusztán, Szőnyben (Brigetioban) és Tácott (Gor­­siumban) van komoly esélyünk arra, hogy az egykori légiós táborok föld alatt állandósított sarokpontjai elő­kerülhessenek. А II. Szilveszter néven pápai trónra került, francia származású Gerbertet (*kb. 930, megh. 1003), kortársai nagy hírű matematikus, fizikus és kémikusként ismer­ték. A kiállításon „Geometria” című művét láttuk. Mi­vel I. Istvánnak ő küldte a koronát feltehetően e nagy jelentőségű könyvet hazánkban is ismerték és a hites­helyek határjárást végző szerzetes-geometriái talán eb­ből is gyarapították földmérői tudásukat. Az 1197-ből származó, „füvönosztásról” szóló, 1197-ből származó veszprémi oklevél (OL) ugyancsak a hiteshe­lyi geometrák birtokmegosztási tevékenységének tanúja. Reszege (Szatmár megyei) falu 1316, 1326 és 1369. évi ha tár járási oklevelei a gyakori birtokcserék és erő­szakos birtokfoglalások miatt szükségessé vált föld­mérői munkákra utalnak. А XV. században uralkodóink, elsősorban Mátyás ki­rályt kell említenünk, de gazdag főpapjaink is felkarol­ják a csillagászatot. Ezek korai emlékét őrzik a kiállí­tott castorium és az időmérésre szolgáló homokóra. Nem kevésbé P. Sacrobosconak a holdfogyatkozás időpontjai­nak meghatározása érdekében végzett számításai, a Föld gömb alakját bizonyító könyv (1501); továbbá a Mátyás meghívására a pozsonyi egyetemen tanító Regiomonta­nus pozíciómeghatározásait őrző munkái és valamennyi művének hasonmás kiadása, végül jóval halála (1476) után megszerkesztett meteroscopiuma (1514). Az 1500-as évek első évtizedeit Lazarus Rosetus (Lá­zár kanonok, Lázár deák) csodálatosan szép és kartog­­ráfiailag is megbízható térképének színes hasonmás ki­adása képviseli. (A Kartográfiai Vállalat offset-nyomása és kiadása.) A mai térképészeti nyomda-technika egyik legsikerültebb alkotása. [E térkép még négy további ki­adásának egy-egy példánya ismeretes. Ezeket az ELTE Térképtudományi Tanszéke adta ki eredeti nagyságban, de fekete-féhér nyomtatásban. Az MTA Könyvtára kéz­irattárának Römer Flóristól származó legelső (1861. évi) katalógusa Lazarus térképének még további hat kiadá­sáról tesz említést. Ezek 1945 után nem kerültek elő a bombabiztos rejtekhelyről.] A XVI. század első negyedében már a nagy birtokkal rendelkező főurak uradalmi geometrákat szerződtetnek nemcsak birtokaik területi állományának rendezésére, hanem földjeik meliorációs feladatainak megoldására is. így a Kanizsay család roppant kiterjedésű birtokai kö­zül a Nyugat-dunántúliaknál adódó mérnöki munkákat 1525—1526 táján (ahogy név szerint ismerjük!) Szombat­­helyi Benedek rudasmester (= földmérő és építész) látta el. Ezek a jól képzett mérnökök mocsarakat csapoltak le, vagy halastavakká alakították át azokat; máskor pe­dig — egy-egy vár környékén, védelem céljából — ép­pen elmocsarasították a környéket. E munkálatokról ta­lán egyetlen korabeli térképünk sincsen, de ezeket pótló metszeteink vannak; és ide vonatkozó okleveleket az Országos Levéltár, valamint számos megyei levéltárunk szép számmal őriz. A geometria practica, azaz a gyakorlati földmérés és az asztronómia XV—XVI. századi magyarországi tudo­mányos szintjére részint az e korabeli magyar szerzők, részint a hazai könyvtárak ilyen nemű könyvészeti anya­gából következtethetünk. A kiállításon látottakból csak néhányat sorolunk fel. A sorozatot Magyarországi György mester „Arithme­tica summa tripartita Magistri Georgii de Hungária” cí­mű, 1499-ben megjelent 20 oldalas művének 1965. évi hasonmás kiadása vezeti be. Magyarországi vonatko­zásai miatt említsük Petrus Apianus „Astronomicum Caesareum”, valamint „Cosmographia” című munkáit (1539). (P. Apianus ingolstadti egyetemi tanár volt Lazarus Rosetus 1528. évi térképének fába metszője és kiadója.) Különösen érdekes volt Regiomontanus kézirata Me­­lanchton előszavával; (Posthumus kiadás). Ptolemaiosz 1574. évi „Tabula Daciae et Hungáriáé..című Ma­gyarország térképe egyike legkorábbi mappáinknak. Gergely pápa kis kalendáriuma (1571-ből) legalább ak­kora ritkaságnak számít, mint Zalkay (Szalkay) László tudós váci püspök, majd 1520-ban kancellár, 1524-től esztergomi érseknek, a mohácsi csata hősi halottjának geometriára vonatkozó iratai és marginális jegyzetei. Szalkay pataki iskolás korában (1490) jegyezte fel Kis­vár dai János baccalaureus professzor matematikai s geometriai előadásainak anyagát. (Az eredeti kézirat az esztergomi érseki könyvtár kincse.) 96

Next

/
Thumbnails
Contents