Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1976-06-01 / 3. szám

A Mezőgazdasági Mázéin kiállítása

a magyarországi földmérés fejlődéstörténetéről

Talán Kissé meglepő az olvasó számára, hogy a magyar földmérés és térképkészítés átfogó történetéről országos, reprezentatív jellegű kiállítást — első alkalommal a Magyar Mezőgazdasági Múzeum (МММ) rendezte: a Széchenyi-szigeti Vajdahunyad Vár termeiben. Az 1975. november 5-én megnyitott kiállítást — az óriási érdeklődés miatt — kétszer is meg kellett hosszabbítani, s végeredményben fél esztendőn át adott alkalmat felnőtteknek, egyetemistáknak és tanulóknak, szakmabelieknek és egyszerű érdeklődőknek gyönyörködésre és tanulásra egyaránt.

A kiállítás kezdeményezője és fő szervezője Wellmann Imre, а МММ főigazgatóhelyettese volt; munkáját elsősorban Kotlár Károly múzeumi osztályvezető segítette. Az anyag kiválogatásában és összehordásában az ország tucatnyi tudományos gyűjteményének, múzeumainak s levéltárának munkatársai nagy örömmel és odaadással vettek részt. Hogy (a teljesség igénye nélkül) csak a legkiemelkedőbb intézményeket említsem, részt vett e munkában az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal, a Földmérési Intézet, a hatáskörükbe tartozó Budapesti-, illetőleg a Pécsi Geodéziai és Térképészeti-, valamint a Kartográfiai Vállalat; a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és a Vízügyi Dokumentációs Központ; az Országos Műszaki Múzeum, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára; a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézete; az egri Csillagászati Múzeum; a Szent Benedek Rend pannonhalmi főkönyvtára, levéltára és múzeális gyűjteményei; a Magyar Református Egyház sárospataki, debreceni, budapesti és pápai könyvtárai, levéltárai és tárgyi gyűjteményei; a Magyar Országos Állami Levéltár; az Országos Széchényi Könyvtár és Térképtára; az Eötvös Lóránd Egyetem, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem Könyvtára; a székesfehérvári Erdészeti és Faipari Egyetem Földrendezői Főiskolai Kara, az Erdészeti Kutató Intézet, a MÉM Központi Könyvtára, az Országos Közlekedési Múzeum, és még más tudományos intézmények, gyűjtemények, sőt egyes magánszemélyek is átengedtek egy-két jelentős darabot a kiállítás teljesebbé tételére.

A rendezők célja az volt, hogy a mai magyar földön, illetve a Magyar-medencében végrehajtott földmérési tevékenységről jól tájékoztató, lehetőleg teljes képet nyújtsanak. Evégből a kiállított anyag (időrendben) a római agrimensorok (orangei és algériai) munkáinak bemutatásával kezdődik. Hasonló tárgyú és pontosságú geodéziai felmérési és kitűzési feladatokat hajtottak végre a római légiók hadmérnökei Pannóniában is. Ezeknek nálunk kevés: alig valamelyes nyoma ismeretes. Kitartó munkával mi is dicsekedhetnénk olyan eredményekkel, mint a svájci, belga, francia, német és spanyol kutatók, akik az egykori római táborok négyzethálós alaprajzának többszörös föld alatti megjelöléssel biztosított sarokpontjait tárták fel, és a szögek kitűzésében, s az oldalhosszak meghatározásában e 2000 éves geodéziai munkálatoknak — mai szemmel is — csodálatos pontosságát bizonyíthatták. Nálunk elsősorban Szombathelyen, a régi Savariában és a Keszthely közelében levő Fenék-pusztán, Szőnyben (Brigetioban) és Tácott (Gorsiumban) van komoly esélyünk arra, hogy az egykori légiós táborok föld alatt állandósított sarokpontjai előkerülhessenek.

А II. Szilveszter néven pápai trónra került, francia származású Gerbertet (*kb. 930, megh. 1003), kortársai nagy hírű matematikus, fizikus és kémikusként ismerték. A kiállításon „Geometria” című művét láttuk. Mivel I. Istvánnak ő küldte a koronát feltehetően e nagy jelentőségű könyvet hazánkban is ismerték és a hiteshelyek határjárást végző szerzetes-geometriái talán ebből is gyarapították földmérői tudásukat.

Az 1197-ből származó, „füvönosztásról” szóló, 1197-ből származó veszprémi oklevél (OL) ugyancsak a hiteshelyi geometrák birtokmegosztási tevékenységének tanúja. Reszege (Szatmár megyei) falu 1316, 1326 és 1369. évi ha tár járási oklevelei a gyakori birtokcserék és erőszakos birtokfoglalások miatt szükségessé vált földmérői munkákra utalnak.

А XV. században uralkodóink, elsősorban Mátyás királyt kell említenünk, de gazdag főpapjaink is felkarolják a csillagászatot. Ezek korai emlékét őrzik a kiállított castorium és az időmérésre szolgáló homokóra. Nem kevésbé P. Sacrobosconak a holdfogyatkozás időpontjainak meghatározása érdekében végzett számításai, a Föld gömb alakját bizonyító könyv (1501); továbbá a Mátyás meghívására a pozsonyi egyetemen tanító Regiomontanus pozíciómeghatározásait őrző munkái és valamennyi művének hasonmás kiadása, végül jóval halála (1476) után megszerkesztett meteroscopiuma (1514).

Az 1500-as évek első évtizedeit Lazarus Rosetus (Lázár kanonok, Lázár deák) csodálatosan szép és kartográfiailag is megbízható térképének színes hasonmás kiadása képviseli. (A Kartográfiai Vállalat offset-nyomása és kiadása.) A mai térképészeti nyomda-technika egyik legsikerültebb alkotása. [E térkép még négy további kiadásának egy-egy példánya ismeretes. Ezeket az ELTE Térképtudományi Tanszéke adta ki eredeti nagyságban, de fekete-féhér nyomtatásban. Az MTA Könyvtára kézirattárának Römer Flóristól származó legelső (1861. évi) katalógusa Lazarus térképének még további hat kiadásáról tesz említést. Ezek 1945 után nem kerültek elő a bombabiztos rejtekhelyről.]

A XVI. század első negyedében már a nagy birtokkal rendelkező főurak uradalmi geometrákat szerződtetnek nemcsak birtokaik területi állományának rendezésére, hanem földjeik meliorációs feladatainak megoldására is. így a Kanizsay család roppant kiterjedésű birtokai közül a Nyugat-dunántúliaknál adódó mérnöki munkákat 1525—1526 táján (ahogy név szerint ismerjük!) Szombathelyi Benedek rudasmester (= földmérő és építész) látta el. Ezek a jól képzett mérnökök mocsarakat csapoltak le, vagy halastavakká alakították át azokat; máskor pedig — egy-egy vár környékén, védelem céljából — éppen elmocsarasították a környéket. E munkálatokról talán egyetlen korabeli térképünk sincsen, de ezeket pótló metszeteink vannak; és ide vonatkozó okleveleket az Országos Levéltár, valamint számos megyei levéltárunk szép számmal őriz.

A geometria practica, azaz a gyakorlati földmérés és az asztronómia XV—XVI. századi magyarországi tudományos szintjére részint az e korabeli magyar szerzők, részint a hazai könyvtárak ilyen nemű könyvészeti anyagából következtethetünk. A kiállításon látottakból csak néhányat sorolunk fel.

A sorozatot Magyarországi György mester „Arithmetica summa tripartita Magistri Georgii de Hungária” című, 1499-ben megjelent 20 oldalas művének 1965. évi hasonmás kiadása vezeti be. Magyarországi vonatkozásai miatt említsük Petrus Apianus „Astronomicum Caesareum”, valamint „Cosmographia” című munkáit (1539). (P. Apianus ingolstadti egyetemi tanár volt Lazarus Rosetus 1528. évi térképének fába metszője és kiadója.)

Különösen érdekes volt Regiomontanus kézirata Melanchton előszavával; (Posthumus kiadás). Ptolemaiosz 1574. évi „Tabula Daciae et Hungáriáé..című Magyarország térképe egyike legkorábbi mappáinknak. Gergely pápa kis kalendáriuma (1571-ből) legalább akkora ritkaságnak számít, mint Zalkay (Szalkay) László tudós váci püspök, majd 1520-ban kancellár, 1524-től esztergomi érseknek, a mohácsi csata hősi halottjának geometriára vonatkozó iratai és marginális jegyzetei. Szalkay pataki iskolás korában (1490) jegyezte fel Kisvár dai János baccalaureus professzor matematikai s geometriai előadásainak anyagát. (Az eredeti kézirat az esztergomi érseki könyvtár kincse.)

96