Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-04-01 / 2. szám
Jelentősebb beruházásaink közül az OVH elnöke — a többi közt — kiemelte a Balatoni, a Mátravidéki, a Dunakanyar regionális vízműrendszerek építését. Megépülnek a Szabadszállási, Nemesnádudvari, Hajdúszováti és Hajdúnánási öntözőfürtök, valamint a Lébény—Hanyi öntöző főcsatorna. Megkezdődik a Körösladányi vízlépcső építése is. Ésszerű takarékosságot! Az OVH elnöke a továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy fel kell lépni a sok helyütt megmutatkozó tervszerűtlen, pazarló anyaggazdálkodással szemben. Meg kell követelni, hogy az utánpótlási idő és a folyamatos termelés igénye által indokoltnál nagyobb mértékben ne készletezzenek. Ütját kell állni annak is, hogy az építés technikai hiányosságai, a technológiai fegyelem lazasága miatt indokolatlan anyagveszteségek keletkezhessenek. A népgazdaság külkereskedelmi érdekei megkövetelik a tőkés relációból történő beszerzések lehetőség szerinti csökkentését és szocialista viszonylatból történő anyag-, gépbeszerzések szorgalmazását. Amikor kihangsúlyozzuk a takarékos gazdálkodás következetesebb érvényesítését, mindenkor az ésszerű takarékosságra gondolunk, nem pedig olyan népgazdaságilag káros látszattakarékosságra, ami rontja a termék, vagy létesítmény minőségét, műszaki teljesítőképességét, avagy úgy ér el megtakarítást, hogy más intézmények, vállalatok költségét növeli és végső soron népgazdasági ráfizetést eredményez — mondotta az OVH elnöke, majd részletesen elemezte a beruházási munka feladatait, hiányosságait, a műszaki tervezés problémáit, a tervezési önállóság és felelősség kérdéseit. — A népgazdasági célok elsődlegességét biztosító egységes tervezői, építői és üzemelői érdekeltségi rendszer kialakítása jelentős gazdasági és egyben politikai feladat is — mondotta. — A tervezői díjszámítás folyamatban levő korszerűsítésétől várunk e téren kedvező változást. Hasznosnak véljük azt is, hogy szorosabb kapcsolatot teremtsünk a távlati fejlesztési tervezőmunka, s a beruházási, valamint a kiviteli tervezés között — mondotta Dégen Imre államtitkár elvtárs, majd felhívta a figyelmet a beruházási döntéseknek, az előkészítésnek és a kivitelezésnek viszonylag hosszú időtartamára, amelyen változtatni szükséges. — Bármennyire is kívánatos lenne, hogy a vízgazdálkodást minden ágazatban és az ország valamennyi területén erőteljesebben fejlesszük, korlátozott eszközeink miatt mégis szelektívebb beruházási politikát kell folytatnunk — mondotta. — Olyan sorrendiséget kell érvényesítenünk a beruházásoknál, mely legjobban szolgálja társadalompolitikai és gazdaságpolitikai célkitűzéseinket. — Meg kell szüntetnünk a megvalósítást hátráltató és gyakran fellelhető bürokratikus vonásokat, formális eljárásokat. Színvonalasabbá, érdemibbé kell tenni a műszaki ellenőrzést és meg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy az ún. „jó kapcsolatok” érdekében a beruházó, tervező, kivitelező szervek nem érvényesítik egymással szemben jogos követeléseiket, kötbérigényüket — mondotta az OVH elnöke, majd bejelentette : — Az OVH rövidesen kiadja a beruházások rendjéről szóló központi jogszabályoknak a vízgazdálkodásban való alkalmazásra készített rendelkezést, amely részletesen szabályozza a beruházások előkészítését, engedélyezését, pénzügyi lebonyolítását, üzembe helyezését, egyszóval a beruházás folyamatának valamennyi lényeges kérdését. Az OVH elnöke ezután részletesen foglalkozott a vízkészletgazdálkodás és az ipari vízgazdálkodás kérdéseivel. A vízkészletek és az igények Fokozott figyelmet kell fordítanunk a vízkészletek és igények számbavételére, indokoltságuk elbírálására, hasznosításuk ellenőrzésére, a hatékony vízkészletgazdálkodás új technológiáinak és eszközeinek bevezetésére — mondotta. — Az ipari vízgazdálkodás kiemelkedő jelentőségére rávilágít az is, hogy az ipar által hasznosított friss víz mennyiség csaknem négyszerese a települések ivóvíztermelésének, az ipar teljes vízforgalma pedig ennek nyolcszorosa. — Fokozott figyelmet kell fordítanunk a közüzemi hálózatokra, csatlakozó ipari üzemek vízgazdálkodására is. Ezek belső vízgazdálkodásában számos olyan lehetőség rejlik, melynek hasznosítása révén az üzemi víz újrahasználta 30—50%kal kisebb költséggel valósítható meg, mint az így megtakarított friss víz beszerzésére, kezelésére fordítandó beruházások. — Az ipari vízgazdálkodás módszeresebb, hozzáértőbb irányítása megkívánja, hogy az ipari technológiák és az üzemi belső vízgazdálkodási megoldások, a vízbeszerzés, a szennyvízkezelés és elvezetés egységes műszaki, gazdasági rendszerben valósuljanak meg. — Jobban fel kell használnunk az ágazatirányítás adta lehetőségeinket és felelősségünket az ipari vízgazdálkodás tervszerűbb befolyásolására és szabályozására. El kell érnünk, hogy rendelkezéseink, utasításaink, hatósági, államigazgatási, felügyeleti és szaktanácsadási tevékenységünk hatékonyabban segítse elő a népgazdaság érdekeinek megfelelő ipari vízgazdálkodás korszerű megvalósítását. — Mindezek a feladatok természetesen csak az ipar és a vízügy ágazati és gazdasági érdekeinek összehangolásával, az ipari üzemek, a vízügyi igazgatóságok és a vízgazdálkodási vállalatok együttműködésével valósíthatók meg. — Az ipartelepeknek természetesen elsősorban maguknak kell gondoskodniuk a korszerű vízgazdálkodás üzemi feltételeinek céltudatosabb, szakszerűbb kialakításáról, vízgazdálkodási tevékenységük műszaki és gazdasági ellenőrzéséről. Ezt a termelési folyamathoz közvetlenül kapcsolódó 44
