Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-02-01 / 1. szám
zott. Ingyenes természeti kincsből termékké, termelőeszközzé változott, amelynek előállításához mind több munka szükséges. A szocializmust építő Magyar Népköztársaság alkotmányának 8. §-a a föld méhének kincseivel, a természeti erőforrásokkal együtt, állami tulajdonba vette a víziket is, hogy ezt az értékes és nélkülözhetetlen vagyont minél hatékonyabban az ember, a haza boldogulásának szolgálatába állítsa és törvényekkel óvhassa, védhesse tisztaságát. Az életet adó, a gazdasági fejlődést megalapozó vízkészlet „rangjának” megfelelően nőtt a magyar vízgazdálkodás hazai és nemzetközi szerepe, tekintélye, a vízügyi dolgozók megbecsülése is. A szervezett és központilag irányított magyar vízügyi szolgálat 30 év alatt megtett útjának mérföldkövei a fejlődő ipar és mezőgazdaság gyorsan fejlődő vízigényének kielégítését célzó törekvések, a korszerű és egészséges lakossági vízellátás javulása, az ár- és belvízvédelem fejlődése, a nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek és víztároló hálózat kialakítása, a vizek szennyezettség elleni védelme. Címszavak ezek csupán, olyan címszavak, amelyek mögött a vízgazdálkodás szervezeti és technikai bázisának sokrétű és nagyszerű eredményei rejlenek. Olyan szemmel is látható tények, mint az évszázada megálmodott Tisza-szabályozás, a tiszalöki, majd a kiskörei II. Tiszai Vízlépcsők, a Sió-torkolati mű, a természetet átalakító mesterséges tavaink. És szemmel látható tény a vízgazdálkodás dolgozóinak, vezetőinek mindennapos, szorgos munkája, tevékenysége, amelyet a nagy elődök nyomdokain a jelen még jobbá tételéért és a jövő kialakításáért soha olyan eredményesen nem végezhettek, mint e három évtizede szabad hazában. S most? Tovább a jövőért! HÁROM ÉVTIZED KÉPEKBEN A Tiszalöki Vízlépcső a folyó vízszintszabályozása mellett táplálja az Alföld vízellátását javító Keleti-Főcsatornát és villamosáramot termel Harminc éve felszabadult hazánk első nagy vízgazdálkodási beruházása: az 1954-ben üzembehelyezett Tiszalöki Vízlépcső 2
