Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-08-01 / 4. szám
ta 2,58 km3, hasznos térfogata pedig 1,32 km3. A kiépítési esés 170 m. A korábban említettek szerint a vízerőmű teljesítménye 1 millió kW, évi energiatermelése 2140 millió kWó. Az 1 kW kiépítési teljesítményre eső beruházási költség 218 rubel (= 3235 Ft). A sokévi átlagos energiatermelés 1 kWó-ja 0,09 rubelbe kerül; 1 kWó önköltsége 0,0012 rubel. A létesítmény megtérülési ideje 5 év. A főbb munkamennyiségeket az alábbi táblázat tartalmazza: A munka megnevezése Összes munkamennyiség (ezer m:l) Sziklakiemelés 2488 ebből felszíni 2126 felszín alatti 362 Feltöltés 324 Betonozás felszíni 1575 felszín alatti 178 Cementálás 125 Drénezés 60 Borza Dezsőné IRODALOM 1, Mitruskin N. V.—Snürov E. P.: Csirkejszko vízerőmű 1974 létesítménye (Csirkejszkaja GeSz — Puszkovaja Sztójka 1974 9.) Gidr. Sztr. 1974/9. 2. Szkokov, V. G.: Szivárgásgátló és stabilizáló cementálás a Csirkejszk vízerőmű íves völgyzáró gátjának alaplemezében és parti csatlakozásaival. (Protyivofilt racionnaja; ukrepitelnaja cementacija V Osznovanii i beregovük primüjanijah arocsnoj plotinü Csirkejszkaj GESz) Gidr. Sztr. 1974/10. TŐRY KÁLMÁN 1891 -1975 (Született Nagytétényben 1891. febr. 10-én, meghalt Budapesten 1975. ápr. 18-án) Mérnöki tanulmányait a budapesti Műegyetemen végezte s 1914. júniusában szerzett mérnöki oklevelet. Állami szolgálatát a Budapesti Folyammérnöki Hivatalban kezdte 1914-ben. A háború folyamán a déli fronton teljesített szolgálatot, s 1918-ban innen került vissza munkahelyére. 1923—1926 között a Műegyetem Vízépítéstani Tanszékén működött, mint adjunktus. Innen került a Győri Folyammérnöki Hivatalhoz, ahol előbb mérnöki, majd hivatalfőnöki minőségben 1939-ig szolgált. Magyar részről ő vezette a Győri Folyammérnöki Hivatalhoz tartozó magyar:—csehszlovák határszakasz közös szabályozását. [Ebben az időben (1934) változtatta meg eredeti német nevét (Tögl) Tőry-re.] 1939 májusában a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályához kerületi felügyelővé nevezték ki a győri és a nagykanizsai hivatalok dunai és drávai szakaszaira kiterjedő működési területtel. 1940—1943-ig a Vízrajzi Intézet igazgatója, majd a minisztériumba visszatérve a Folyammérnöki Osztály élére került. 1944—1945-ben ismét átvette a Vízrajzi Intézet vezetését és újjászervezte a vízjelző szolgálatot, valamint szolgálati helyükre irányította a Budapestre menekült állami és társulati mérnököket és egyéb műszaki alkalmazottakat. 1945 májusában ismét elfoglalta korábbi helyét a Földművelésügyi Minisztériumban, ahonnan azonban még abban az évben nyugdíjazták. Gyakorlati tevékenységét nyugdíjasként is folytatta s 1946—1949 között több ízben felmérte a Duna magyarországi szakaszát s arról rétegvonalas térképet készített. 1949-től reaktiválva előbb az Országos Vízügyi Hivatal Folyamszabályozási Osztályának szakértője, majd a Vízügyi Főigazgatóság megszervezése után a Folyamszabályozási Csoport vezetője. 1952-ben jelent meg az Akadémia kiadásában „A Duna és szabályozása” c. monográfiája. 1958 májusától a Magyar Népköztársaság Kormányának kiküldöttjeként a Dunabizottság szervezetében a műszaki csoport főmérnökeként teljesített szolgálatot. Kiküldetésének letelte után 1961. jan. 1-vel vonult véglegesen nyugalomba. Ez időtől kezdve, mint nyugdíjas mérnök előbb a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnél, ill. a Vízügyi Műszaki Tájékoztató Irodánál, majd a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Irodánál teljesített szolgálatot, ahol ugyancsak Duna-szabályozási kérdésekkel és a szabályozás történetével foglalkozott. Utolsó munkája: Az Al-Duna szabályozása. (Bp. VIZDOK, 1972.) Károlyi Zsigmond 132
