Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-06-01 / 3. szám
tudottan következetes és szigorú költségkímélés folyt. Végezetül meg kell állapítani, hogy a rezsiköltségek tervezése az ÉKN- noirmák alapján lehetséges, reális előirányzatokat tartalmaz és ennek folytán ezen előirányzatok a gazdálkodás folyamán visszakövetelhetők. Gépköltség 1973. évi gépi úton felbontható építési munkáink gépköltségigénye az EKN-normák szerint 35232/mFt volt. Ezzel szemben a tényleges felhasználás ennek mintegy 80%-át 28296/mFt-ot tesz ki. A gépi földmunkáknál — beleszámítva a technológiai szállításokat is — a tényleges költségszükséglet a normáknak 75%-a alatt van, viszont 80% feletti költségigény jelentkezik ott, ahol az alkalmazott gépek költsége az alacsony kihasználtsági szint miatt magas. (Ép. ipari kisgépek). A gépköltségek a fentiek alapján az ÉKN szerinti költségnormák alapján kiindulva tehát biztonsággal tervezhetők. Igazgatóságunk viszonylatában az üzemi eredmény jelentős részét e költségekben tervezzük meg. Gyakorlatunkban a norma szerinti költségek 75%-át irányozzuk elő felhasználható költségként és ez a szám mindaddig reális, amíg a kulcsfontosságú gépek (652-es. 352-es kotrók, Sz—100-as tolók, saját szállítójárművek) legalább két műszakban és 80% körüli műszakkihasználással üzemelnek. Termelékenyebb illetve jobb műszaki paraméterekkel rendelkező vagy kedvezőbb műszaki állapotú gépeknél ezen előírás szigorodhat, fordított esetben növekvő költségek tervezhetők. Anyag + fuvarköltség A közvetlen anyagfelhasználási, fuvarozási és rakodási költséget a költségvetés vagy számla alapösszegének és a díjba tartozó költségeknek egyenlege adja. Az egyes munkáknál vagy egységeknél felhasználható költségtömeg ismerete és ennek a tényleges költségekkel történő összehasonlítása is rendkívül fontos és elengedhetetlen, azonban még lényegesebbnek tartjuk azt az előnyt, amelyet a program azáltal biztosít, hogy kimutatja valamennyi anyagra vonatkozóan naturális mutatókban az előirányozható ill. felhasználható mennyiségeket. A tervezés stádiumában ezen anyagszükségleti adatok birtokában pontosan számítható az érvényes elszámoló árakkal az anyagfelhasználás várható költsége, hozzákalkulálható a fuvarozási és rakodási költség és ezen számok összehasonlíthatóak az egyenlegként rendelkezésre álló anyag + fuvarköltség értékekkel. Az összehasonlítás fényt deríthet egyrészt az elszámoló árak esetlegesen téves vagy helytelen megállapítására, de egyben az organizáció során elkövetett hiányosságokra is. Ha a valóságos beszerzési árakkal hasonlítunk és az eltérés lényeges, úgy ismét az előzőekben említett okok vizsgálandók meg. Az a körülmény, hogy negyedévenként rendelkezésre áll a normák szerint indokolt anyagszükséglet és ez összevethető a felhasználás tényadataival, részletesebb vizsgálathoz is segédeszközt biztosít, de bizonyos anyagféleségeknél társadalomtulajdon-védelmi ellenőrzés céljait is szolgálhatja. A gépi költségbontás alkalmazása a tervezésben és ellenőrzésben Elsőrendű célnak tartottuk és tartjuk a gépi költségbontás hasznosításánál, hogy az egyes gazdálkodó egységek ne bázisszámok alapján, hanem feladataik tényleges igénye szerint kapják meg a legfontosabb mutatókra vonatkozó tervelőírásokat. Ezzel biztosítani kívánjuk a változó feladatok tükröződését és kiküszöbölni azt az egyébként nehezen elkerülhető hibát, mely egy valamikor kialakult bázis-sor több éves továbbgyűrűző hatását az adott feladatból nem következő eredmény vagy veszteség kialakulásában tartósítja. Ugyanakkor a tényleges feladatok alapján meghatározott reális előírások ösztönöznek csak feszített munkavégzésre, és csak megalapozott mutatók alakulását lehet megnyugtatóan számon kérni. A szigorúan számadatokon nyugvó elbírálás alkalmas egyedül arra, hogy kiküszöbölje az egyébként rendszerint elkerülhetetlen szubjektivitások érvényesülését. Igazgatóságunkon a tervezés belső rendszere jelenleg a következő: A rendelkezésre álló és egy-egy egység feladatát képező építési munkák költségvetései alapján, a korábban már ismertetett részletezés szerint, meghatározásra kerülnek az egyes költségtényezők, melyek öszszesítésével, valamint az önköltséges munkák költségigényének hozzáadásával kialakul az egység norma szerint felhasználható összes költsége. (Az önköltséges munkák költségfajtáit bázisszámok alapján kialakított normatívákból kalkuláljuk. Ezen munkák az építési tevékenységnek általában 10%-át teszik ki, így torzítást nem eredményezhetnek.) Ezen költségeket az elérendő üzemi eredménnyel csökkentjük és meghatározzuk azt a költségfajtát is, ahol az üzemi eredménynek képződnie kell. Döntő mértékben a gépköltségre, szociális költségekre és kismértékben az anyag- és szállítási költségre alapozunk. A költségtervet a gazdálkodó egység az építési munkák megvalósulási ütemterveit és így a termelés várható alakulását figyelembe véve köteles negyedéves bontásban viszsza tervezni. Az így kialakított és jóváhagyott negyedéves előirányzatok a termelés és a költségek tényleges alakulásával, továbbá a negyedévenkénti gépi kigyűjtés adataival összevetve képezik az ellenőrzés és beszámoltatás alapját. A költségnyilvántartás szerinti tényleges költségek természetesen átrendezésre szorulnak, mert az összehasonlítás csak a tervezés, tehát az ÉKN szerinti kalkulációs előírás rendszere szerint képzelhető el. (Pl. a szállítási költségek szétosztandók a gépköltség, szoc. teher, rezsivagy felvonulás költségeire, az ún. „Egyéb” költségek szintén a megfelelő kalkulációs sorokhoz stb.) A teljesítmények számlaadatainak feldolgozása alapján nyert előirányzati adatoknak a tényleges költségekkel történő összehasonlítása negyedévenként ráirányítja a figyelmet a jelentősebb hibákra, akár adminisztrációs mulasztásokból (pl. anyagfeladások elmaradása) adódjanak azok, akár egyéb, de intézkedést igénylő kérdések. Ezen az alapon történő ellenőrzés a beszámoltatás leszámolással egyenértékű negyedéves rendszerét teremti meg. Az elmondottak alátámasztására a II. sz. táblázaton bemutatjuk a Szentesi Szakaszmérnökség 1974. I. félévi költségalakulását. Ezen egységünk folyó évben 23 millió Ft-os tervvel rendelkezik, mely feladat a. c. nyomócsőves öntözőtelep építésből (8000 mFt), zömmel műtárgyépítést (előregyártóit kishidak, szivattyútelep és gépészlakás) tartalmazó belvízi beruházásból (5200 mFt), önálló magasépítési beruházásból (csatornaőr-104
