Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-02-01 / 1. szám
egyes csatornaszakaszok jégtelenítésénél például célszerűnek tűnik a levegőztetés, légbuborékoltatás alkalmazásának vizsgálata is. A közeljövő feladatai közé tartozik a vízfolyásokba kerülő aránylag nagy tömegű hűtővíz hatásának vizsgálata a folyók jégviszonyaira. A hűtővizek mennyiségének növekedésével kell számolnunk országosan, de elsősorban a Duna mentén. Egybe kell vetni a hőszennyezés ökológiai ártalmait a jégképződésre gyakorolt esetleges kedvező hatással. A jeges árvízveszély leküzdésének, de legalábbis hatékony csökkentésének alapja a medermorfológiai okok folyószabályozással való megszüntetése lehet, amelyet jól kiegészíthetnek a helyesen alkalmazott jégrombolási módszerek. Korábban szinte tehetetlenek voltunk a jégveszély elhárításában. Az utóbbi 20—25 évben kifejlesztett jégbontási eljárásaink, jégtörő hajók és robbantásos módszerek hatásosnak bizonyultak, de még távolról sem adnak kielégítő biztonságot a jégveszély leküzdéséhez. Talán érdeklődésre tarthat számot, ha a jégtörő hajók és a jégrobbantás alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatainkról kissé bővebb tájékoztatást adok. A dunai és tiszai jégtörőhajó-park jelenleg 11 db 600—1440 LE-s, 9 db 300 LE-s és 3 db 170 LE-s, tehát összesen 23 egységből áll. A jégtörés technológiája szempontjából általános külföldi gyakorlat, hogy az enyhülés idején alulról kezdik viszonylag nagyszámú egységgel a jégtörést, tehát csak a másodlagos (olvadásos) jégzajlás megindulása előtt és alatt dolgoznak. Ott, ahol a tengeri torkolat közel van, e módszer alkalmazására kedvezőbbek a lehetőségek. Magyarországon több folyón, különösen a Dunán más technológiát kell alkalmaznunk. Ez a technológia a különböző jégjárási viszonyok függvényében országunkon belül is különböző. A Dunán már az elsődleges (fagyásos) jégzajlás idején működnek a hajók. A zátonyok szélén megakadó jégtáblákból kialakuló támaszpontokról távolítják el a jeget egy-egy jégzajlásos időszakban 3—4-szeri ismétléssel. A támaszpontok folyamatos megbontásának célja az ittrekedő jégtömeg csökkentése. A Dunán az álló jég időszakában is dolgoznak a jégtörő hajók. A 150—200 m széles kisvízi mederben 3.0—40 m széles összefüggő folyosót hasítanak és igyekeznek fenntartani az enyhülésig. A Tiszán általában csak a tiszalöki és kiskörei vízlépcsők duzzasztóterében és ezek fölött, öszszesen mintegy 100 km hosszú folyószakaszon működnek jégtörő hajók. Bár a Dunán szinte a teljes jeges időszakban dolgozik a jégtörő hajópark, az átlagosnál keményebb teleken rendszeresen keletkeznek az elsődleges (fagyásos) jégzajlásnál olyan vastag (4—8 m-es) torlódások, amelyeken a jégtörő hajók nem tudnak áthatolni. Ezek szétrobbantása után a másodlagos (olvadásos) zajlás idején a jégtörő hajópark kiépítése óta nem keletkezett olyan torlasz, amelyet a hajók ne tudtak volna megszüntetni. A Tiszán a jégtörő hajók működési területén kivételesen fordul elő robbantásos beavatkozás, viszont a Felső-Tisza-szakaszon a robbantó járőrök rendszeresen tevékenykednek. A lékkészítés és robbantás gyorsabbá és eredményesebbé tétele érdekében fejlesztettük ki a jégperforátorok és a jégrobbantó töltetek sorozatát. A jeget vízfolyás szerint alulról, szakaszosan bontjuk meg. Széles jégtakaróban, vagy torlaszban a sodorvonal tájékán folyosót robbantunk. A robbantó lékeket hálózatszerűén helyezzük el. A jég elleni védekezés tapasztalatait Jégvédelmi Kézikönyvben foglalták össze szakembereink, amely általános irányelveket tartalmaz és módszereket ad a védekezésben részt vevők számára. A magyarországi folyószakaszokon az árvízvédelem, a folyószabályozás és a jégvédelem nem oldható meg önmagában, elszigetelt módon. Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy több országhoz tartozó folyók, vízgyűjtő területek esetében a korábbi elszigetelt megoldások helyett megalapozott együttműködéssel kell törekedni a természetileg rendszerint összefüggő vízgazdálkodási feladatok összehangolt egységes tervek szerinti megvalósítására. A KGST keretében a Tisza teljes vízgyűjtőjére kiterjedő együttműködés az érdekelt országok erőfeszítéseinek egyesítésével széles távlatokat nyit többek között az árvízvédelem korszerű gazdasági megoldása előtt, amelyet a jégvédelemre vonatkozóan is hasznosítani kívánunk. A Dunára nézve — a Dunabizottság érdemes tevékenysége mellett — más típusú nemzetközi együttműködés keretében valamennyi Duna menti ország bevonásával kívánatos megoldást találnunk közös problémáink megoldásához. A Duna—Majna—Rajna-csatornával létrejövő egységes víziútrendszer még inkább igényli majd a Duna csatornázását, a hajózási idény meghosszabbítását, és a jég elleni hatékonyabb intézkedéseket. Mindez megkívánja a jégre vonatkozó ismereteink nemzetközi összefogáson és kiterjedtebb észleléseken alapuló bővítését, a jég elleni védekezésnek természettudományos, műszaki és gazdasági alapokon való továbbfejlesztését. Tisztelt Elnök Űr! Hölgyeim és Uraim! Előadásomban főbb vonásaiban vázolni igyekeztem a magyar vízgazdálkodásnak elsősorban az árvízvédelemmel és folyószabályozással kapcsolatos helyzetét és feladatait, a magyarországi folyók jégviszonyait és a jég káros hatásai elleni védekezés módszereit. A képet némileg teljesebbé teszi az előadás után bemutatásra kerülő film, az előtérben rendezett kiállítás és nem utolsó sorban munkatársainknak a szimpóziumon bemutatott dolgozatai, végül a dunai tanulmányút. Előadásomban nem törekedtem részletekbe menő tudományos igényű ismertetésre, hiszen a tárgyalt témakörnek nálam hivatottabb ismerői és művelői vesznek részt e szimpózium munkájában. Midőn a megtisztelő felkérésnek eleget tettem, az volt csupán a szándékom, hogy első7
