Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1974-04-01 / 2. szám

BALASSA GYULA 1903-1974 Nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára április 11-én dr. Balassa Gyulát, ny. miniszterhelyettest, az egy­kori Országos Erdészeti Főigazgatóság volt vezetőjét. Balassa Gyula szülőhelyéről, Bánffyhunyadról, az er­délyi havasok aljáról magával hozta a hegyek, az erdő, a vad, a természet, az egyszerű emberek szeretetét és ez végigkísérte egész életútján. Középiskolái elvégzése után jogi diplomát szerezve a felszabadulás előtt sokoldalú tevékenységet fejtett ki az ipar, az államigazgatás területén, majd a háború alatt csatlakozott azokhoz az erőkhöz, amelyek a fasizmus el­len, az ország felszabadulásáért küzdöttek életük koc­káztatásával. A felszabadulás után teljes erővel vett részt a demok­ratikus államrendünk kialakításában, a reakciós, vissza­húzó erők elleni harcban, magas állami beosztásokban: először mint Nógrád megye első főispánja, majd mint a Belügyminisztérium egyik vezetője, országos főkapitányi rangban, a párt magas beosztású tag­jaként. A törvénysértő perek őt sem kí­mélték, a párt oly sok kiváló harco­sával együtt ő is igazságtalanul ke­rült börtönbe, ahonnan csak hosszú évek múlva szabadult, a perek felül­vizsgálata és az ártatlanul szenvedők teljes rehabilitása után. Újra szolgálatra jelentkezik, hogy változatlan lelkesedéssel küzdjön a párt, az állam, a dolgozó magyar nép ügyéért. Az ellenforradalom legyőzése után kerül igazi helyére, amikor megbí­zást kap, hogy vegye át az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetését. Ezen a poszton bontakozott ki igazi alkotókészsége, mélységes embersége, kiváló vezetőképessége a maga tel­jességében. 1956 végétől 1964 végéig — nyug­díjazásáig — irányította a magyar erdészetet. Amikor fontos beosztását átvette, a magyar erdőgazdálkodás már je­lentős utat tett meg a felszabadulás utáni fejlődés útján. Kialakultak a megfelelő szervezeti keretek, a fejlesztés fő irányelvei, alapvető feltételek és 1957-től mindenek­előtt arra volt szükség, hogy a sok vihart megért magyar erdőgazdálkodás nyugodt fejlődési Szakaszba jutva, lépés­ről lépésre haladva valóra váltsa a népgazdaság felada­taiból az erdőgazdálkodásra háruló célkitűzéseket, fel­adatokat. Balassa Gyula, mint régi vadászember, rövid idő alatt vált ízig-vérig erdésszé és hivatott vezetőjévé az ágazat­nak. Nagy fontosságot tulajdonított az erdők sokoldalú sze­repének, amelynek megvalósításáért egészen haláláig fá­radhatatlanul dolgozott. Felismerve, hogy az erdőgazdálkodás legfontosabb fel­adata a népgazdaságnak fával való ellátása, erőteljesen támogatta az ország erdősültségének növelését, az erdő­­gazdálkodás intenzifikálását, kezdeményezte a világmé­retekben is új iparágaknak számító farost- és forgács­­lemezgyártás kifejlesztését hazánkban. Balassa Gyula az erdők sokoldalú funkciói között nagy fontosságot tulajdonított az erdők azon szerepének, ame­lyet az aktív és passzív vízgazdálkodásban betöltenek. Kapcsolatokat épített ki az akkori Országos Vízügyi Fő­igazgatósággal és a két főigazgatóság közös egyetértés­ben hozta létre a korszerű árvízvédelem elvének és gya­korlati előírásainak megfelelően a töltések védelmét szol­gáló védősávokat és tették meg a szükséges lépéseket az egyéb — árvízvédelmet és erdőgazdálkodást közösen érintő — területeken. Jelentős érdeme, hogy megalapozta a vízügyi és erdészeti szervek közötti harmonikus együtt­működést, amely napjainkban is működő, fontos feltétele a két szervezet sikeres munkájának az erdészeti munkák területén. Kiemelkedő nagy gonddal, szeretettel és hozzáértéssel fejlesztette tovább a vadgazdálkodást és teremtette meg a szükséges összhangot a mezőgazdaság, az erdőgazdaság és vadászat céljai, érdekei között. Irányítása alatt a vad­gazdálkodás és vadászat szervezettsége, színvonala, kul­turáltsága, eredményei olyan színvonalat értek el, amely méltán vívta ki hazánk határain túl is a vadászat iránt érdeklődők növekvő elismerését. A természetkedvelők, turisták, ki­rándulók ezrei érdekében terveket dolgoztatott ki és valósított meg, hogy hazánk természeti szépségeit minél többen, kulturált formában élvezhessék. Különös figyelemmel gondoskodott a Duna-kanyar, a mai Pilisi Park­erdőgazdaság sokoldalú fejlesztésén, amelyet a kétmilliós főváros, Buda­pest üdülőkörzetévé tervezett kifej­leszteni, és amelynek konkrét meg­valósításán olyan eredményesen dol­gozott. Meg kell emlékeznünk igen jelen­tős jogszabályalkotó munkájáról. Kezdeményezte, végig irányította az új erdő- és vadgazdálkodási törvény megvalósítását, s mint egyszemély­­ben jogász, erdész, vadász biztosí­totta a kor igényeinek megfelelő, nemzetközi vonatkozásban is jelen­tős törvény létrejöttét. Kulturált gazdaságirányító, szer­vező és törvényalkotó munkájával el­évülhetetlen érdemeket szerzett az ágazat irányításában, ami nevét, tevékenységét megőrzi az utókor számára az ágazat történetében. Mélységesen szerette az embereket, tisztelte egyénisé­güket. Bámulatosan rövid idő alatt ismerte meg a sok vezető mellett az egyszerű erdészeket, vadászokat, mun­kásokat, figyelemmel kísérte sorsukat, nem egyszer tud­tuk nélkül segített nehézségeik megoldásában. Az ő számára a vezető demokratikus magatartása nem­csak a párt munkastílusának következetes megvalósítását jelentette, hanem megnyerő, közvetlen, szívélyes lényé­nek megnyilvánulása volt. Volt türelme az egyes emberekhez, közvetlen volt, fi­gyelemmel és hozzáértéssel bogozta ki az emberi és szol­gálati kapcsolatok, bonyodalmak szálait és kereste meg a legigazságosabb, legemberibb megoldást. Kormányzatunk érdemei elismeréseként a Munka Vö­rös Zászló Érdemrendjével és több más magas kitünte­téssel fejezte ki elismerését tevékenységéért. Dr. Balassa Gyula emlékét, személyét, rokonszenves egyéniségét az erdészeken és vadászokon túlmenően meg­őrzik a vízügyi dolgozók is, megemlékezve arról a tevé­kenységről, amely az erdőgazdálkodás sokoldalú felada­tait mindig valamennyi érdekelt ágazat, szélesebb érte­lemben véve az egész népgazdaság szolgálatába igyeke­zett állítani. 52

Next

/
Thumbnails
Contents