Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-02-01 / 1. szám
ban közösen végzi. A következőkben röviden beszámolunk az eddig rögzíthető eredményekről, a jelenlegi kutatási témákról és várható eredményeiről. A résztvevők célja, hogy az eredményeket a magyar vízgazdálkodás minél nagyobb mértékben hasznosíthassa, ezért az egyes témákkal kapcsolatban bármilyen tanácsot, megkeresést, illetve gyakorlati problémafelvetést örömmel várnak. Gyakorlati alkalmazásra alkalmas eredmények 1. Interaktív többcélú programozás alkalmazása folyami tározóknál A módszer arra a gyakorlatban egyre többször felmerülő problémára ad megoldást, amikor a vízgazdálkodási létesítmény többféle célt szolgál, amelynek eredményét nem lehet minden esetben pénzben, hanem csak természetes egységekben, pl. vízmélység, vízminőségi adatok, üdülőtó felülete stb. kifejezni. A programozási módszer lehetőséget ad arra, hogy a döntést hozó céljának megfelelően kompromisszumot találjon a többféle, egymással gyakran ellentétes célok között. A módszer alkalmas lanra, hogy hazai viszonyaink mellett folyami vízlépcsők, illetve víztározók (pl. Kisköre) optimális üzemeltetési szabályzatát elkészíthessék. 2. Többlet biztonsági algoritmus alkalmazása vízgazdálkodási tervezésben Szinte valamennyi vízgazdálkodással foglalkozó tervezési és távlati fejlesztési feladat észlelt hidrológiai adatsorokból indul ki és ezekből becsült valószínűség ók álapján számítják az optimálisnak tekintett megoldást. A rövid adatsorokból becsült valószínűségek azonban bizonytalanok és így az eredményül kapott optimális megoldás eltér a valóságos optimumtól. A módszer alapján lehetséges, hogy többlet biztonság alkalmazásával minimalizáljuk a rövid adatsorból származó gazdasági veszteség várható értékét. A módszert hazai szempontból lényeges esetre, az árvízvédelmi töltésekhez szükséges biztonsági többlet megállapításának a példáján mutatták be. 3. A Bayes döntési módszer és a többlet biztonsági algoritmus összehasonlítása Mindkét módszer alkalmas arra, hogy a hidrológiai adatsorokból származó bizonytalanság gazdasági hatását figyelembe vegye a tervezés során. Sikerült igazolni, hogy a többlet biztonsági algoritmus az elméletileg pontosnak tekinthető Bayes döntési elmélet egyik közelítése. A két módszer közti különbség igen rövid adatsor esetén még jelentős, de 20—-30 évnek megfelelő észlelés után, csaknem egyező biztonsági többletre jutunk bármelyik módszer alkalmazásával. Ugyanakkor a többlet biztonsági algoritmus módszer előnye, hogy egyszerűbben és gyorsabban számítható, mint a Bayes-féle eljárás és így gyakorlati tervezéshez jobban használható. 4. Tavak dinamikus vízszintjének vizsgálata Sekély és nagy tározókon és tavakon a statikus vízálláshoz hozzáadódik a szél dkozta vízszintemelkedés: a kilendülés és a hullámzás. Magas statikus vízállás esetén a tó partján hatalmas károkat okozhat a magas vízállással együtt járó hullámzás és kilendülés. Statisztikai módszert dolgoztak ki, amellyel meghatározható a dinamikus vízszint eloszlásfüggvénye tetszőleges időszakban, a környező meteorológiai állomás szélsebesség adatainak ismeretében. A rendszert a Balaton esetén mutatták be, mivel a dinamikus vízszint a Balaton partján — különösen a déli parton — jelentős károkat okoz. 5. Tavak vízszintszabályozása a hullámzás és vízlengés figyelembevételével A tározók és tavak vízszintjét úgy kell szabályozni, hogy minél jobban megközelítse a különböző időszakban előírt legkedvezőbb értéket. A szél okozta vízszintemelkedés, amelyet az előző pontban ismertetett témában elemeztek, jelentősen befolyásolja a leeresztő zsilip optimális kezelési szabályzatát. Dinamikus programozási módszerrel eljárást dolgoztak ki, amellyel a véletlen jellegű statikus vízállás mellett, mint egy további bizonytalanságot, a szél okozta vízszintemelkedést is figyelembe lehet venni a havi vízeresztések megállapításánál. Az eljárást a Balaton esetére dolgozták ki, ahol közvetlen gyakorlati probléma megoldásához ad segítséget. Folyamatban levő témák 1. Vízgazdálkodási rendszerek fejlesztése ráfordítás—társadalmi hatékonyság elemzéssel (esettanulmány a Tisza-völgyi vízgazdálkodási rendszerre) A módszer meglevő vízgazdálkodási rendszerek továbbfejlesztésére szolgál, hogy a rendszer nagy távlatban is képes legyen az egyre növekvő társadalmi igényeket kielégíteni. A megválaszolandó kérdés: hogyan fejlesszük a rendszert a legcélszerűbben, figyelembe véve a nagy távlatban rejlő számtalan bizonytalanságot. A módszer a választ a ráfordítás—társadalmi hatékonysága elemzéssel adja meg. Ez az egyéb döntési területen már kiterjedten alkalmazott módszer lehetővé teszi, hogy a gazdaságilag számszerűsíthető és értékelhető tényezők, fejlesztési célkitűzések és hatásaik mellett, a gazdaságilag nem számszerűsíthető és nem értékelhető tényezőket is figyelembe lőhessen venni. Mindezek együttes mérlegelése és a különböző döntések eltérő távlati hatásainak teljes körű számbavétele vezethet a legésszerűbb fejlesztéshez. A módszer fontos feltétele a különböző, minél nagyobb számú fejlesztési alternatíva összehasonlítása. Az eljárás gyakorlati alkalmazását a magyarországi Tisza-völgyi vízgazdálkodási rendszerre mutatják be. 30
