Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-02-01 / 1. szám
tartottuk, hogy tovább differenciáljuk a feladatokat. Hogy hatásos legyen az ismeretek cseréje, kisebb csoportokat is szerveznünk kellett. Kétévenként tartandó kongresszusunkon e speciális csoportok eredményeit kívánjuk összegezni. Az egyes részproblémák megvitatására azonban a nagy kongresszusok nem alkalmasak. Az egyes részfeladatok áttekintésére a szakemberek szűkebb körét tömörítő tanácskozásokra is szükség van. Ezért is értékeljük nagyra a „Folyó és jég” szimpóziumot, melyet vendéglátóink példamutatóan szerveztek meg. Idézzük Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke, előadását: MAGYARORSZÁG VÍZGAZDÁLKODÁSA KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÁRVÍZVÉDELEMRE, A FOLYÓSZABÁLYOZÁSRA ÉS A JÉGVÉDELEMRE Elnök Űr! Tisztelt Szimpózium! Hölgyeim és Uraim! Megtiszteltetés számomra, hogy ezen az ünnepi megnyitó ülésen adhatok Önöknek vázlatos áttekintést Magyarország vízgazdálkodásáról, különös tekintettel a folyami jéggel leginkább öszszefüggő kérdésekre: az árvízvédelemre, folyószabályozásra és a jég elleni védekezésre. Engedjék meg hogy elöljáróban szívélyesen köszöntsem Önöket — kedves külföldi vendégeinket, a szimpózium valamennyi résztvevőjét — a Magyar Népköztársaság Kormánya, valamint a magyar vízgazdálkodás kormányzati szerve, az Országos Vízügyi Hivatal nevében. Külön öröm számunkra, hogy a két nagy múltú és a nemzetközi tudományos-műszaki életben méltán nagy tekintélyű nemzetközi szervezet közös tanácskozását köszönthetem, méghozzá olyan két egyesületét, amelyet ilyen (alkalommal először üdvözölhetünk hazánkban. A megnyitó ülés Tisztelettel köszöntőm a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség elnökét, Hayashi profeszszort, főtitkárát, Schoemaker professzort, valamint a Nemzetközi Hajózási Egyesület főtitkárát, Vandervelden professzort. A szimpózium célkitűzései — a jeges árvizek elleni védelem fejlesztése és a téli hajózási idő meghosszabbítása — országunk számára kiemelkedő fontosságú feladat. Ezért is örömmel üdvözöljük e nagy jelentőségű problémakör kiváló ismerőit, hivatott művelőit, 16 ország itt megjelent tudósait, gyakorlati szakembereit. Előadásomban nem vállalkozhatom arra, hogy a tárgyalt kérdésekkel részletesen foglalkozzam, ezért elsősorban a hazai vonatkozásban sajátos jelenségekre és néhány újszerű eredményre és újszerű megoldást igénylő kérdésre szeretném a figyelmet ráirányítani. Úgy vélem ezek megoldását a szimpózium is jelentősen elősegítheti. 1. A MAGYAR VÍZGAZDÁLKODÁS ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE Magyarország a Duna vízgyűjtőjén, a Kárpátmedence legmélyebb térségében fekszik. Az ország vízrendszerének gerince a külföldön eredő három nagy folyó, a Duna, Tisza és a Dráva; ez utóbbi kettő az ország területét elhagyva ugyancsak a Dunába torkollik. A magyar vízgazdálkodást legfőképpen a következő kérdések foglalkoztatják: 1. A lakosság, az ipar és a mezőgazdaság gyors ütemben növekvő vízigényének legcélszerűbb kielégítése. 2. Az ország területének közelítően 50%-át veszélyeztető árvizek és belvizek károkozásának csökkentése és — a gazdasági feltételek figyelembevételével, lehetőség szerint — megszüntetése. 3. Az egyik legsúlyosabb civilizációs ártalomnak, a vízminőség romlásának megakadályozása az: emberi környezet védelme érdekében. Előadásomban elsősorban a második feladattal foglalkozom, de hangsúlyozni szeretném, hogy a vízgazdálkodás komplex szemlélete egységes, egymással összefüggő, kölcsönhatásban levő feladatként kezeli a vizek hasznosítását és a vízkárok elhárítását. így a nagy térségek komplex lefolyás-szabályozása távlatilag alapjaiban oldhatja meg a felsorolt mindhárom problémát. A szimpózium tárgyköréhez kapcsolódva külön kiemelem, hogy a jég a magyar vízgazdálkodás szinte valamennyi ágazatában sok nehézség forrása. Földrajzi és éghajlati viszonyaink miatt a téli időszak jégjelenségei sokszor igen súlyos helyzetet okoznak a folyók és csatornák mentén, az árterületen települt városok, falvak életében, az ipari és mezőgazdasági termelésben. Ezek közül hazánkban a legnagyobb nehézség a jeges árvizek leküzdése és a téli hajózási szünet megrövidítése terén, tehát éppen azokban a problémakörökben jelentkezik, amelyek a szimpóziumnak is központi kérdései. 2
